IVAROS SZAPORODÁS ELEMZÉSE ÁLTALÁNOSABB (FILOZÓFIAI) KÖZELÍTÉSBEN - 2019
A szex rejtélyének megoldása
Szerző: Búti Sándor:
E-mail cím: filozofusbuti @ gmail.com
IVAROS SZAPORODÁS ELEMZÉSE ÁLTALÁNOSABB (FILOZÓFIAI) KÖZELÍTÉSBEN - 2019
Ajánlat a tanulmány iránt érdeklődőknek:
Egymillió forint azon személy jutalma Aki érvekkel támasztja alá ivaros szaporodás elméletem alapösszefüggéseinek megalapozatlanságát. Olyan elmélettel áll elő, aminek nagyobb összhangban van a tudományok eredményeivel, a tapasztalatokkal. S elméletemnél megalapozottabb választ ad arra, hogy miért nincsenek a prokariótáknál magasabb rendű, csak ivartalanul szaporodó szervezetek.
Rövid bevezető
Mi is a probléma az ivaros szaporodással?: Induljunk ki az élővilág fejlődése alapösszefüggéséből! Az élet fejlődése úgy valósul meg, hogy a véletlenszerű génmutációk közt olyanok is akadnak, amelyek előnyösek a szervezete létezési folytonossága megvalósulásához. Adott génmutáció elterjedtsége az előnyösség mértékétől függ. Az ivaros szaporodás nagyon elterjedt. Ebből arra következtethetünk, hogy nagyon jelentős az élővilág létezési folytonosságában játszott szerepe. Amíg ezt a nagy előnyt nem sikerül elméletileg rekonstruálni, addig kérdőjeles a dolog. A biológiában az ivaros szaporodást – eddigi ismereteink alapján – paradoxnak tartják. Keresik az eddig még nem talált nagy-nagy előnyét. Én megtaláltam.
Filozófus vagyok. A determináció oldaláról vizsgálódva, új determináció elméletet alkotva sikerült általános közelítésben elméletileg rekonstruálnom az anyagi világ szerveződésének, rendeződésének determinációját. Ezen belül kiemelten foglalkoztam az élővilág rendeződésével, evolúciójával. E filozófiai közelítésben sikerült megtalálnom azt az óriásinak tekinthető előnyt, az élővilág evolúciójában, rendeződésében, ami az ivaros szaporodásnak köszönhető.
Ehelyütt csak vázlatosan utalok arra, hogy miket kell kritikusaimnak cáfolni, a jutalomért? Nem megalapozott azon állításom, miszerint azért nem találkozunk a prokaiótáknál magasabb rendű olyan fajokkal, szervezetekkel, amik csak ivartalanul szaporodnak, mert a gének számának szaporodása mellett nő a gének egymáson való élősködésének lehetősége, valósága. Vagyis nem emiatt akad el az ivartalanul szaporodó élőszervezetek továbbfejlődése. Nem megalapozott azon állításom, hogy az ivaros szaporodási mód kialakulása nélkül nem alakulhattak volna ki a prokariótáknál magasabb rendű szervezetek. (A tanulmány végén sorolom fel az ivaros szaporodás elméletem azon konkrétabb tételeit, összefüggéseit, amik érdemi cáfolata mellett jár kritikusomnak a megígért jutalom.)
Ivaros szaporodásra vonatkozó tanulmányom alapösszefüggéseinek vázlatos ismertetése: Az ivartalan szaporodásnál a szervezet génjei számának növekedésével egy-egy gén alkalmazkodási értékének mind kisebb mértékben befolyásolja a szervezet alkalmazkodási értékét. Emiatt nő a gének egymáson való élősködése, ami miatt az élet fejlődésének az az útja, ami a gének számának növekedése útján ivartalan úton valósul meg, a prokarióták szintjét érdemben nem haladhatja meg.
Ahhoz, hogy sokgénes, magasabb rendű fajok, szervezetek is kialakuljanak olyan gének, életfunkciók kialakulására volt szükség, amely működése során lehetőség nyílik olyan utódszervezetek (véletlenszerű) kialakulására is, amikben jelentősen csökken a gének egymáson való élősködése. Továbbá lehetőség nyílik arra, hogy – ugyancsak véletlenszerűen – a populációban kialakult magas alkalmazkodási értékű gének is összekombinálódjanak.
Az élet továbbfejlődésére az ivaros szaporodás kialakulásával nyílt lehetőség. Az ivaros szaporodás során két-két szervezet génjei véletlenszerűen összekombinálódnak. A kombinációi között a szülő szervezeteknél életképesebb szervezetek (amelyekben egyrészt kisebb a gének egymáson való élősködése, továbbá magasabb alkalmazkodási értékű gének kerültek a kombinációba), illetve kevésbé életképes szervezetek is kialakulnak, s az életképtelenebb szervezetek kiszelektálódnak. (Ha nem működik a szelekció, akkor az ivaros szaporodás génkombinációi nyomán nincs továbbfejlődés.)
Talán túl nagy az az összeg, amit felajánlok azoknak, akik elméletemet érdemben megcáfolják? Miért ajánlom ezt fel? Biztos vagyok benne, hogy elméletem valóban érdemi magyarázatul szolgál arra, hogy miért olyan elterjedt az ivaros szaporodási mód az élővilágban. Így elméletemet senki nem fogja megcáfolni. Annak is örülök, ha lesznek olyanok az olvasók közt, akik veszik a fáradságot és addig foglalkoznak tanulmányommal, –azon célból, hogy próbálják megcáfolni – amíg megértik azon összefüggéseket, amik tanulmányomban kifejtésre kerülnek.
I. Az ivaros szaporodás kérdése
Az élet, az élőrendeződés rejtélyének tartják sokan, hogy az élővilág fejlődése során miért vált olyan általánossá az az ivaros szaporodás, aminek sokkal nagyobb a „költsége”, mint az egyszerű ivartalan szaporodásnak. Van e szaporodási módnak olyan nagy előnye, ami kompenzálja magas költségét? Mi ez a költség? E szaporodási mód bonyolult életfunkciók kifejlődését igényelte; két-két szervezet génkombinációja megvalósításához.
E kérdéssel foglalkozók az ivaros szaporodásnak több apróbb előnyét látják, tételezik, hogy még több olyan apróbb előnyének kell lenni, ha egyszer a fajok több mint 99% ivarosan is szaporodik, ugyanis a riválisának, az ivartalan szaporodásnak is jelentősek az előnyei az ivaros szaporodással szemben. „A szex drága, mégis alig van, aki ne élne vele. Ez a jelenség a szex paradoxonja.” Szerintem, addig, amíg amit tudunk e szaporodási módról azt paradoxnak tartjuk, addig csak rész összefüggéseket ismerünk az ivaros szaporodásról. Olyan elméletre van szükség, ami magyarázza e szaporodási mód sikerét az élővilágban. Azok, az ismeretetek, amelyek sok kis előny összeadódását tételezve próbálnak magyarázatot találni az ivaros szaporodás magas elterjedtségére, nem a gyökerénél ragadják meg e problémát.
Két-két szervezet génjeinek véletlenszerű összekombinálódása történik az ivaros szaporodásnál. Ez triviálisan ismert dolog. Ebből kiindulva az ivaros szaporodás más összefüggéseit figyelmen kívül hagyva lehet-e az ivaros szaporodásnak az élővilág fejlődésében játszott nagyon jelentős fejlődésgyorsító következményét elméletileg rekonstruálni? Igen lehet. Ezzel foglalkozom ebben a munkámban. Megjegyzem, hogy nem azon szemlélet, paradigmák alapján vizsgálódom, amik alapján a biológiai tudományok kutatnak.
Az élőrendeződés (alkalmazkodás) egyetemes törvénye, hogy a szervezetekben véletlenszerűen kialakult gének, funkciók az élőrendeződés során, tendenciajelleggel, alkalmazkodási értékük arányában rögzülnek, terjednek el. Ezt az élővilág fejlődésével kapcsolatos ismeretek messzemenően igazolják. Az élővilág rendeződése kivételt tenne az ivaros szaporodáshoz alapul szolgáló génekkel, funkciókkal? Az ivaros szaporodás annak ellenére vált nagyon általánossá, hogy magas alkalmazkodási értéke lett volna? Ez nagyon valószínűtlen. Megmagyarázhatatlan lenne. Az eukariótáktól „fölfelé” egyetemes, hogy a fajok ivarosan is szaporodnak. E szaporodási módnak nagyon magas alkalmazkodási értéke kell, hogy legyen, ha ilyen elterjedt az élővilágban.
Saját determináció-felfogásom (új szemlélet, új paradigmák) alapján kezdtem összerakni azon ismereteket, amiket a génekről, a mutáció-szelekció összefüggésről a biológiai tudományok eddig feltártak. Sokat törtem a fejem azon, hogy milyen következményei miatt lehet az ivaros szaporodásnak nagyon nagy alkalmazkodási értéke. Úgy gondolom választ találtam e kérdésre.
Elemző tevékenység eredményeként arra a következtetésre jutottam, hogy a fejlődésgyorsításnál jóval többről van szó. Ismerve a gének szerepét, mutáció útján való továbbrendeződés összefüggéseit arra a következtetésre jutottam, hogy e szaporodási mód megjelenése nélkül nem lett volna lehetőség a sokgénes, prokariótáknál magasabb rendű fajok kialakulására. (Ez a későbbiekben fejtem ki részletesebben.)
II. Mi a magyarázata annak, hogy az ivartalan szaporodás mellett az élet fejlődése lefékeződött
2.1. Az élő alkalmazkodás egysége
Felmerül a kérdés, hogy amikor az ivartalan és az ivaros szaporodási mód előnyeit, hátrányait vizsgáljuk, van e szükség arra, hogy az élő alkalmazkodás determinálódását, természetét az eddigieknél alaposabb elemzés tárgyává tegyük? Nem elég, ha annyit ismerünk, hogy a szervezet génjei közt alkalmazkodási értékbeli különbségek vannak, s a véletlenszerű génkombinációk útján lehetőség van arra, hogy a populáció szervezeteinek előnyös génjei összekombinálódjanak, illetve arra is esély nyílik, hogy a szervezetek e kombinációk révén véletlenszerűen megszabaduljanak rossz génjeiktől?
