A VILÁG EGYSÉGES - 2018
Szerző: Búti Sándor:
E-mail cím: filozofusbuti @ gmail.com
ELŐSZÓ
A világban egység van, jelenleg a tudományos megismerésnek nem sikerült ezt az egységet modellezni. Új elméletekre és új paradigmára van szükség a sikeres modellezéshez.
D, Hume azon felfedezése, hogy a külvilág létezéséről, általánosságai létezéséről nem szerezhetünk bizonyos ismereteket zseniális felfedezésnek bizonyult. Ugyanakkor alapvetően tévesnek bizonyult, hogy ebből arra következtetett, hogy a szóban forgó külvilágra vonatkozó ismeretek értéktelenek, mert ezzel kvázi elzárta az érdemi ismeretek előtt az utat. A megismerés magasabb reflexiós szinten való vizsgálatára van szükség, ahhoz, hogy általánosan elfogadottak legyenek a nem teljesen bizonyos, csak alátámasztott általános, érdemi ismeretek is.
Az anyag egyetemes sajátosságai közül a megismerésnek azon egyetemes sajátosságának nyomvonalán való vizsgálatát válasszuk – az általánostól a konkrét ismeretek felé haladásnál –, amelyik implicite az anyagi világot teljesen rendezettnek tételezi. Ez a determináció.
A determináció nyomvonalán kutatva új determináció elméletre jöttem rá. Több mint 45 éve kutatok az új determináció elmélet szemléletében. E kutatási nyomvonal nagyon heurisztikusnak bizonyult. Ehelyütt csak annyit erről, hogy e determináció elmélet nyomvonalán kutatva sikerült érdemi magyarázatot találni arra, hogy miért nagyon elterjedt az ivaros szaporodás.
Az alábbi nyersfogalmazvánnyal indítom filozófiám ismertetését. Ezt további részek követik majd. (Hiszen ebben a tanulmányomban még az új determináció elméletemet sem ismertettem érdemben.)
Megjegyzés: e tanulmányomat (a kritikákra támaszkodva) a későbbiekben – ha szükségesnek látom – korrigálom.
BEVEZETÉS
Megismerő tevékenységünk során csak anyag artikulációkkal, anyagi jelenségekkel, azok tulajdonságaival, kölcsönhatásával, összefüggéseivel találkozunk. E jelenségeket, s azok hierarchikus általánosságait a filozófia és a szaktudományok kutatják, modellezik. Jelenleg még rossz ez a modell, mert a tudományok és a filozófia elméletei nem modellezik az amúgy tételezett az egységet. Új filozófiára, ennek megfelelően a megismerés új paradigmáira van szükség.
Hume rámutatott, hogy sem a világ létezésére, sem általánosságai létezésére vonatkozóan nincs bizonyos ismeretünk. Ő és követői, akik ismeretelméleti kérdésekkel foglalkoztak ebből arra a következtetésre jutottak, hogy a világ létezésére, általánosságaira vonatkozó ismereteink értéktelenek. Márpedig éppen az általános ismeretek az értékes ismeretek. Igaz, nem teljesen bizonyos, csak mind megalapozottabb ismeretek. Magasabb szintű reflexióra van szükség az ismeretekkel kapcsolatban a Hume-i reflexiónál. Választ kell adni arra, hogy mi a magyarázata annak, hogy általános ismereteink nem lehetnek teljesen bizonyosak, ugyanakkor ezek az érdemi ismeretek. Olyan filozófiára van szükség, ami kiszabadítja az általánosságok megismerést a teljes bizonyossági elvárás bilincséből. Rá kell mutatni, hogy megismerésünk természete nem teszi lehetővé, hogy teljesen bizonyosak legyenek az érdemi, általános ismereteink. A szóban forgó bizonyossági elvárásból engedni kell, különben érdemben nem jutunk túl az érzéki tapasztalatokon.
Filozófiai elméletemről bevezetésként néhány gondolat: Abból indulok ki, hogy a megismerésnek az általánostól a konkrét irányába való haladás az alapirányultsága. Az anyag egyetemes sajátosságai megismerését követően vizsgáljuk – a világban érvényesülő hierarchikus általánosságokat tételezve –, hogy az általánosabb sajátosságok, összefüggések milyen konkrétabb módokon valósulnak meg.
