A VILÁG EGYSÉGES 2019 - hosszabb bevezető
E munka főbb tételei, vázlatosan:
Jelenleg a tudományos, a filozófiai megismerés zsákutcában van
A megismerés – végső soron – az érzéki tapasztalatainkban keres hierarchikus általánosságokat, rendet, „egységet”, s mind többet talál is. A megismerés folytatódik.
A materialista gondolkodók tételezik a világ egységét, anyagi egységét.
A filozófiák, a tudományok jelenleg a részekkel, a részek részeivel foglalkoznak, elmarad a részek összekacsolódásának, az egységnek a kutatása. Ellentmondás van a világ egységének, anyagi egységének tételezése, valamint e világot modellező filozófiák tudományok eredményei között.
Szerintem a filozófiák, a tudományok jelenlegi elméletei (ehhez kapcsolódó kutatási szemlélete) alkalmatlanok arra, hogy hierarchikus általánosságokat, egységet tételezzenek, tárjanak fel a világban. A megismerés általában, kiemelten a filozófiai megismerés zsákutcába került.
A zsákutcába kerülés magyarázata
Hogy mi ennek a magyarázata? Egy az ismeretekre vonatkozó zseniális felfedezésből tévesen következtettek arra, hogy mik az értékes ismeretek.
A zseniális felfedezés: csak érzeteink, pszichikus jelenségeinkről van bizonyos ismeretünk, a külső valóságról, abban ok-okozati összefüggésekről, hierarchikus általános sajátosságokról összefüggésekről nincs.
Ebből azt a következtetést vonták le, hogy csak a bizonyos ismeretek az értékesek. Csak érzeteink, gondolataink a pszichikus jelenségek léteznek bizonyosan. A külső valóság, az ok-okozati összefüggések, hierarchikus általános sajátosságok, összefüggések létezéséről nincsenek biztos ismereteink. Így a velük kapcsolatos ismeretek értéktelenek.
Az ismeretek bizonyossága és értékessége közti kapcsolat
A szóban forgó általános tételek valóban nem bizonyos ismeretek. A megismerés fejlődésével azonban mind megalapozottabb ismeretek. Ezen ismeretek az értékesek, hiszen ezek alapján nyílik lehetőség előrelátásra, sikeres tevékenységre. Ezen ismeretek tevékenység során való hasznosítás alapján sikeres az emberiség. Ezért ezen ismeretek értékteleneknek tartása, vizsgálatának mellőzőse zsákutcába viszi a megismerést.
Nincs bizonyos ismeretünk az anyag, a külső jelenségek létezéséről. De van mind magasabb fokon alátámasztott ismeretünk arról, hogy a külső valóság mégis létezik. Érzeteinkben a külső valóság tételezésével találunk hierarchikus általános rendet, ok-okozati összefüggéseket, amik értékes ismeretek. (A szubjektív idealista felfogás sajátos cáfolata.) Ha nem tételeznénk, hogy az érzeteink (egy részének) forrása a külső valóság, akkor nem találnánk meg bennük azt az általános rendet, ami alapján sikeresek vagyunk.
Miért nincsenek a külvilág létezésére, hierarchikus általánosságai létezésére bizonyos ismereteink
Az a kérdés kétségtelen felmerül, hogy mi a magyarázata annak, hogy a külső valóságra vonatkozó ismereteink, általánosságokra vonatkozó ismereteink nem teljesen bizonyosak.
Érzéki ismereteink is végesek, érzéki ismereteink alapján történő általános ismereteink is végesek, tévedésre hajlók, korrekcióra szorulnak. Hogyan történik a korrekció? Hallgatólagosan a külvilágból érkező érzékelhető hatásokhoz (érzéki ismeretekhez) igazítjuk általános ismereteinket (és nem fordítva), ha nincs összhangban az adott ideig tételezett általános ismeret az érzéki tapasztalatokkal. Vagyis a megismerés során kimondva vagy ki nem mondva a külső valóság létezését, hierarchikus általános sajátosságait, ok-okozati összefüggéseit tételezzük bizonyosaknak, a külső valóságot modellező ismereteket bizonytalanoknak.