Az ivaros szaporodással foglalkozó tudósok – számomra úgy tűnik – eddig jutottak e probléma vizsgálata során. Azzal, hogy az ivaros szaporodás paradoxonjáról szólnak, tulajdonképpen elismerik, hogy az ivaros szaporodással kapcsolatos ismeretek még nem álltak össze a szóban forgó szaporodási mód elméletévé. Vajon az empirikus tapasztalatok további gyűjtése, vagy – eddigi ismereteink alapján – az élővilág alkalmazkodásának, rendeződésének alaposabb elemzése révén jutunk-e el a szóban forgó szaporodási mód érdemi elméletéhez? Akkor jutunk el az elmélethez, ha annyi ismerettel rendelkezünk e kérdésről, hogy azok alapján nem tartjuk e szaporodási módot paradoxonnak.
Elemzéseink kiindulópontja egyezik: Én is abból indultam ki, hogy sokgénesek, sokfunkciósok a szervezetek. Egy-egy szervezet különböző (allél) génjei, funkciói közt alkalmazkodási értékbeli különbségek vannak. S a véletlenszerű génkombinációk révén lehetőség nyílik a populáció magasabb alkalmazkodási értékű génjei véletlenszerű összekombinálódására, valamint a káros mutációk kiesésére. A biológusok azonban ezen előnyöket azonban nem tartották olyan jelentősnek, ami indokolná e szaporodási mód elterjedtségét. Tovább kell keresni az előnyöket. Addig, amíg ezeket meg nem találjuk paradoxnak tartható az ivaros szaporodás.
Az ivaros szaporodás során két-két szervezet génjeinek véletlenszerű összekombinálódása történik. E szaporodási mód összes előnye, illetve hátránya ennek a következménye. Ha a génkombinációk e következményei nem indokolják e szaporodási mód általánossá válását, akkor valóban paradox, hogy ilyen elterjedt az ivaros szaporodás. A génkombinációk következményét kell alaposabban elemezni. Rákérdezni olyan összefüggésekre, amikkel kapcsolatban már rendelkezik a biológiai tudomány ismeretekkel. Így e kérdések elvileg már megválaszolhatók. Ezt tettem.
Mi a jellemző a gének rendeződésének determinálódására? Az, hogy mutációk, véletlenszerű mutációk alakítják. Minden génnél. Ebből már az ivaros szaporodás élővilágban játszott szerepe megértéséhez egy nagyon fontos dolog következik. Nevezetesen az, hogy az egyes gének, a szervezetek génjei, a populáció génjei egymástól függetlenül véletlenszerűen rendeződnek. Ebből az is következik, hogy alkalmazkodási értékük közt különbségek vannak. Nagyon lényeges: Emiatt a szervezet allél génjei egymáshoz való (alkalmazkodási érték vonatkozású) viszonya rendezetlen. (Ez alatt azt értem, hogy egy-egy szervezet genomjában – tendenciajelleggel – nagyon magas, illetve nagyon alacsony alkalmazkodási értékű gének is előfordulhatnak, előfordulnak.) Az ivaros szaporodás élővilágban elfoglalt helyének a megértéséhez ennek az összefüggésnek az ismeretét nagyon fontosnak tartom.
Hogyan valósul meg a szervezetek továbbrendeződése, azaz az életképesebbé válása, az élőrendeződés? A gének szintjén? Igen. Génmutációk útján. Végső soron csak mutációk útján. A géneknek, a szervezetek génjeinek a rendeződése az élet alapszintű rendeződése. (Később lesz arról szó, hogy azon továbbrendeződések is gének, funkciók által meghatározottak, amelyeknél a mutációk által alakított gének, funkciók nem közvetlenül bírnak alkalmazkodási értékkel, csak a feltételét teremtik meg a továbbrendeződésnek, a szervezet génjei alkalmazkodási érték vonatkozású összerendezédésének. Az ivaros szaporodást megvalósító gének funkciók ilyenek.)
Mik mutálódnak? A gének. Egymástól függetlenül – ha egyszer véletlenszerű minden mutáció. Mi következik ebből? Az, hogy végső soron csak a gének lehetnek az élet, a szervezet, a populáció, a faj alkalmazkodási egységei. A továbbalkalmazkodás, rendeződés a szervezet örökletes anyagában való változás. De hiszen az egyes gének nem képesek önállóan alkalmazkodni, azaz létezési folytonosságukat megvalósítani. Akkor is, a gének az alkalmazkodás egységei, ha csak együtt, csak rendszerben alkalmazkodnak? Ha a továbbrendeződés mindig csak úgy történik, történhet, hogy a szervezet egy-egy fehérje szerkezetét meghatározó egyes génjei mutálódnak, illetve két-két szervezet génjei összekombinálódnak akkor az életnek csak a gének lehetnek az alkalmazkodási egységei.
Az a tény, hogy a szervezetekben, sok esetben több gén, több fehérje produkál egy-egy funkciót, funkciórendszert nem mond ellent annak, hogy csak a mutálódó egyes gének lehetnek az alkalmazkodás egységei. A szervezeteknek csak olyan egységei lehetnek alkalmazkodási egységek, amelyek képesek véletlenszerűen úgy is változni, aminek továbbrendeződés is következménye lehet. (Csak a gének felelnek meg ennek a kritériumnak.) Vagy úgy, hogy az így kialakuló, változó funkciók közvetlenül alkalmazkodási értékűek, vagy úgy, hogy más szintű alkalmazkodási érték megkeresődésének feltételeit teremtik meg. Az ivaros szaporodáshoz alapul szolgáló gének például ilyenek.
2.2. Mitől függ a szervezet életképessége, alkalmazkodottsága?
Nyílván génjei alkalmazkodási értékétől. Az egyes szervezeteknek különböző alkalmazkodási értékű génjei vannak. A különböző alkalmazkodási értékű gének közül melyik milyen hatással van a szervezet alkalmazkodottságára? A jobb gének előnyösen, a rosszabbak hátrányosan befolyásolják a szervezet alkalmazkodási értékét. Ezzel számolva: A szervezetek alkalmazkodási értékét génjei, funkciói alkalmazkodási értékét azok súlyozott átlaga határozza meg. (Azért súlyozott átlaga, mert a szervezet különböző allél génjeinek lehetséges alkalmazkodási értéke közt jelentős különbségek vannak.) Mi mástól függne a szervezetek alkalmazkodási értéke, ha nem génjeitől; ha egyszer a szervezeteknek sok génje van, amik véletlenszerű mutációk hatására egymástól függetlenül rendeződnek?
A populációhoz tartozó sok szervezet allél génjei alkalmazkodási értéke közt a már vázolt okból kifolyólag (vagyis abból, hogy egymástól függetlenül véletlenszerűen rendeződnek) különbségek vannak. A populációhoz sok szervezet tartozik. Ezek mindenike sok allélgénnel rendelkezik. A populációhoz tartozó szervezetek sok allél génjei mindenikére jellemző, hogy köztük alkalmazkodási értéküket tekintve különbségek lehetnek, vannak. E különbségek komparatív sort alkotnak. (Jó gének, rossz gének, különböző alkalmazkodási értékű gének.)
Nem csak a populációhoz tartozó szervezetek azonos allélgénjei közt vannak alkalmazkodási értékbeli különbségek. Az egyes szervezetek különböző allél génjei közt is alkalmazkodási értékbeli különbségek vannak. Mihez viszonyítva mondjuk azt, hogy a populációhoz tartozó egyes szervezeteknek különböző alkalmazkodási értékű allél génjei vannak? A populáció szervezetei különböző allél génjei komparatív sorához viszonyítunk. Konkrétan: A szervezetek egyes allél génjeinek alkalmazkodási értéke attól függ, hogy ez az érték a populációhoz tartozó ugyanazon allél gének komparatív sora melyikével egyezik. A szervezet azon allél génje, amelyik a komparatív sor „elejével” egyezik az magas alkalmazkodási értékű, amelyik a komparatív sor végével egyezik, az alacsony alkalmazkodási értékű.
1 A gének véletlenszerű egymástól független rendeződése miatt a populációhoz tartozó szervezetek minden allél génjeire jellemző, hogy az azonos allél gének közt alkalmazkodási érték különbségek lehetnek, vannak. 2 Ugyancsak a gének egymástól független véletlenszerű továbbrendeződéséből következik az is, hogy az egyes szervezetekhez tartozó különböző allél gének alkalmazkodási értéke közt is különbségek, jelentős különbségek lehetnek, vannak.
Miért foglalkoztam viszonylag részletesen azzal, hogy mivel magyarázható, mi az oka annak, hogy a populáció génjei, az egyes szervezetek génjei alkalmazkodási értékei közt különbségek vannak? Kiindulhattam volna abból is, hogy a génekre az a jellemző, hogy köztük alkalmazkodási értékbeli különbségek vannak.
Azért, hogy alaposabb ismereteink legyenek a dologról. Ugyanis nem csak a gének alkalmazkodási értékbeli különbségeiről tudunk. Arról is, hogy miként determinálódnak e különbségek. A mutációk során véletlenszerűen (mindig véletlenszerűen) rendeződések is történhetnek, történnek. Azon mutánsoknál történik a véletlenszerű változások során rendeződés, amelyek alkalmazkodási értéke úgy változik, hogy javul. (Ehelyütt csak utalok arra, hogy minden rendeződés egyetemes törvénye, hogy véletlenszerű változások közt véletlenszerűen rendezettebbek is kialakulhatnak, kialakulnak.)
Mi következik a fentiekből? Mivel a gének egymástól függetlenül rendeződnek, ivartalan szaporodás mellett a genom (a szervezet) génjei alkalmazkodási érték vonatkozású egymáshoz való viszonya nem lehet rendezett, összerendezett. (Rendeződés alatt a szervezet génjeinek egymással való alkalmazkodási érték vonatkozású összehangolódása értendő) Akkor lenne tekinthető a szervezet génjei egymáshoz való viszonya alkalmazkodási érték vonatkozásában tökéletesen rendezett, ha köztük nem lenne alkalmazkodási értékbeli különbség. A szervezetek génjei alkalmazkodási érték vonatkozású rendeződésére génkombinációk révén soklépcsős génkombinációk révén nyílik lehetőség. Hogyan valósul ez meg? A véletlenszerű génkombinációk során a véletlenszerű génkombinációk közt véletlenszerűen olyanok is akadnak, amely kombinációk a szülők génkombinációinál magasabb alkalmazkodási értékűek. Egyrészt azáltal, hogy: 1 Magasabb alkalmazkodási értékű gének kombinálódnak össze. Másrészt azáltal, hogy: 2 Csökken a gének alkalmazkodási értéke közti különbség.