Az egyetemes sajátosságok közül meg kell keresni azt, amelyik a legátfogóbb tér-időbeli rendezettséget, hierarchikus általános rendezettséget tételez, ilyen módon implicite a többi egyetemes sajátosságot is tartalmazza. Ezen egyetemes sajátosság oldaláról vizsgálom a világ mind konkrétabb sajátosságainak, összefüggéseinek a megismerését.
A determináció tesz eleget ennek a követelménynek. A determináció elemzésével, a determinációval kapcsolatos ismeretek ellentmondásainak feltárásával kezdtem, elemző munkámat. Ennek során arra jöttem rá, hogy az általánosan elfogadott determináció felfogások csak egy részét ragadják meg annak, ami ténylegesen determinálódik. A determináció elméletbe azon determinációkat is be kell illeszteni, amiket az elfogadott determinációelmélet kihagyott. E felfedezéssel új determinációelmélet, új filozófiai elmélet alapvonalaira derült fény.
Az új determináció elmélet nyomvonalán vizsgálódom több mint 45 éve. A filozófia a legáltalánosabb sajátosságokat, összefüggéseket vizsgálja, ahonnan tovább halad a konkrétabb, s olyan ismeretek feltárása felé, amikkel a szaktudományok foglalkoznak. A 45 évi elemző munka nyomán a determináció alapú elmélet érvényességét – az általánostól a konkrét irányába való haladás megismerési elvét követve – olyan területen is vizsgáltam, amivel a szaktudományok foglalkoznak. Ennek nyomán sok olyan összefüggés tárult fel előttem, amik a szaktudósok előtt – akik más elmélet, paradigma alapján vizsgálódtak – nem tárult fel. Több olyan kérdésre sikerült e filozófiai elmélet nyomvonalában kutatva választ adni, amikre a szaktudományok eddig nem tudtak érdemi választ adni.
Az új elméletek, új paradigmák elfogadtatása minden tudományágban nagyon nehéz. Egy új filozófiai elmélet esetében – a szaktudományokhoz viszonyítva – még nagyobb a nehézség, ha olyan filozófiai elméletről van szó, ami a világ egységének tételezéséből kiindulva a filozófiai és a szaktudományos összefüggések, tételek egységét, harmonikus illeszkedését keresi, s találja meg. S ennek során a szaktudományos összefüggéseket is az új filozófia szemléletében vizsgálja, amiket a szaktudományok már – más szemléletben – vizsgálták.
Miután új filozófiai elméletem alaptételeit megtaláltam, választanom kellett. Arra fordítom e szellemi energiámat, hogy elméletem alapösszefüggéseit (új elmélet, új paradigma) elfogadtatom, vagy elméletemet továbbfejlesztem?
Annyira heurisztikusnak bizonyult e kutatási nyomvonal, hogy úgy ítéltem meg, hogy a kutatást folytatom. Több mint 45 év elteltével olyan kutatási eredményeim is születtek, amiket már sem a filozófusok, sem a szaktudósok nem hagyhatnak figyelmen kívül. Vagy mégis? A remete magányban való kutatást választottam. Én egyedül vagyok, a tudósok, filozófusok sokan vannak. Ha elméleteim tudományos értékűek, akkor is patrónusra lenne szükségem ahhoz, hogy egyáltalán komolyan vegyenek? Szeretném eredményeimet fiatal hallgatók számára előadni. No, de amíg ignorálnak a filozófusok, a tudósok, addig erre nincs lehetőségem. 45 évi, általam sikeresnek tételezett kutató munka eredményeit nem hagyhatom íróasztalfiókban maradni. Ilyen feltételek mellett munkáim interneten való hozzáférhetővé tétele tűnt legkönnyebben megvalósíthatónak.