Az ismereteink mely sajátossága a magyarázata annak, hogy a biztosan létezőnek tételezett külső valóságot, illetve e külső valóság biztos létezőnek tételezett hierarchikus általánosságait nem vagyunk képesek bizonyos létezőkként megismerni?
A tételezett anyagi világban minden változás kölcsönhatás. Jelenségek egymásra hatása. Az érzékelés (sajátos változás) sem lehet kivétel. A külső jelenségekről érkező hatások és érzékszervünk kölcsönhatása. Ebből az következik, hogy elvileg nincs lehetőség a tételezett külső valóság közvetlen (vagyis érzéki tapasztalatainktól független) megismerésére.
Az emberek csak véges érzéki tapasztalatok általánosítása során jutnak általános, értékes ismeretekre. Ezekről tételezik, hogy más-más tér-időkörnyezetben is érvényesülnek. Elvileg nincs lehetőségünk arra, hogy általánosan érvényesnek tételezett általános tételekről (amikről tételezzük, hogy a múltbeli, s a jövőbeli tapasztalatok is bizonyítanák) bizonyos ismereteket szerezzünk.
Tudomásul kell, hogy vegyük megismerésünk fent vázolt korlátozottságát. Továbbá azt, hogy a nem teljesen bizonyos általánosságokra vonatkozó ismereteink alapján lehetőségünk nyílik arra, hogy mind több ismeretet szerezhessünk a tételezett anyagi világról, annak tér-időbeli hierarchikus általánosságairól.
Gyarapodó ismereteink alapján milyen sajátosságokkal rendelkezőnek tételezzük az anyagi világot, illetve ismereteinket. Mennyi (elvileg megismerhető) hierarchikus általános rendet tételezzünk az anyagi világban
A tételezett anyagi világban annak egységét is megragadó általános ismereteket keresünk. Különböző szintekhez tartozó, kvázi végtelen sokféle anyagartikulációról tudunk. Meg szeretnénk ismerni, milyen törvények érvényesültek, érvényesülnek az anyag szerveződésének, rendeződésének determinációjánál, az élettelen, illetve az élővilágban. Milyen determináció alapján létezik, fejlődik az élet. Az élőrendeződésnek milyen szakaszai valósultak meg. S hol az ember, s az emberi tudat helye az élővilágban, a világban.
A hierarchikus általánosságot, hierarchikus általános rendet tételezünk a világban. felmerül a kérdés: Milyen és mennyi értékes ismeretet (érzéki tapasztalatot, általános ismeretet, rendet) szerezhetünk az anyagi világról?
Az ismeretekkel szemben a teljes bizonyossági elvárás végső soron a világot olyannak tételezi, amiben nincs hierarchikus általános rend. Ez következik abból az általánosságok ismeretét értékteleneknek tartja. Megáll az érzéki ismereteknél Így a legkevesebb megismernivalót tételez. A megismerés zsákutcába viszi e tételezés.
Azon a világfelfogás mellett nyílik a legtöbb megismerési lehetőség, amelyik teljes hierarchikus általános rendet tételez az anyagi világban. Ha nem tételezünk teljes tér-időbeli hierarchikus általános rendezettséget, ezzel a megismerés lehetőségét is korlátozzuk.
A megismerés jelenlegi zsákutcájából úgy kerülünk ki érdemben, ha tejes rendezettséget tételezünk az anyagi világban. Nagyon jelentős szemléletváltozásra van szükség.
Mit jelent ez? Szemlélet-, paradigmaváltást az anyagi valóságra, megismerésre vonatkozóan is. A világ teljes rendezettségét tételezve abból indulunk ki, hogy a világ egységes. Kvázi végtelen sokféle jelensége mind-mind ugyanazon létező, az anyag más-más artikulációja.
A determináció, mint az anyag egyetemes sajátossága ismeretétől haladjunk a konkrétabb ismeretek irányába
Az anyag egyetemes sajátosságai közül a determinációból, az egyértelmű determinációból kiindulva szerzett ismeret (a konkrét ismeretek irányába haladva) alapján nem csak azt ismerjük meg, hogy a sok-sok, különböző szerveződési szinthez tartozó jelenség milyenek, de azt is, hogy hogyan alakultak ki.