Másféle továbbrendeződés vonatkozású előnye két-két szülőszervezet génjei véletlenszerű összekombinálódásának – szerintem – nem lehetséges. Ha ezen az előnyök nem lennének elégek, akkor érthetetlen lenne, hogy miért terjedt el az ivaros szaporodás ilyen nagy mértékben.
2.3. Az élőrendeződés alapelve, ennek sérülése: „élősködés”, „segítés”
Végső soron a különböző alkalmazkodási értékű (alkalmazkodási érték vonatkozásában rendezetlen) gének együtt határozzák meg a szervezetek alkalmazkodási értékét. Abban a környezetben, azon környezeti determinánsokkal együtt, amiben a szervezet él. A szervezet életéhez, szaporodásához a különböző funkciókat kódoló gének (allél gének) csaknem mindenikére szükség van. Ebből következik, a szervezetek létezési folytonossága – utódaik révén – csak úgy valósulhat meg, hogy szaporodás során a szervezetek minden génje egyforma mértékben szaporodik. A nagyon magas alkalmazkodási értékű is, az alacsony alkalmazkodási értékű is. Milyen hatással van ez a következmény a szervezet életére, a gének továbbrendeződésére, az élőrendeződésre, a fejlődésre?
Gondolkozzunk el ezen! Elemző munkánkat gondolatkísérlet is segítheti: Az élőrendeződés akkor lenne a leggyorsabb, ha minden gén alkalmazkodási értéke arányában szaporodna. Erre – mivel a szervezetek sok-génesek, a génjeik csak „egy karra dolgozhatnak” – nincs lehetőség. A szervezetek létezéséhez a szervezet minden allél génjére, ennek megfelelően csaknem minden funkcióra szükség van. Előnyös lenne; az élőrendeződés felgyorsulását eredményezné, ha az egy-egy szervezethez tartozó gének alkalmazkodási értéke közt kvázi nem lennének különbségek, vagyis a szervezet génjei egymáshoz való viszonya alkalmazkodási értéküket illetően rendezettebbek lennének, mind rendezettebbekké válhatnának. Ennek hiányában ugyanis olyan dolog történik, amit „élősködés”ként jellemezhetünk. A jó géneken élősködnek a rossz gének. A sok gén együttalkalmazkodása miatt a rossz gének a jó gének „hátán”, azok segítségével maradnak a szervezet részei. Más oldalról közelítve a jó gének „segítenek” a rossz géneknek. A lényeg, hogy a gének nem saját alkalmazkodási értékük szerint, hanem a szervezet sok génje átlagos alkalmazkodási értéke szerint szaporodnak. A gének ilyen (rendezetlen) egymáshoz való viszonya azzal a következménnyel jár, hogy emiatt fékeződik az élőrendeződés. A jó gének gyors fejlődést tennének lehetővé, ez azonban nem valósulhat meg, mert a gyenge gének jelenléte lerontja a szervezet alkalmazkodottságának az átlagát. Sérül, ivartalan szaporodás mellett nagyon jelentősen sérül az az elv, hogy a szervezet minden génje, alkalmazkodási egysége alkalmazkodási értéke arányában szaporodjon elv. (Szemléletes, hogy ezen elv érvényesülése mellett lehetne leggyorsabb az élőrendeződés.)
2.4. A szervezet génjeinek a száma és az élősködés valószínűsége
Nagyon lényeges: Az, hogy mennyiben sérül ivartalan szaporodás mellett az az elv, hogy minden gén alkalmazkodási értéke arányában szaporodjon, jelentősen függ a szervezet génjeinek a számától. Minél több gén működik együtt, annál kevésbé függ egy-egy gén létezési folytonossága saját alkalmazkodási értékétől. Egyre jobban sérül az élőrendeződés alapelve. Egyre kisebb egy-egy gén hozzájárulása a szervezet alkalmazkodási értékéhez. Úgy pozitíve, mint negatíve. (Amíg 10 génes szervezeteknél 1/10, addig 100 génes szervezeteknél csak 1/100 az aránya egy-egy gén szervezet életképességéhez való hozzájárulásának). Ennek az összefüggésnek, a mind több génes, a prokariótáknál több génes szervezetek továbbrendeződésénél kulcsjelentősége van. A szervezet génjei számának gyarapodásával mind kisebb a szervezet létezési folytonosságára való hatása a mutációknak. Úgy az előnyös, mint a hátrányos mutációknak.
A szervezet génjei számának növekedésével az egyes gének alkalmazkodási értékének csökkenő értékesülése miatt fékeződik, s a prokarióta szervezeteknél többgénes szervezeteknél az élő rendeződés. Ilyen sokgénes szervezeteknél már oly mértékű a gének egymáson való élősködése, ami miatt kvázi lehetetlenné válik, hogy az élet a gének számának gyarapodása útján rendeződjön tovább. Zsákutcássá válik a gének számának gyarapodása útján való élő rendeződés. Ezt az összefüggést támasztja alá, hogy a prokariótáknál magasabb rendű több génes szervezetek már csak úgy léteznek, ha ivarosan is szaporodnak. (Ezúton válik ugyanis lehetővé hogy a szervezet génjeinek egymáson való élősködése jelentősen csökkenjen.)
2.5. Az előnyös mutációk kétféle típusa új géneket létrehozó mutációk, illetve meglévő géneket javító mutációk. A gének számát gyarapító mutációk ivartalan szaporodás mellett zsákutcába viszik az élőrendeződést
Az élőrendeződés alapszintje a gének véletlenszerű mutációk útján való továbbrendeződése. Ez egyrészt mutáció útján új gének megjelenése, másrészt a meglévő gének továbbrendeződése (alkalmazkodási értékének növekedése) útján valósul meg. Ahhoz, hogy az élővilág rendeződését jobban megértsük, nagyon fontos, hogy e kétféle, potenciálisan rendeződést eredményező génmutációnak külön-külön vizsgáljuk meg a következményét.
Az élet, az élőszervezetek továbbrendeződése kétféle típusú mutáció útján valósul meg. 1 Új géneket, funkciókat kialakító (véletlenszerű) mutációk útján, illetve 2 a már létező géneket (véletlenszerűen) továbbrendező mutációk útján. Másként megfogalmazva az élet egyrészt úgy fejlődik, rendeződik tovább, hogy a szervezetek mind több génesekké, funkciósakká válnak, másrészt, hogy a már létező gének, s az általuk meghatározott funkciók – ugyancsak mutációk útján – továbbrendeződnek.
A gének számának szaporodásával egyrészt a szervezetek újabb és újabb funkciókkal gyarapodnak. Ez okból életképesebbekké válhatnak, válnak. Másfelől azonban a gének számának gyarapodásával exponenciálisan nő a különböző alkalmazkodási értékű gének egymáson való élősködésének a lehetősége, valósága. Vagyis e gyarapodással mind nagyobb mértékben sérül az élőrendeződés alapelve. Mi is ez az elv? Az, hogy minden gén alkalmazkodási értéke arányában szaporodjon. Miért foglalkozunk az élőrendeződés alapelvével, olyan összefüggéssel, amik a valóságban – a már korábban vázolt okok miatt – nem érvényesülhet?
A rossz, előnytelen mutációk élőrendeződésben játszott szerepének magasabb reflexiós szinten való megvilágítása végett. Ebben a közelítésben vizsgálódva derül ki, hogy a szervezet génjeinek szaporodásával járó élősködés növekedés során az élő rendeződés alapösszefüggésének ideális érvényesülése (minden gén alkalmazkodási értékével arányosan szaporodjon) oly mértékben sérül, ami miatt már nincs lehetőség az élővilág olyan továbbrendeződésére, ami a gének számának növekedésével valósulna meg. – Mindaddig, amíg az ivaros szaporodás ki nem alakul. Nem az a kérdés, hogy megéri e az ivaros szaporodás a költségét, vagy nem. Hanem az, hogy megvalósulhat e az élővilág olyan továbbfejlődése, aminek során a prokariótáknál magasabb rendű
szervezetek, fajok is kialakulnak.
Mi következik ebből? Egy bizonyos génszám fölött az élő egységek már nem nyernek azzal (nem válnak életképesebbekké a szervezetek azzal) ha egyre több génnel alkalmazkodnak. E génszám fölött az élősködés lehetősége, valósága nagyobb fékező következmény is lehet, mint amilyen előnnyel a gének, funkciók számának gyarapodása kecsegtetne.
Ahhoz tehát, hogy az élőrendeződés a magasabb rendű szervezetek irányába is folytatódjon a gének egymáson való élősködésének a lehetősége, valószínűsége kellett, hogy csökkenjen, jelentősen csökkenjen. Erre nyílt, nyílik lehetőség az ivaros szaporodási mód kialakulásával.
III. Az ivaros szaporodás kialakulásával lehetővé válik az élet továbbfejlődése, továbbá felgyorsul a fejlődés
3.1. Az ivaros szaporodás és a gének egymáson való élősködésének csökkenése
Az ivaros szaporodásnak, populációhoz tartozó szervezetek (két-két szervezet) génjei utódszervezetben való véletlenszerű összekombinálódásának vannak olyan következményei is, amik során csökkenhet a gének egymáson való élősködése, ilyen módon a szervezet génjeinek alkalmazkodási érték vonatkozású egymáshoz való viszonya rendezettebbé válhat, válik. Aligha túlbecsülhető élősködés tehertől (mutációs tehertől) szabadul meg – valamilyen mértékben – ilyen módon az élőrendeződés. A mind magasabb rendű szervezeteket kialakító élőrendeződés előtt szabadabbá vált az út. Az élőrendeződés továbbfolytatódott, folytatódik; felgyorsult.