Az alábbi munkával indítom filozófiai, szaktudományos kutató munkám ismertetését. Ebben a részben még csak Hume ismeretelméletének érdemi kritikájáig, továbbá addig jutottam el, hogy a filozófia akkor képes a világot, mint egységeset megragadni, akkor van lehetőség a filozófia és a szaktudományok elméletei, tételei összhangba hozására, ha a determináció oldaláról vizsgálódunk. Az alábbi részben még az új determináció elméletem érdemi ismertetéséig sem jutottam el. Folytatások következnek. És akkor a tanulmány:
I. NAPJAINK A FILOZÓFIÁI NEM ADNAK VÁLASZT ÉRDEMI FILOZÓFIAI KÉRDÉSEKRE
11. Jelenlegi tudományok, filozófiák által feltárt tételek, összefüggések nem tükrözik azt az egységet, amit a materialista tudósok a világról általában tételeznek. Azt, hogy a világ egységes. Új filozófiai elméletre van szükség
(E munka első részében adottnak veszem, hogy létezik az anyagi világ, amiben hierarchikus általános összefüggések vannak. Csak a későbbiekben foglalkozom azzal, hogy milyen megalapozottsága van e felfogásnak.)
A tudományos, a filozófiai megismerés ugyanazt a világot vizsgálja A tudományok, s a filozófiák ugyanazon világ megismerésével foglalkoznak. A filozófia a világ legáltalánosabb sajátosságait, összefüggéseit, egységét keresi, a tudományok a szaktudományok a világ egy-egy részterületének, egy-egy szerveződési szintjének konkrétabb sajátosságait vizsgálják.
A világra a szintes szerveződés jellemző. A különböző szintek egymásból alakultak, alakulnak ki. Az alacsonyabb rendű szintből a magasabb rendű szintek. – Az is általánosan elfogadott tételezés, hogy az élettelen szint makromolekulái, a szerves szénvegyületek alapján szerveződött az élet. A szakadatlan továbbrendeződésre, továbbfejlődésre képes élet. Mi emberek is egy faja vagyunk az élővilágnak. Mi rendelkezünk itt a földön a legmagasabb rendű megismerési képességgel.
A világban, az anyagi világban hierarchikus általánosságok vannak. A legáltalánosabb sajátosságok, összefüggések az egyetemes sajátosságok, összefüggések. Ezen sajátosságokkal, s a nagyon általános sajátosságokat, összefüggéseket a filozófiák, a kevésbé általános, a mind konkrétabb sajátosságokat a szaktudományok kutatják. A világ, az anyagi világ hierarchikus általánosságából az következik, hogy a mind konkrétabb sajátosságok, összefüggések az általánosabbakkal harmóniában, összhangban vannak. Azok sajátos megnyilvánulásai. A világ egységének sajátos megnyilvánulása az általánosságainak fenti összhangja. Ezt az összefüggést, tételt általában sem a tudományok neves képviselői, sem a filozófusok, a materialista filozófusok nem kérdőjelezik meg.
A hierarchikus általános sajátosságok egymáshoz való viszonya Mi következik a világ általánossági hierarchiájából a világ általánosságait, különböző szintjeit kutató diszciplínák, tudományok, filozófiák által feltárt ismeretek, tételek egymáshoz való viszonyára? Az hogy – modellezve a világ általánosságainak hierarchikus illeszkedését – a különböző általánosságokat megragadó összefüggéseknek, tételeknek is hierarchikusan kellene illeszkedni egymáshoz. Ez lenne a különböző általánosságú sajátosságokat, összefüggéseket megragadó diszciplínákkal szemben a követelmény. Másként megfogalmazva: A fenti elvárásnak akkor felelnének meg a filozófiák, a szaktudományok, ha tételeik harmonikusan illeszkednének egymáshoz. Ha a szaktudományok, s a filozófiák által feltárt ismeretek koherens világelméletté hangolódnának össze. Ha nem ez a viszony a szaktudományok és a filozófiák között, akkor a tudományok, s a filozófiák által feltárt ismeretek, tételek közt még nem sikerült azt az egységet feltárni, amit a tudományokkal foglalkozó személyek a világban általában tételeznek. (Hiszen általánosan elfogadott, hogy az alacsonyabb rendű szintekből szerveződtek a világban a magasabb rendű szintek, az élettelen világból alakult ki, fejlődött kvázi végtelen sok lépésben az élővilág, aminek mi is egy faja vagyunk.)