Itt szükséges megjegyezni, hogy az ivaros szaporodás problémájával foglalkozók az ivaros szaporodást a magas költsége miatt megkérdőjelezik (sok, ivaros szaporodáshoz kapcsolódó funkcióra energia-felhasználásra tekintettel). Felteszik a kérdést, vajon megéri-e az élővilágnak hogy az ivartalan szaporodást nagyon nagy arányban ivarossal váltsa fel. (Ezt az összefüggést, mint az ivaros szaporodás paradoxonát fogalmazzák meg.) – Mi értelme van a költség/haszon elemzésnek, kérdésnek e szaporodási módot illetően, ha az a helyzet, hogy ivaros szaporodás megjelenése oly nagy jelentőséggel bír, hogy kialakulása nélkül nem lett volna lehetőség arra, hogy a prokariótáknál magasabb rendű szervezetek is kialakuljanak, vagyis az élőrendeződés folytatódásának?
Nem arról van szó, hogy ugyanolyan rendezettségű, génszámú szervezetek ivartalan, illetve ivaros szaporodás útján is kialakulnak; s melyiknek kisebb a költsége? Ilyen lehetőség nincs. Így a költség-haszon, közelítésben gondolkodók nem látják a fától az erdőt. Ez a közelítés érvénytelen.
A gének számának növekedésével – a gének egymáson való élősködése lehetőségének, valóságának növekedése miatt – vagy kialakul, két-két szervezet génjeinek véletlenszerű összekombinálódásának lehetősége, valósága; amik között olyan kombinációk is akadnak, amelyeknél csökken a gének egymáson való élősködése, így lehetőség nyílik arra, hogy az élőrendeződés eredményeként a prokariótáknál magasabb rendű fajok is kialakuljanak; vagy az élőrendeződés megreked a prokarióták szintjén. A továbbrendeződés lehetősége valósult meg az ivaros szaporodás, a génkombinációkhoz alapul szolgáló gének, életfunkciók véletlenszerű kialakulásával, az ivaros szaporodás megjelenésével. A fenti tételezést alátámasztja, hogy napjainkban nem találkozunk a prokariótáknál magasabb rendű, több génes szervezetekkel.
Persze feltételezhető, hogy az ivaros szaporodás kialakulása előtt kialakultak a jelenleg létező prokariótáknál valamivel több génes szervezetek. Miután azonban kialakult az ivaros szaporodás, ha léteztek is akkor még a prokariótáknál magasabb rendű ivartalanul szaporodó szervezetek a versenyben alul maradtak, kipusztultak. Ez lehet a magyarázata, hogy jelenleg nem találkozunk a prokariótáknál magasabb rendű csak ivartalanul szaporodó szervezeteket. Az ivaros szaporodás megjelenése után csak a kevés számú génnel rendelkező prokarióták voltak képesek megvalósítani létezési folytonosságukat.
3.2. Kétféle olyan összefüggés van, amik érvényesülésével magyarázható, hogy a gének alkalmazkodási értéke közt különbségek vannak
Az előzőekben már szóltam arról, hogy a populációhoz tartozó allél gének között is alkalmazkodási értékbeli különbségek vannak, továbbá, hogy a szervezetek különböző allél génjeire ugyanez a jellemző. Eddig azonban a szervezetek génjei alkalmazkodási értéke közti különbség kialakulásának azonban csak az egyik okával foglalkoztam. Mi is ez az ok? Minden gén más génektől függetlenül, véletlenszerűen rendeződik tovább. Igen-igen meglepődnénk, csodának tartanánk, ha annak ellenére, hogy a szervezetek génjei egymástól függetlenül, véletlenszerűen rendeződnek, a géneket alkalmazkodási érték alapján vizsgálva mégis azt találnánk, hogy azok alkalmazkodási értékük egymáshoz való viszonyát illetően is rendezettek. Ennek valószínűsége – figyelembe véve hogy a különböző alkalmazkodási érték változást előidéző mutációk előfordulási valószínűsége közt nincs különbség – végtelenül kicsi.
Ha csak a fentiek miatt lenne különbség a szervezetek különböző allél génjei alkalmazkodási értéke között, akkor a szervezetek génjei számának növekedésével nem fékeződött volna le az élő rendeződés. Annak hogy ez megtörtént az a magyarázata, hogy más ok miatt is nőtt a szervezetek génjei alkalmazkodási értéke közti különbség.
Mi a gének alkalmazkodási értéke közti különbség kialakulásának másik determinánsa? Ahhoz, hogy az ivaros szaporodás aligha túlbecsülhető előnyég megértsük nagyon fontos, hogy e másik determinánst is ismerjük. Az hogy milyen alkalmazkodási érték mellett valósul meg az egyes gének létezési folytonossága (a szervezeteken belül) az a sokgénes (mind több génes) szervezetekben – amint erről korábban már szóltam – alapvetően nem az egyes gének alkalmazkodási értékétől függ, hanem a szervezet génjei átlagos alkalmazkodási értékétől. Az a helyzet, hogy a szervezet génjei közti alkalmazkodási érték különbség ezen összefüggés révén is növekedhet, illetve növekszik? Ez mivel magyarázható? Azzal, hogy a magas alkalmazkodási értékű szervezethez véletlenszerű mutáció hatására csatlakozó egyes gén alléljának alkalmazkodási értéke (a minimális funkcióképesség határáig) a jelentősen csökkenhet is, hiszen a gének összességének alkalmazkodási érték átlaga még így is elegendőnek bizonyulhat ahhoz, hogy a szóban forgó gyenge gén létezése se járjon együtt a szervezet létezési folytonossága megszakadásával. A szervezet génjei számának növekedésével egy-egy erős, illetve gyenge gén mind kisebb befolyást gyakorol a szervezet életképességére. A fenti összefüggés érvénye magyarázza, hogy emiatt mind nagyobb lehetőség nyílik a gyenge gének, élősködő gének felhalmozódására, ez okból a genom génjei alkalmazkodási értéke közti különbség növekedésére.
A szervezet génjei alkalmazkodási értéke közt tehát két ok miatt alakul ki alkalmazkodási értékbeli különbség. 1. Amiatt, hogy a gének egymástól függetlenül mutálódnak rendeződnek. (Nem az ilyen módon kialakuló különbségek miatt fékeződött le a gének számának gyarapodásával az élőrendeződés.) 2. Amiatt, hogy a gének számának növekedésével nagyon jelentősen növekedhetett, s növekedett a gének egymáson való élősködése. A magas alkalmazkodási értékű gének mutáció útján való megjelenései lehetőséget teremtettek ahhoz, hogy más gének alkalmazkodási értéke anélkül csökkenjen, hogy emiatt a szervezet elpusztzlna.
Két-két szervezet véletlenszerű génkombinációja nyomán lehetőség van olyan kombinációk kialakulására, amelyekben csökken a gének alkalmazkodási értéke közti különbség. Mind a kétféle okból kialakult különbség. Mi is ez a kétféle ok? Az egyik: a gének egymástól függetlenül rendeződnek, a másik: szervezetben a sok gén együtt alkalmazkodása okán a szervezet előnyös génjei kompenzáló hatása miatt olyan gének sem pusztítják el a szervezetet, amik nagyon gyenge alkalmazkodási értékkel rendelkeznek
3.3. A populáció sok-sok génje által megtalált magas alkalmazkodási értékű gének összekombinálódásának lehetősége, valósága
E kombinációk során nem csak az valósulhat meg véletlenszerűen, hogy csökken a gének egymáson való élősködésének lehetősége, valósága. Az ivaros szaporodásnak a populáció két-két szervezetének véletlenszerű génkombinációjának másféle, ugyancsak nagyon előnyös következménye is van.
A populációhoz sok szervezet sok gén, sok allél gén tartozik. Sok szervezetben, sok génben (vagyis nem egyetlen egyben – az elődök sorával is számolva nem egy vonalban – mint az ivartalanul szaporodó fajoknál) „keresődnek” a mind magasabb alkalmazkodási értékű gének, allél gének. Két-két szervezet génjeinek véletlenszerű összekombinálódása útján – sok lépésben – a populáció sok szervezete, génje által „megkeresődött”, „megtalálódott” magas alkalmazkodási értékű génekhez is hozzájuthatnak, véletlenszerűen, az utódszervezetek.
Minél több szervezet, gén tartozik ahhoz a populációhoz, amelyik egyedei ivarosan szaporodnak annál nagyobb annak a valószínűsége, hogy egy-egy szervezet a populáció sok génje által „megkeresődött”, „megtalálódott” így – nagy valószínűséggel – magasabb alkalmazkodási értékű génekhez is hozzájut. (Ehelyütt csak utalok arra, hogy a minél nagyobb populáció, annál magasabb alkalmazkodási allélok kialakulása, s a génkombinációk útján annál gyorsabb továbbfejlődés összefüggés is csak tendenciajelleggel érvényesül. Ennek részletesebb tárgyalásába most nem megyek bele.)
3.4. Génkombinációk eredményeként kétféle fejlődésgyorsító összefüggés egyszerre érvényesül
A véletlenszerű génkombinációkkal kétféle fejlődésgyorsító összefüggés egyszerre érvényesül, együtt gyorsítják az élőrendeződést. A kombinációk révén kialakult szervezetek közül – a szelekció működése mellett – mindig a magasabb alkalmazkodási értékűek maradnak életben, így, a kombinációk eredményeként egyszerre valósul meg véletlenszerűen az, hogy csökken a szervezetek génjeinek egymáson való élősködése, illetve az, hogy kvázi a populáció sok-sok szervezet génjei által „megtalálódott” magas alkalmazkodási értékű gének is egy-egy szervezetbe kerülnek.
Az ivaros szaporodás, a populációhoz tartozó szervezetek véletlenszerű génkombinációi révén egyrészt lehetőség nyílik arra, hogy a gének egymáson való élősködése nagyon jelentősen csökkenjen, másrészt arra, hogy a populáció sok szervezetéhez tartozó sok gén által megkeresődött gének ilyen okból magas alkalmazkodási értékű gének is összekombinálódjanak. A fentiek magyarázzák, hogy az ivaros szaporodás kialakulásával egyrészt a sokgénes fajok esetében is lehetővé válik az élőrendeződés, másrészt a véletlenszerű génkombinációk révén nagyon jelentősen aligha túlbecsülhető mértékben fel is gyorsul az élőrendeződés.
IV. Az ivaros szaporodással az élet második szintű rendeződése valósul meg; az első, alapszintű, mutáció útján való rendeződéshez képest
Milyen vonatkozásban is lett rendezettebb a populáción belül, az egyes szervezeteken belül a gének egymáshoz való viszonya? Az alkalmazkodási értéküket illetően.