A tévedésekre hajlamos megismerés továbbfejlődése – bizonyos pontokon – új elméletek új paradigmák bevezetésével igényli A tudományok, a filozófiák az általuk vizsgált jelenségek különböző általánosságú összefüggéseit keresik, s elméleteket alkotnak, amelyekből sajátos kutatási szemlélet, paradigma, kutatási nyomvonal következik. A tudományok művelői a diszciplínák fejlődésével parallel olyan tapasztalatokkal is találkoznak, amelyeket nem tudnak magyarázni azzal az elmélettel, amelyik szemlélete, paradigmája alapján vizsgálódtak. Új elméletet keresnek, találnak, ami alapján azok a tapasztalatok is értelmezhetők, amelyek értelmezésére a régi elmélet alkalmatlannak bizonyult.
A fenti összefüggés a filozófiára is, a filozófia és a szaktudományok egymáshoz való viszonyára is vonatkozik. Olyan filozófiára, világelméletre van szükség, aminek tételei, mármint a szaktudományos, illetve a filozófiai tételek egységesen, egymáshoz illeszkedően értelmezhetők.
Jelenleg nem rendelkezünk a filozófia és a szaktudományok összhangját tükröző elmélettel, világelmélettel, filozófiával. Olyan világelméletet kellene keresni, amelynek szemlélete, paradigmája alapján az egységesnek tételezett világot olyan elméletek filozófiai és szaktudományos elméletek tükrözik, amelyik a szóban forgó egységet elméletileg rekonstruálják. Ilyen elmélet megalkotására tettem kísérletet.
12. Az anyagi világ szintes szerveződésének determináció oldaláról való vizsgálata visz közelebb a probléma érdemi megoldásához
A szintes szerveződés megismerése, e szerveződés determinációjának megismerése Az anyagi világban különböző szervezettségű szintekhez tartozó anyagcsomók, jelenségek (atomok, molekulák élőszervezetek stb.) vannak. Ezek egymásból alakulnak ki, egymásra bomlanak. Tételezzük, hogy a jelenségek, folyamatok determináltak. A szintes szerveződés determinációjának a törvényeit keressük. Azokat a törvényeket, amelyek révén magyarázatot kapunk arra, hogy miért, milyen feltételek mellett alakulnak ki az alacsonyabb rendű szinthez tartozó jelenségekből a magasabb rendű jelenségek, milyen törvények érvénye mellett maradnak stabilak a kialakult magasabb rendű jelenségek. Tételezzük, hogy az anyagi világ minden szerveződési szintje – az élővilág is, az élet kvázi végtelen soklépcsős továbbrendeződése is – e törvények érvényesülése bázisán alakult ki. E közelítés mellett sikerült megragadni az élet létezéséhez alapul szolgáló determinációt, azaz sikerül megérteni az élet lényegét.
Az élőrendeződés, az élet soklépcsős, különböző rendeződési szakaszai (pl. ivartalan szaporodási szakasz, ivaros szaporodási szakasz, megismerési képesség, ismeretek alapján való rendeződési szakasz) is érthetővé válnak e közelítés mellett.
Kérdések:
Mi a probléma napjainkban az anyagi világ különböző területeit, különböző általánossági szinten modellező ismeretekkel, azok egymáshoz való viszonyával, amennyiben a világban tér-időbeli hierarchikus általánosságokat (sajátosságokat, összefüggéseket) tételezünk?
Mi a probléma az anyagi világ különböző szerveződési szintjeinek egymáshoz való viszonyának ismeretével, ha tételezzük, hogy a különböző szerveződési szintek végső soron a részecskékből determinálódtak?
13. A megismerés helye a világban
A megismerés, az ismeretgyűjtés az élőalkalmazkodás sajátos típusának kulcseleme, mozzanata Az állatok, az emberek rendelkeznek megismerési képességgel, vagyis azzal a képességgel, hogy ismereteiket gyarapítani, továbbfejleszteni képesek. Az élő alkalmazkodásnak, rendeződésnek sajátos típus a megismerési képesség révén megvalósuló ismeretek gyarapodása útján való alkalmazkodás. (A későbbiekben foglalkozom azzal, hogy az élőalkalmazkodás, rendeződés milyen feltételek mellett alakult ki, s hogy mi a magyarázata annak, hogy a különböző fajok megismerési képességei, ismeretei közt jelentős különbségek vannak.)