Egyrészt azzal, hogy nem egy szervezet, hanem a populáció génjei által megkeresődött magasabb alkalmazkodási értékű gének kerültek egy szervezetekbe, másrészt azzal, hogy csökkent az egyes szervezetek génjeinek egymáson való élősködése.
A rendezettebb génkombinációk véletlenszerűen alakulnak ki – az előnytelenebb, rendezetlenebb kombinációkkal párhuzamosan. A szelekció „gondoskodik róla” (természetesen csak megfelelő keménységű szelekciós környezetben), hogy a rossz kombinációknak ne legyen folytatása. A fentiekből az is következik, hogy szelekció nélkül semmilyen génváltozás, így az ivaros szaporodás sem eredményezi az élet fejlődését, továbbrendeződését. Az élet továbbrendeződésének csak egyik feltétele a genetikai anyag véletlenszerű megváltozása. A másik feltétel, hogy a szelekció is működjön, vagyis hatására gyorsuljon fel a magas alkalmazkodási értékű gének szervezetek szaporodása, illetve a gyenge gének, szervezeteket tűntesse el a szelekció.
4.1. A génkombinációk útján való rendeződés befejezetlen rendeződés
Az ivarosan szaporodó szervezeteknek kromoszómáik vannak. Ha a crossing-over-től eltekintünk, akkor az ivaros szaporodás során tulajdonképpen nem génkombinációk, csupán géncsoport (kromoszóma) kombinációk történnek. Ez viszont azzal jár együtt, hogy a géncsoporton belül továbbra is érvényesül az élősködés, hiszen a kromoszómán belüli gyenge alkalmazkodási értékű géneknek a létezési folytonossága ivaros szaporodás mellett is csak a magasabb alkalmazkodási értékű gének által nyújtott segítség mellett érvényesülhet. A géncsoport kombinációkkal messze nem valósulhat meg az az elv sem, hogy minden gén alkalmazkodási értékével arányosan szaporodjon.
Az ivaros szaporodás során kromoszómák, géncsoportok kombinálódhatnak, s a szelekció válogathat a géncsoport kombinációk között, az ivaros szaporodás így is nagyon nagy, aligha túlbecsülhető jelentőséggel bír az élővilág továbbfejlődését illetően. Egyrészt e szaporodási mód megjelenésével lehetőség nyílik arra, hogy prokariótáknál magasabb rendű fajok is kialakulhattak, kialakultak, másrészt a véletlenszerű génkombinációknak nagyon jelentős szerepük volt, van abban, hogy az élőrendeződés sebessége jelentősen felgyorsult.
Miért csak a géncsoportok, miért nem a gének kombinálódnak? Ennek viszonylag egyszerű a magyarázata. Csak a szaporodási események során valósulhatnak meg gén, géncsoport kombinációk. Adott populáción belül túlságosan kevés számúak a szaporodási események, az elvileg lehetséges kombinációkhoz képest. Emiatt nem valósulhat meg az az elv, hogy minden gén alkalmazkodási értéke arányában terjedjen el. A gének összerendeződése jelentősen előrehalad, de nem fejeződik, nem fejeződhet be. E kevés számú géncsoport kombináció is elegendő azonban ahhoz, hogy az így megvalósuló rendezettebb állapotok nem csak azt tegyék lehetővé, hogy sokgénes, mind több génes szervezetek fajok is kialakuljanak. Ezzel parallel e szaporodási mód az élet fejlődésének nagyon jelentős felgyorsulását eredményezi.
4.2. A génkombinációk útján való továbbrendeződés általános feltételei, e feltételek kialakulásának determinálódásai
A megismerő tevékenységeink – az esetek jelentős részében – úgy indulnak, hogy kérdéseket teszünk fel, amikre magyarázatokat keresünk. Bizonyos dolgokat magyarázatra nem szorulóknak, adottaknak veszünk. Elemző munkánkat különböző reflexiós szinteken végezhetjük. Kiindulhatunk abból, hogy véletlenszerű génkombinációk történnek, amik közt olyanok is előfordulnak, amelyek előnyösebbek a szülők génkombinációinál. De vizsgálódhatunk magasabb reflexiós szinten is. Mi módon teremtődnek feltételek ahhoz, hogy lehetnek génkombinációk? Mitől függ, hogy a kombinációk között a szülők kombinációinál magasabb alkalmazkodási értékű is kialakulhat? E kérdéseket is feltehetjük, megválaszolhatjuk a magasabb reflexiós szintű vizsgálódások során.
A szervezetek számára csak azon oknál fogva nyílik esély génkombinációkra, ha több azonos fajhoz, populációhoz tartozó azonos allél génekkel rendelkező szervezet létezik. Ez a feltétel adott. Ismerjük, hogy az élő rendeződés mely sajátossága révén adott. Konstatálhatjuk, hogy e feltétel – a szervezetek szaporodása miatt – spontán adott. A gén, géncsoport kombináció hatására történő rendeződésnek az is feltétele, hogy a különböző szervezetek között, a szervezetek allél génjei között alkalmazkodási értékbeli különbségek legyenek. Ez a feltétel is teljesül. Egyrészt amiatt, hogy minden gén véletlenszerűen egymástól függetlenül rendeződik, továbbá azért is, mert egy-egy szervezetben azon oknál fogva is változhat, változik az allél gének alkalmazkodási értéke közti különbség, mert a gének nem a saját alkalmazkodási értékük arányában, hanem a szervezet alkalmazkodási értéke arányában szaporodnak el, így a szervezet magas alkalmazkodási értékű génjei lehetőséget teremtenek arra is, hogy alacsony alkalmazkodási értékű gének is részei maradhatnak, lehessenek a szervezeteknek.
4.3. A mutációk útján való rendeződés, valamint a génkombinációk útján való rendeződés egymáshoz való viszonya
Az ivaros szaporodás általában a rendeződés, azon belül az élőrendeződés sajátos – az élet alapszintű rendeződése, a mutáció útján való rendeződés alapján kialakult – szintje, típusa. Az élőrendeződés mely sajátossága folytán lehetséges, illetve valósulhat meg ilyen rendeződés is? A szervezetek azon sajátossága miatt, hogy a szervezetek sokgénesek. A szervezetek sokgénessége, a gének egymástól független véletlenszerű rendeződése, valamint amiatt, hogy a gének számára – más génekkel való együttalkalmazkodása miatt – lehetőség nyílik a gének egymáson való élősködésére. Az ivaros szaporodást, mint rendeződést, mint a gének alkalmazkodási érték vonatkozásában rendezetlen egymáshoz való viszonyának rendeződését értelmezhetjük.
A génkombinációkkal – a gének mutációk útján való továbbrendeződéséhez képest – új rendeződési szint valósul meg. A véletlenszerű génkombinációk útján történő rendeződés, a szervezet génjeinek alkalmazkodási érték vonatkozású rendeződése. Hogyan valósul ez meg, ha egyszer az élet – végső soron – csak gén-mutációk útján való továbbrendeződése útján tökéletesedhet? Úgy, hogy a génmutációk útján a szervezetekben olyan funkciók is kialakulnak, amelyek megvalósuló lehetőséget biztosítanak két-két szervezet génjei véletlenszerű összekombinálódására. Az élőrendeződés az ivaros szaporodás megjelenéséig nem rendelkezett olyan funkcióval, aminek révén a szervezet génjei alkalmazkodási érték-vonatkozásában is összerendeződjenek. E második szintű rendeződés csak úgy alakulhatott, alakult ki, ha az alaprendeződés, a génmutációk útján való rendeződés során olyan funkciók is kialakultak, amelyek révén lehetőség nyílt két-két szervezet génjei véletlenszerű összekombinálódására. Ezzel a szervezet génjeinek alkalmazkodási érték vonatkozású rendeződése indulhatott, folytatódhatott – véletlenszerűen. A lényeg: Mutáció útján való rendeződés során alakultak ki olyan funkciók, amik a szervezet génjei összerendeződésének lehetőségét, valóságát tették lehetővé. Minden továbbrendeződést eredményező változás véletlenszerű változások közt fordul elő. Ez az egyetemes törvény a génkombinációk útján való továbbrendeződésre is érvényes.
V. Az alábbiakban az ivaros szaporodással kapcsolatban felmerülő problémákra próbálok válaszokat adni
Az ivaros szaporodásnak előzőekben felvázolt determináció-modellje alapján megválaszolhatók az ivaros szaporodással kapcsolatban felmerülő, de tudtommal eddig érdemben még nem megválaszolt kérdések. Cáfoló válasz adható az ivaros szaporodás előnyét megkérdőjelezők érveire. Sajátos determináció értelmezésem alapján – megítélésem szerint – sikerül érdemi magyarázatot adni arra a kérdésre, hogy hol a helye az ivaros szaporodásnak az élővilág fejlődésében, rendeződésében. Ezen elmélet alapján az is megválaszolható, hogy miben tévednek azok a felfogások, amik nem látják e szaporodási mód aligha túlbecsülhető előnyeit.
5.1. Az ivaros szaporodás során az utódok génkombinációinak fele előnytelen. Hol a nagy előny?
A véletlenszerű génkombinációk során ugyanúgy véletlenszerűen valósul meg rendeződés (a gének, géncsoportok egymáshoz való rendeződése), mint ahogy a mutáció útján való rendeződésre is ez a jellemző. E genetikai változások nyomán akkor valósul meg továbbrendeződés, ha a rossz mutációt, illetve a rossz génkombinációt a szelekció eltünteti. Az az elvárás, hogy minden génkombinációnál az így létrejött szervezetnek szülőkénél magasabb legyen az alkalmazkodási értéke – a „minden rendeződés véletlenszerűen valósul meg” törvény miatt –, elvileg nem teljesülhet. Így az az elvárás sem teljesülhet, hogy az ivaros szaporodási mód szelekció híján is felgyorsítja a fejlődést. Akik az ivaros szaporodástól az előzőekben vázoltakat „várták el” azok csalódtak, csalódnak. Emiatt is csodálkoznak egyesek e szaporodási mód nagy karrierjén. (Vö: S. I. Karin, 1984.) A mutációk is, a génkombinációk is véletlenszerűek. Ezek között ugyancsak véletlenszerűen fordulnak elő alkalmazkodási értékűek. Mutációk útján is, a génkombinációk útján is csak a véletlenszerű változások során kialakult előnytelen változások kiszelektálódásával együtt valósul meg az élővilágban rendeződés, továbbrendeződés. A fentiekből az is következik, hogy az ivaros szaporodással járó véletlenszerű génkombinációk miatt az utódszervezetek alkalmazkodási értéke közt – tendenciaszerűen – nagyobb különbségek alakulnak ki, mint amilyenek a szülőszervezetekben voltak. Ebből csak akkor lesz továbbrendeződés, ha a szelekció is működik. Ha nem működik, a gyengébb génkombinációval rendelkező utódok is életben maradnak.