A megismerés fejlődése, az ismeretek tökéletesedése mind magasabb szintű reflexiók útján A megismerés továbbfejlődése úgy valósul meg, hogy a megismerő a valamilyen szinten ismert dolgot tovább vizsgálja, elemezi, ennek eredményeként adott jelenség, adott folyamat újabbnál újabb sajátosságait, összefüggéseit ragadja meg. Minden megismerő képességgel rendelkező szervezet rendelkezik valamilyen szintű általánosítási képességgel. Amikor egy-egy dologról kiderül, hogy több más dologgal közös sajátosságai vannak, akkor a dolognak, összefüggésnek új sajátosságaira, összefüggéseire jövünk rá. A megismerés ilyen módon való gazdagodását reflexiók egymásra rétegződéseként jellemezhetjük. Újabbnál újabb sajátosságokat veszünk észre, mind magasabb szintű általános összefüggéseket fedezünk fel. A megismerésre képes fajok között mi emberek rendelkezünk a legmagasabb szintű megismerési képességgel. Ennek megfelelően számunkra nyílik lehetőség a világ mind általánosabb sajátosságok, összefüggések elméleti rekonstruálására is.
Általános sajátosságokat, összefüggéseket keresnek a megismerési képességgel rendelkező élőszervezetek A megismerés során valamilyen szintű általános sajátosságokat, összefüggéseket keres minden e képességgel rendelkező szervezet. Az általános összefüggések ismerete alapján nyílik lehetőség előrelátásra, sikeres tevékenységre. Érzetekből kiinduló, kereső jellegű az általánosságokat kereső a megismerés. Az általánosítás során el is tévedhet a megismerés. Nem csak új általános sajátosságok megtalálása tekinthető magasabb szintű reflexiónak, de az is, ha egy-egy általános tételről megállapításra kerül, hogy téves. Vagyis az ismeretek korrigálása is reflexió.
Kérdések:
Mi a szerepe a megismerési képességnek, a gyarapodó ismereteknek az élővilágban?
Milyen kapcsolat van a megismerési képesség, és az ismeretek lehetséges reflexiós szintje között?
Mely ismeretek azok, amelyek alapján lehetőség nyílik az előrelátásra, sikeres tevékenységre, s hogyan jutnak hozzá a szervezetek?
Mit értünk az alatt, hogy kereső tevékenység útján, tévedéseken keresztül jutnak a szervezetek számukra értékes ismeretekhez?
14. A világ egységét kereső filozófia kulcs problémája a megismerés világban elfoglalt helyének, s az anyag tudat egymáshoz való viszonyának a kérdése
A világ egységét kereső filozófia és az anyag-tudat viszonya. Az objektív idealista felfogás A világ egységét, legáltalánosabb sajátosságait kutató filozófiáknak az anyag és az ismeretek, az anyag és a tudat egymáshoz való viszonyának kérdése adott válaszok osztják meg a leginkább a különböző filozófusokat, filozófiai irányzatokat. Az objektív idealista felfogás a tudatot, a szellemet külön létezőnek tételezi, elismeri az anyag létezését is, de a meghatározó szerepet, az aktivitást a tudatnak, a szellemnek tulajdonítja.
Ez a filozófiai elmélet nem tesz eleget a magyarázó elvek minimalizálása elv követelményének. Egyrészt tételezi, hogy kapcsolat van az anyag és a tudat, szellem között, de ki mondva, ki nem mondva mégis külön lényegeknek szubsztanciáknak tartja azokat. A fizika által feltárt alapösszefüggés, hogy anyag csak anyagra hathat. Az anyag világában nincs egyirányú hatás. Ha az ismeret, a tudat hat az anyagra, valamint az anyag hat a megismerésre, tudatra – például az érzéki megismerés során – akkor ugyanazon szubsztanciáról van szó. Magyarázatlanul hagyja, hogyan hathat egy másféle szubsztancia az anyagra. – Az anyag-e, vagy a tudat, a szellem-e az a szubsztancia, ami alapján mindkét világjelenség magyarázható?
Az anyag-tudat viszony a materialista felfogásban A materialista felfogás hangsúlyozza ugyan, hogy a tudat is anyagi jelenség. E deklaráció azonban nem elég ahhoz, hogy e felfogás – tekintettel az anyagi és tudati jelenségek közötti jelentős különbségekre – a tudati jelenségeket anyagi jelenségekként fogadtassa el. Ugyanis nem tud magyarázatot adni arra, hogy milyen törvények érvényesülnek az anyag determinálódása során, amik érvénye mellett az anyag rendeződött szerveződött, ennek megfelelően az élő szerveződés, rendeződés is kialakult, ezt követően az élet szakadatlan továbbrendeződött is, így az ember, a magas szintű megismerő képességgel, tudattal rendelkező ember is kialakult.