5.2. Szervezetek génkombinációja és az a felfogás, ami az életet a gének önzése (saját maguk elszaporítása) alapján értelmezi, ellentmond egymásnak. Miben téved ez a felfogás?
Azok a felfogások, amelyek az önzésben látják az élet lényegét, a gének azon sajátosságában tételezik az élet alapvető meghatározottságát, hogy a gének magukat szaporítják. (Vö: Dawkins 1986. 61. o) Tovább víve ezt az összefüggést, gének önzése a szervezetek önzésében folytatódik. A szervezetek azok, amelyek génjeik elterjesztését, vagyis önzését „megvalósítják”. Markánsan jelenik meg ez az összefüggés, pl. amikor a hímek riválisaikat kiszorítják. Az élet lényegét az önzéssel azonosítók értetlenül állnak az előtt, ahogy a dolog folytatódik. Ezen önző szervezetek ugyanis az ivaros szaporodásnál lemondanak génjeik feléről.
Az életnek nem csak az önzés (a gének, génkombinációk másolódásban megnyilvánuló önzése) az alapvető, a létezési folytonosságot megvalósító determináció mozzanata. A géneknek, közvetve a szervezeteknek csak egyik determináció-irányultsága, képessége az, aminek során saját magukat másolják, terjesztik el. Van egy másik ugyancsak egyetemes determináció képesség is, ami ugyancsak egyetemes sajátossága képessége az életnek, a szervezeteknek, a géneknek. Ez a továbbrendeződési képesség, a továbbrendeződést eredményező determináció. Ez a géneknél a mutáció képesség, s az ivaros szaporodásnál plusz a génkombinációs képesség. Ha nem lenne továbbrendeződési képesség, csak másolódási képesség, nem valósulhatna meg sajátos módon, kvázi végtelen sok lépésben az élet fejlődése, nem lenne élőrendeződés.
Mi akkor az élet az élőrendeződés determinációjának egy fogalommal kifejezhető irányultsága? A gének, szervezetek létezési folytonosság-megvalósulása a determinálás irányultsága. Azaz a másolódó képesség is, a továbbrendeződési képesség is. Ezeknek megfelelően a másolódás, illetve továbbrendeződés. Egyik determináció mozzanata csupán a másolódás, a másik a továbbrendeződést produkáló determináció, a mutáció, illetve génkombináció.
Az élet folytonossága sem a gének másolódási képessége, sem mutáció képessége nélkül (ez utóbbi képesség révén valósul meg a továbbrendeződés) nem létezne. Magasabb alkalmazkodási értékű gének véletlenszerű megjelenése, majd elterjedése, a rendezettebb génkombinációk kialakulása, majd elterjedése. Sok-sok lépésben folytatódva valósul meg a gének, a szervezetek, az élet létezési folytonossága. Amint a mutációk útján „keresődnek” meg a magasabb alkalmazkodási értékű gének, úgy az ivaros szaporodás véletlenszerű génkombinációja nyomán „keresődnek” meg a rendezettebb génkombinációk.
5.3. Ha az ivaros szaporodás az előnyösebb, miért van az, hogy több faj ivarosan, illetve ivartalanul is szaporodik?
Azok közül, akik az ivaros szaporodás előnyét megkérdőjelezik, azon személyek érvei tűnnek leginkább elfogadhatóaknak, akik azzal próbálják igazolni, hogy nem előnyösebb egyik szaporodási mód sem, mint a másik, hogy sok olyan faj van, amelyik ivarosan is, de ivartalanul is szaporodik. Ha az ivaros szaporodás előnyösebb lenne – érvelnek ezen felfogás képviselői –, akkor a szervezetek csak ivarosan szaporodnának. (Vö: Edward O. Wilson és Williams H Bossert 1981. 48.o. és G.C. Williams 1997, 80-81.o.)
E felfogás képviselőinek akkor lenne igazuk, ha génkombináció megtörténte már elegendő lenne ahhoz, hogy a jó kombináció el is terjedjen, s a gyenge kombinációkat kiszorítja. Ez azonban nem történik, nem történhet meg közvetlenül. Ehhez másféle determinációra, e determináció sajátos folytatódására is szükség van.
A génkombináció útján kialakult genom alapján szervezetek épülnek. E a kiépült szervezetek életképességük arányában hagynak maguk után utódokat. A dolog lényege: a különböző génkombinációk alkalmazkodási értéke csak akkor derül ki, ha a szervezet kifejlődik, több-kevesebb életképes utódot hagy maga után. Annak a génkombinációnak nagyobb az alkalmazkodási értéke, amelyik kifejlődve, több életképes utódot hagy maga után – adott környezeti feltételek mellett. Azért nagyon fontos, hogy erre az összefüggésre is fókuszáljunk, mert ezen ismeretek birtokában érthetjük meg az ivaros, illetve ivartalan szaporodás váltakozásának alkalmazkodási értékét.
A génkombinációk alkalmazkodási értékét az azokat birtokló szervezetek életsikere, életképes utódok maguk után hagyása valósítja meg, értékesíti, realizálja. (Génkombináció — adott életképességű szervezet épül fel ennek alapján — adott számú életképes utódot hagy maga után.)
Azok a magasabb alkalmazkodási értékű génkombinációk, amelyek alapján felépülő szervezetek több életképes utódot hagynak maguk után.
A csak ivarosan szaporodó szervezetek lehetséges utódszámát a szervezet szaporodás-aktív élettartama is befolyásolja. Ennek jobb megértéséhez tételezzük, hogy nagyon magas alkalmazkodási értékű génkombináció jött létre. Adott fajhoz tartozó magas alkalmazkodási értékű szervezet által hátrahagyott életképes utódok sem lehetnek sokkal többen, mint ugyanazon populáció gyengébb életképességű egyedeinek utódai; hiszen szaporodás-aktív élettartamuk megegyezik. Az élőrendeződésre (annak sebességére) előnyösen hathatna, ha az életképesebb egyedek szaporodás-aktív élettartama sokkal hosszabb lenne, így jóval több életképes utódot lennének képesek maguk után hagyni.
A „megtalálódott” magas alkalmazkodási értékű génkombináció jobban érvényesülne, ha nem csak egy, de több szervezet is rendelkezne vele. Így nagyobb szaporodási tér nyílna e – magas alkalmazkodási értékű – géneknek az elterjesztésére. Ha ez megvalósulna, a populáción belül az előnyösebb géneket hordozó szervezetek gyorsabban terjednének el – szorítanák ki ezzel párhuzamosan a gyengébb alkalmazkodási értékű génekkel rendelkező szervezeteket. E lehetőség valósul meg azon fajoknál, amelyek ivarosan is, ivartalanul is képesek szaporodni.
Ahhoz, hogy az ivaros szaporodás fejlődésgyorsító hatása közel optimálisan érvényesüljön, egyrészt arra van szükség, hogy minél több véletlenszerű génkombináció, vagyis ivaros szaporodási esemény történjen, adott populáción belül. Másrészt arra is, hogy az ivaros szaporodás során kialakult génkombinációk számára minél nagyobb legyen az elterjedési lehetőség, valóság. Ez utóbbi növekszik meg, amikor adott faj egyedei az ivaros szaporodás mellett ivartalanul is szaporodnak.
Ha csak ivaros szaporodás van, kevesebb tér nyílik a génkombinációk értékesülésére. Ha az összes szaporodási eseményen belül az ivartalan szaporodás aránytalanul magas, akkor a génkombinációk alacsony száma miatt fékeződik le az adott populáció továbbrendeződése.
Egyébként az ivarosan is, ivartalanul is szaporodni képes fajoknál e két szaporodási mód általában sajátosan „verseng” is egymással. Ha kialakul egy magas alkalmazkodási értékű génkombináció, mindaddig az ivartalanul való szaporodás az előnyösebb, amíg az ivaros szaporodás során kialakuló génkombinációk alkalmazkodási értéke nem múlja felül a szóban forgó ivartalanul szaporodó szervezetek génkombinációjának az alkalmazkodási értékét. Ha az ivarosan szaporodó új kombinációk során életképesebb szervezet jön létre, akkor ez (ivartalanul is szaporodva) szorítja ki azon ugyancsak ivartalanul szaporodó szülőszervezeteket, amelyek génkombinációja révén kialakult.
Ugyanazon növények, amik ivarosan is ivartalanul is szaporodnak a két szaporodási mód párhuzamosan érvényesül. Az ivartalanul szaporodó egyedek virágot is hoznak, génkombináció útján is, vagyis ivarosan is, de – például jövésekkel, gumókkal is – ivartalanul is szaporodnak. Amíg az ivaros szaporodás nyomán nem jelenik meg az ivartalanul szaporodónál magasabb alkalmazkodási értékű egyed, addig dominánsan az ivartalan szaporodás útján szaporodnak a szervezetek, ilyen módon hatékonyan szorítják ki a gyengébb alkalmazkodási értékű egyedeket, fajtársaikat. Ha véletlenszerű kombinációk eredményeként magasabb alkalmazkodási értékű szervezet alakul ki, legyőzésre kerül a korábban véletlenszerűen kialakult ivartalanul szaporodó génkombináció. És így tovább.
VI. Kitekintés
Az élőrendeződés, sokgénes rendeződés. Azért fékeződött le – ivartalan szaporodás mellett – a gének számának gyarapodásával, mert a sok gén alkalmazkodási érték vonatkozásában való egymáshoz való viszonyára az élősködés volt a jellemző. A továbbrendeződés azáltal vált lehetővé, hogy génmutációk révén kialakultak azon életfunkciók, amik révén lehetőség nyílt az élő rendeződés második szintjére. Ez az ivaros szaporodás kialakulásával valósult, valósul meg.