Ahhoz, hogy a szakadatlan továbbrendeződő életnek, a mind magasabb rendű fajoknak az embernek, a tudatnak a világban elfoglalt helyét, materialista közelítésben, érdemben megragadjuk, a szaktudományok magas szintű fejlettségére van szükség. Csak a 20.-században ért el a fizika, a biológia olyan fejlettségi szintet, ami mellett az élet alapvető meghatározottsága, az élet szerveződése, szerveződésének különböző szakaszai elméleti rekonstruálása ezek közt a megismerés, ezen belül az emberi megismerés kialakulása is, mint az anyag önrendeződése értelmezhető.
Az egy más kérdés, hogy ehhez arra is szükség van, lenne, hogy új elmélet, világelmélet szemléletében vizsgáljuk az anyag élővilágot is megragadó szintes szerveződését. (Később kifejtendő munkáimban erre tettem, teszek egyféle kísérletet.)
A megismerés fejlődése eredményeként feltárul, hogy egyféle létező egy szubsztancia megnyilvánulásai a világ jelenségei Véges ismeretekkel rendelkezünk. Általánosságokat, tér-időbeli hierarchikus általánosságokat (általános sajátosságokat, összefüggéseket) keresünk a világban. E folyamat során mind több általánosságot ismerünk meg. Ehhez kapcsolódóan merül fel az egység, illetve sokféleség kérdése. A megismerés során felfedezett általánosságok, hierarchikus általánosságok (általános sajátosságok, általános összefüggések) „közös nevezőre hozzák” az anyag jelenségeit, összefüggéseit. Egységet tárnak fel az anyag sokféle megnyilvánulásai között. Ezzel kapcsolatban merül fel a kérdés, hogy vannak-e olyan jelenségek a világunkban, amelyekről úgy tűnik, hogy nem hozhatók közös nevezőre, nem illeszkednek más jelenségekhez. Oly mértékben térnek el más jelenségektől, hogy külön lényegnek, külön létezőknek kell azokat tekinteni. A megismerés fejlődése során sorra megtörtént, hogy a korábban csak különbözőnek gondolt jelenségekről a megismerés fejlődésével kiderült, hogy közös sajátosságaik vannak, egységesek, azonos típusú létező különböző megnyilvánulásai.
A tudat is anyagi jelenség?! A különböző típusú jelenségek azonos létezőhöz, szubsztanciához való tartozásának megismerése, feltárása eltérő nehézségű megismerési feladat. A megismerésnek, a tudatnak a többi jelenséggel azonos szubsztanciához tartozásának megragadása bizonyult, bizonyul a legnehezebb megismerési feladatnak. Noha a biológia, a fiziológia, a pszichológia tudományok fejlődése során sok olyan összefüggés került eddig is feltárásra, ami alapján az igazolódik, hogy a tudati, pszichikai jelenségek is az anyag szubsztancia jelenségei.
Kérdések:
Mi az ellentmondás abban, hogy az objektív idealista filozófiák két szubsztanciát tételeznek?
Mi a gyengéje a jelenlegi materialista egy szubsztancia felfogásnak?
A megismerés fejlődésével nőnek-e vagy csökkennek a különböző jelenségeket, folyamatokat magyarázó elvek? Hogyan magyarázható a változás a megismerés természetével?
Mely jelenség az, aminek anyagi jelenségként való értelmezése a legnehezebb feladat elé állítja a megismerést?