Az élet rendeződésének alapszintje a génmutációk útján való rendeződés. Ha erre magasabb rendeződési szint épül, ez csak úgy történhet meg, ha az alapszintű élőrendeződés (génmutáció) produkál olyan géneket, fehérjéket, életfunkciókat, amik e magasabb rendeződési szintek lehetőségét is megteremtik. Ez történik az ivaros szaporodás megjelenésével.
Minden rendeződés egyetemes törvénye, hogy véletlenszerű változatok közt fordul elő olyan, ami továbbrendeződést eredményez. Szemléletes, hogy nem csak az élet alapszintű rendeződésénél, a mutáció útján való rendeződésnél, hanem az ivaros szaporodásnál is érvényes ez az összefüggés. Nem csak a mutációk, a génkombinációk is véletlenszerűek.
Elemző munkám során az élet ismeretalapú rendeződéssel is foglalkoztam, foglalkozom. Ehelyütt csak utalok arra, hogy az ismeretek útján való alkalmazkodás is új alkalmazkodási szint. Ez is az alapszintű élőrendeződés, azaz a génmutációk útján való rendeződés következényeként alakult ki. Úgy, hogy olyan gének, funkciók is kialakultak génmutációk útján, amik révén lehetőség nyílt a megismerésre, az ismeretek gyarapodására, mint a rendeződés új szintjére. A gyarapodó ismeretek (az ismeretek rendeződése) úgy értékesültek, úgy eredményeztek mind magasabb szintű alkalmazkodottságot, hogy mind sikeresebb tevékenységhez segítették hozzá a szervezeteket.
Egymillió forintot (4000 dollárt) fizetek azon személynek, aki érvekkel támasztja alá, hogy a gének számának növekedésével járó élősködés növekedés valamint aközött, hogy a prokariótáknál magasabb rendű szervezetek közt nem találunk olyat, amelyik csak ivartalanul szaporodik nincs alapvető összefüggés. Nincs olyan összefüggés, ami miatt az élővilág rendeződése megrekedt volna az egysejtű szervezeteknél, ha nem alakul ki az ivaros szaporodás.
VII. IRODALOM
Dawkins. R (1986), Az önző gén, Gondolat, Budapest, 61.
Karlin, S. (1984), Mathematical modells, problems and controversies of evolutionary theory. Bull. Amer. Math. Soc., 10. 317-349.
Williams, G. C. (1997) A pónihal lámpása, Kulturtrade, Budapest.
Edwárd O. Wilson és William H. Bossert (1981) Bevezetés a populációbiológába, Gondolat, Budapest
Az egymillió forintos jutalom elnyerése konkrétabb feltétele, A munkám érdemi kritikusai közül azok kapják meg, akik úgy cáfolják elméletem alapösszefüggéseit, hogy választ adnak az alábbi kérdésekre:
Röviden:
Aki érvekkel támasztja alá, hogy elméletem nem tisztázza e szaporodási mód élővilág fejlődésében játszott sajátos kulcsszerepét.
Aki érvekkel támasztja alá, hogy elméletem sem ad érdemi választ arra, hogy mi a magyarázata e szaporodási mód nagy elterjedtségének.
Aki érvekkel alátámasztva azt állítja, hogy elméletem sem változtat azon, hogy az eddig az ivaros szaporodással kapcsolatos ismeretek mellett az ivaros szaporodás továbbra is paradox jelenség. Még nem ismerünk annyi előnyét, ami magyarázná elterjedtségét.
Aki sorba veszi tanulmányom tételeit, s kimutatja, hogy e tanulmány nem tartalmaz nóvumot ahhoz képest amit e kérdéssel foglalkozó biológusok már feltártak.
Részletesebben:
Megkapja e jutalmat:
Aki érvekkel támasztja alá, hogy az ivaros szaporodási mód elterjedtségének megmagyarázásához, megérttetéséhez nincs szükség azon alábbi kérdésekre való érdemi válaszadásokra, amikre e tanulmányban megválaszolásra kerülnek:
–Milyen kapcsolat a gének, szervezetek, illetve a populáció alkalmazkodása között? Melyik közöttük az alkalmazkodás elemi egysége, s milyen kapcsolat van a gének, mint az alkalmazkodás érdemi egységei, továbbá a többi alkalmazkodási egység között?
–Belátható-e hogy az élet fejlődése, továbbrendeződése akkor lenne a leggyorsabb, ha az éle minden alkalmazkodási egysége alkalmazkodási értéke arányában szaporodna? Vajon miért nem teljesülhet ez a feltétel?
– Milyen összefüggés van a szervezet génjei (különböző) alkalmazkodási értéke, illetve magának a szervezetnek az alkalmazkodási értéke között?
–Mit értünk az alatt, hogy a szervezet génjei alkalmazkodási értékbeli különbségéből az következik, hogy az együttalkalmazkodó gének között élősködés/segítés viszony van?
– Függ-e attól a szervezetben együttalkalmazkodó gének esetében egy-egy génnek a szervezet alkalmazkodási értékére gyakorolt befolyásolásának mértéke, hogy mennyi gént tartalmaz a szervezet? Ha függ, hogyan függ?
– Az ivaros szaporodás élővilág fejlődésében játszott szerepe megértéséhez fontos-e azon összefüggések, determinációs kapcsolatok feltárása, amik hatással vannak a szervezet génjei egymáson való élősködésének a mértékére?
– Mi a magyarázata annak, hogy a szervezet génjei számának növekedésével nő a gének egymáson való élősködésének lehetősége, valósága? Hogyan függ ez össze azzal, hogy csak ivartalan szaporodás mellett nem találkozunk prokariótáknál többgénes, többfunkciós, azaz magasabb rendű szervezetekkel?
– Amellett, hogy a szervezet génjei alkalmazkodási értékei közti különbség, ennek megfelelően az élősködés a gének egymástól független rendeződéséből is következik, milyen más összefüggés magyarázza, hogy a szervezet génjei egymáson való élősködése a szervezet génjei számától is függ.
– Vajon megalapozott-e az az állítás, hogy – megfelelő háttérismeretek birtokában – két-két szervezet génjei véletlenszerű összekombinálódásából kiindulva e jelenséget alaposan elemezve már magyarázható, hogy az ivaros szaporodásnak az élővilág fejlődésében óriási jelentősége van? (Nincs szükség arra, hogy konkrétabban vizsgáljuk, hogy a különböző növény, illetve álltafajoknál milyen konkrétabb módon valósul meg e szaporodási mód.)
– Két-két szervezet génjei véletlenszerű kombinálódásának az élet továbbfejlődésére kétféle előnyös következménye van. Ezek közül melyik az az előnyös következmény, ami ahhoz szolgált alapul, hogy lehetőség nyíljon a mind magasabb rendű szervezetek, fajok kialakulására? Melyik a másik típusú előnyös következménye?
– Mi a magyarázata annak, hogy ivaros szaporodás nyomán csak jelentősen csökken, de nem számolódik fel a gének egymáson való élősködése? Továbbá annak, hogy a véletlenszerű génkombinációk eredményeként az valósul meg, hogy a populáció szervezeteinek magasabb alkalmazkodási értékű génjei – tendenciajelleggel – összekombinálódnak? Annak a valószínűsége, hogy a populáció legmagasabb alkalmazkodási értékű génjei kombinálódjanak össze elhanyagolhatóan kicsi.
–Vajon a szervezet génjei egymáson való élősködésének jelentős csökkenése, továbbá a populáció magasabb alkalmazkodási értékű génjei összekombinálódása elegendő-e ahhoz, hogy e szaporodási mód kialakulásával az élő fejlődés felgyorsuljon?
– Milyen szerepe van a szelekciónak abban, hogy az ivaros szaporodás révén a magasabb rendű szervezetek is kialakultak, kialakulnak, s a fejlődés is felgyorsult, felgyorsul? Vajon megvalósulhattak volna-e két-két szervezet génjei véletlenszerű összekombinálása mellett szelekció hiányában is az előzőekben jelzett előnyös változások?
Nem tudok egyetérteni és nem is tudok mit kezdeni az alábbi – szerintem dogmatikus – véleményekkel:
1 Az ivaros szaporodásnak az élővilágban játszott szerepére csak speciálisan e kérdéssel foglalkozók adhatnak választ. Olyan személy véleménye, aki általában foglalkozik az élővilág összefüggéseivel arra sem méltó, hogy az e kérdéssel foglalkozók elolvassák. Akkor sem, ha arról, amit a szaktudósok paradoxnak tartanak, kimutatja, hogy nem az.
2 A filozófia lemondott arról, hogy a természet-, s a társadalomtudomány kérdéseit tárgyalja. Így, ha akad filozófus, aki ennek ellenére tudományos kérdésekkel foglalkozik, túllépi hatáskörét, nem érdemli meg, hogy elméletével a szaktudományok foglalkozzanak.
3 Alapvető különbség van a tudományos és a filozófiai megismerés közt. Kérdéseik, tételeik közt – a megismerés eltérő típusa miatt – nincs olyan kapcsolat, ami alapul szolgálhatna tételeik összehangolására.
Szerintem az ivaros szaporodás, a véletlenszerű génkombinációk útján való szaporodás az anyag rendeződésének, konkrétabban az élővilág (génalapú) rendeződésének sajátos típusa emiatt az élővilágban, s általában a világban elfoglalt helye is tisztázandó, így filozófiai probléma is
Abból indulok ki, hogy egy világ van. Olyan világ, amiben egység van. Az élet is, az ember is, a tudata is anyagi jelenség. A megismerés feladata ennek az egységnek a megkeresése. Az a tény, hogy jelenleg a világ legáltalánosabb sajátosságaival foglalkozó filozófiák és a szaktudományok tételei nem tükrözik ezt az egységet, arra utal, hogy a filozófiában is, a tudományokban is paradigmaváltásra van szükség. Olyan paradigmaváltásra, ami alapján a legáltalánosabb (filozófiai), illetve a konkrétabb (szaktudományos) tételek harmonikusan illeszkednek.
Elméletem új determináció alapú filozófiai elmélet. Csaknem 50 évi munkám eredménye. Ebben a legáltalánosabb, illetve a konkrétabb (tudományos) tételek illeszkednek. Nem tudtam, nem tudok belenyugodni a filozófiai elméletek és a tudományos elméletek szétszakítottságába.
Arra jöttem rá, hogy a materialista determináció elméletnek súlyos fogyatékossága van. Új determináció elméletet sikerült elméletileg rekonstruálnom. Aminek nyomvonalában az elmúlt 50 év alatt elemeztem, kutattam. Az ivaros szaporodáselméletem is az új determináció elmélet szemléletében vizsgálódva született.
Új filozófiai elméletem tételei összhangban vannak a materialista filozófiák alaptételeivel, a tudományok tételeivel, s a tapasztalatokkal. Eddig még nem született ilyen átfogó materialista filozófia elmélet, így filozófiám nem versenghet hasonlóan átfogó más filozófiával, világelmélettel.
Ez ideig egyetlen érdemi kritikát nem kaptak munkáim. Általános az igény, hogy a megismerés nem csak a részeket, a részek részeit kutassa, foglalkozni kellene a részek összekapcsolódásával, a mind átfogóbb egység kérdésével. Ennek kutatásával telt el eddigi életem.
Persze lehetséges hogy elméletemben melléfogások is vannak. Ezeken azonban csak úgy lehetne továbblépni, ha érdemben értékelnék munkámat. Erre eddig nem vállalkoztak.
Ha munkáim nem is kerültek érdemben értékelésre, tevékenységeink értékelődnek. Értékelődik a saját tevékenységem is. Ha olyan képességet kaptam ajándékban, ami alapján lehetőségem nyílt új filozófia megalkotására, hasznosítottam-e e képességemet életem során? Nagyon igyekeztem. Próbáltam-e bevinni elméleteimet a tudományos vérkeringésbe, mert nem az íróasztalfióknak írtam? Igen, igyekeztem. Ez az igyekezetem azonban eddig nem járt sikerrel.
Be kell azonban látnom, hogy a tudományos vérkeringésbe való bekerülés a tudományok, a filozófiák neves képviselői érdemi kritikáit, ennek nyomán folyóiratokban, könyvek formájában való megjelenését feltételezné. Ha ez nem történik meg, akkor – mivel meggyőződésem, hogy értékes, nagyon értékes az a munka amit elvégeztem – annyit tehetek, hogy 50 év alatt született munkáimat digitálisan nagyon sok példányban rögzítem, hogy eredményeim a következő generációk számára mégiscsak hozzáférhetővé váljanak. Ha amint én gondolom ténylegesen is nagyon értékesek munkáim, akkor azok, akik ahelyett, hogy érdemben értékelték volna agyonhallgatták, nem teljesítették a tudósokkal szembeni elemi erkölcsi elvárást.
NEM TARTOZIK AZ ALAPTANULMÁNYHOZ
Ivaros szaporodásra vonatkozó elméletem filozófiai elmélet (A biológia által feltárt tételek továbbelemzése, új általános összefüggések feltárása útján találtam meg, sikerült megoldanom az ivaros szaporodás rejtélyét)
Az új materialista filozófia a determináció oldaláról vizsgálja az anyag szintes szerveződését, s az élővilág alapösszefüggését, fejlődését, rendeződését. Az ivaros szaporodás ebben az élet alapszintű rendeződéséhez (a mutáció–szelekció útján való rendeződéshez) viszonyítva második szintű genetikai rendeződés. A szervezet génjei egymáshoz való viszonyának alkalmazkodási érték alapú rendeződése.
Ehelyütt csak utalok arra, hogy a mutáció–szelekció, vagyis az alapszintű élőrendeződés bázisán alakul ki minden életfunkció, így azok is, amik révén lehetőség nyílik két-két szervezet véletlenszerű génkombinációira, vagyis a második szintű genetikai rendeződés.
Mi a magyarázata annak, hogy az örökletes tulajdonságok rendeződésének második szintje is van? Az élőrendeződés mely sajátossága az, ami miatt továbbfejlődése egy bizonyos fejlettségi szinten túl csak úgy valósulhat meg, ha az alapszintű genetikai fejlődés, rendeződés mellett egy másik szintű genetikai rendeződés is kialakul?
Ez az élőrendeződésnek abból a sajátosságából következik, hogy a szervezetek létezési folytonosságát csak sok gén, sok funkció együtt valósítja meg. E sok gén egymástól függetlenül, véletlenszerű mutáció útján rendeződik, fejlődik. A gének ilyen módon való rendeződése az egyik oka annak, hogy a szervezet génjei alkalmazkodási értéke közt különbségek alakulnak ki. A másik ok: minél több gén (funkció) alkalmazkodik együtt, egy-egy gén alkalmazkodási értéke annál kevésbé befolyásolja a szervezet alkalmazkodási értékét. A fentiek miatt a szervezet génjei számának növekedésével arányban nő a gének egymáson való élősködésének lehetősége, valósága, ami az élővilág fejlődését (ami a gének, funkciók számának növekedésével valósulhatna meg) lefékezi, megakadályozza. Emiatt, ha nem alakult volna ki az élőrendeződés során olyan funkció, ami lehetővé teszi a szervezet génjei alkalmazkodási érték alapú összerendeződését (a gének egymáson való élősködésének jelentős csökkenését), a populáció által megkeresődött magasabb alkalmazkodási értékű gének összekombinálódását az élőrendeződés megrekedt volna a prokarióták szintjén.
A gének egymáson való élősködésének jelentős csökkenésére, a populáció magas alkalmazkodási értékű génjei összekombinálódására nyílik lehetőség a második szintű genetikai alapú rendeződéssel, az ivaros szaporodás révén.
A filozófia általánosabb közelítésben vizsgálja az élővilágot, élőrendeződést, az ivaros szaporodás kérdésével is e közelítésben foglalkozik. Azzal, hogy az ivaros szaporodás milyen konkrétabb formái fordulnak a szaktudományok foglalkoznak.
A biológia tudomány által feltárt következő eredmények azok, amikre támaszkodva ivaros szaporodásra vonatkozó elméletem megszületett
A szervezet nukleinsav molekulái, másolódó molekulái tartalmazzák a géneket. Egy szervezethez sok gén tartozik. Egy-egy gén egy-egy fehérjemolekula szerkezetét határozza meg. A nukleinsav molekuláknál érzékenyebb fehérje molekulák határozzák meg a szervezet funkcióit, amik révén a szervezetek adott környezeti feltételek mellett megvalósítják létezési folytonosságukat. A létezési folytonosság megvalósítása nem csak a szervezet viszonylag stabil létezését, hanem utódlétrehozását is jelenti.
Gének határozzák meg a szervezetek örökletes tulajdonságait. Az élet továbbfejlődése, továbbrendeződése alkalmazkodási értékű géneket létrehozó, illetve a már létező géneket alkalmazkodási érték szempontjából előnyösen változtató külső hatások eredményezte mutációk következményeként valósul meg.
A mutációk géneket érintő, gének változását eredményező változások, amik véletlenszerűen okoznak változásokat. A géneket érintő változások közt csak kis valószínűséggel, így ugyancsak véletlenszerűen fordulnak elő a szervezet létezési folytonossága szempontjából előnyös, azaz alkalmazkodási értékű változások.
A szervezetek sok génje alkalmazkodási értéke közt különbségek vannak. A szervezeteknek vannak jó, illetve rossz génjei, pontosabban jobb és rosszabb génjei. Azért van a szervezetek génjei közt (egyrészt) alkalmazkodási érték különbség, mert a szervezet minden génjét más génjeitől független érik mutációk; véletlenszerű szerkezeti változások. Vagyis a szervezet génjei véletlenszerűen, egymástól függetlenül mutálódnak.
Mivel sok gén együtt determinálja azon fehérjéket, amik funkcióik révén megvalósítják a szervezet létezési folytonosságát, a gének az egymástól való viszonylagos függetlenség mellett kölcsönösen függnek is egymástól, hiszen csak együtt képesek a szervezet, ezen keresztül saját létezési folytonosságukat is biztosítani.
A biológia által feltárt fenti tételekre összefüggésekre támaszkodva építettem fel ivaros szaporodásra vonatkozó elméletemet.
A szervezet alkalmazkodási értékét génjei alkalmazkodási értéke határozza meg. Tételezhető, hogy a szervezet alkalmazkodási értéke génjei alkalmazkodási értéke súlyozott átlaga szerint alakul. A gének közt meglévő alkalmazkodási érték különbségből az következik, hogy a magasabb alkalmazkodási értékű géneken a gyengébb gének élősködnek, ugyanis a szaporodás során a szervezet a különböző alkalmazkodási értékű génjeit azonos mértékben szaporítja el. Ebből következik, hogy az a tény, miszerint a szervezet génjei közt alkalmazkodási értékbeli különbség van, élősködés van, fékezőleg hat a szervezetek, az élővilág fejlődésére.
Minél többgénesek a szervezetek, egy-egy gén előnyös, előnytelen volta, alkalmazkodási értéke annál kisebb befolyást gyakorol a szervezet létezési-folytonosságára. Ebből következően a gének számának növekedésével nő a gének egymáson való élősködésének lehetősége, valósága. Egy bizonyos génszám felett a gének egymáson való élősködésének fejlődést fékező hatása megfelelési viszonyba kerül a beépült plusz gén, plusz fehérje, plusz funkció fejlődés irányába eső hatásával. Emiatt az élet továbbrendeződése a gének száma növekedésével már nem valósulhat meg. Nagyon valószínű, hogy a prokariótáknál azért nem találunk olyan magasabb rendű szervezetet, ami csak ivartalanul szaporodik, mert a többgénes szervezetek, a magasabb rendű szervezetek – a gének megnövekedett egymáson való élősködése okán már nem életképesek.
A fentiekből az következik, hogy amennyiben az élőrendeződés során nem alakultak volna ki, olyan életfunkciók, amik révén lehetővé vált, hogy két-két szervezet génjei véletlenszerűen összekombinálódjanak, vagyis nem alakult volna ki az ivaros szaporodás, akkor az élet fejlődése megrekedt volna a prokarióták szintjén.
Két-két szervezet génjei véletlenszerű összekombinálódása során az utódszervezetek átlagosan felének előnyösebben, másik felének előnytelenebben alakult az alkalmazkodási értéke. Az előny egyrészt abból adódik, hogy csökken a gének egymáson való élősködése, másrészt abból, hogy a populáción belül nagyobb valószínűséggel kialakult magasabb alkalmazkodási értékű génekhez is hozzájutnak ilyen módon a szervezetek.