15. Vázlatos utalás a később részletes kifejtésre kerülő az új determináció elmélet alaptételeire, alapösszefüggéseire
Az anyag szintes szerveződése, az élettelen és az élőrendeződés egyetemes determináció törvények érvényesülése során valósul meg A későbbiek során részletesen kifejtendő új determináció elmélet nyomvonalán kutatva az anyag rendeződése determinációját vizsgáltam. Ennek során arra a megállapításra jutottam, hogy a részecskéktől az élővilágig, az élő rendeződéstől annak mind magasabb szintjéig – így beleértve a megismerés rendeződését is – közös egyetemes rendeződési törvények érvényesülnek. E törvények érvénye mellett zajlik minden rendeződés. Az általánostól a konkrét irányába haladva vizsgáltam, hogy e törvények konkrétabban miként érvényesülnek az élettelen szintek szerveződésénél, az élőrendeződésnél, annak különböző fejlődési szintjeinél, így a megismerés útján való alkalmazkodásnál. Ez az elmélet a tudat anyagi jelenségként való értelmezésénél nem áll meg ott, hogy az agy is anyagi jelenség, hogy a tudat az agy funkciója. Ebben az elméletben sikerül az élet alapvető meghatározottságát tisztáznom, sikerül az élőrendeződés, élőfejlődés különböző fejlődési szakaszainak meghatározottságát elméletileg rekonstruálnom. Így sikerült feltárni, hogy megismerés, a tudat is az élőrendeződés egyik fejlődési szakasza. Legmagasabb rendű fejlődési szakasza.
A megismerés, ismeret, tudat is anyagi jelenség, az élőrendeződés sajátos „szintjének” produktuma Az anyag rendeződésének szerveződésének determinációját vizsgálva olyan elméletet alkottam, miszerint a megismerés, a tudat is az anyag, az élő anyag továbbfejlődésének, továbbrendeződésének a jelensége, vagyis anyagi jelenség. Ezen elmélet alapján az a filozófiai kérdés, hogy az anyag vagy a tudat-e az elsődleges, értelmét veszti. Az élet, a megismerés az anyag rendeződése, az élőrendeződés során alakul ki, fejlődik tovább. A tudat, az ismeret, a pszichikum az élőrendeződés legmagasabb szintű rendeződése, rendeződésének eleme, mint ilyen anyagi jelenség. Kétségtelen különleges sajátosságokkal rendelkező anyagi jelenség. S a tudathoz kapcsolódóan: Az anyagi jelenségek a magas szintű megismerési képességgel rendelkező ember ismereteit szükségletei mind magasabb szintű kielégítését lehetővé tevő tevékenysége irányítására használja. Létrehozza a második (anyagi) természetet, emellett sok-sok szervezetet, intézményt is létrehoz ugyancsak szükségletei mind magasabb szintű kielégítése céljából.
A világban meglévő egységet kerestem. A determináció oldaláról vizsgáltam a világot Abból indultam ki, hogy a világ egy lényegű, anyagi lényegű. A determináció az a sajátossága az anyagi világnak, aminek mind konkrétabb megnyilvánulásait megismerve nem csak azt ismerjük meg, hogy a jelenségek milyen sajátosságokkal rendelkeznek, hanem azt is, hogy tér-időben milyen hatásokra alakulnak ki, rendeződnek tovább, hatnak egymásra, illetve bomlanak el. Az anyag determinációját elméletileg rekonstruáló megismerés elvileg minden általánosságot, szabályosságot átfog.
Nem csak a változások, a jelenségek stabilitása is determinált A determináció elemzése nyomán arra a megállapításra jutottam, hogy a determináció olyan értelmezése, miszerint csak a változások determináltak téves. Ugyanis a jelenségek, anyagcsomók stabilitása, azaz viszonylagos változatlansága is determináló erőhatások, illetve sajátos folyamatok következménye. Azaz a stabilitás, a viszonylagos változatlanság is determinált. Ez azt jelenti, hogy az általánosan elfogadott determináció elméletet új determináció elmélettel váltottam fel. Ezen elmélet szemléletében, nyomvonalában kutatva sikerült feltárni az anyag rendeződésének determinációját, aminek a megismerés, az emberi megismerés is produktuma.
A szaktudományok is a determinálódó, determinált világ jelenségeit vizsgálják Általánosságokkal, általános sajátosságokkal, általános összefüggésekkel, törvényekkel a szaktudományok is foglalkoznak. Ebből következik, hogy a determináció kérdései a tudományokat is érintik. Ebből az is következik, hogy a determináció új elmélete, kutatási szemlélete, paradigmája nem csak a filozófiát, hanem minden más tudományt is érint. Továbbá az is, hogy e kutatási nyomvonalon vizsgálódva a szaktudományos kérdések, problémák is új megvilágításba kerülnek.
Az új determináció elmélet átfogó világelmélet megalkotását teszi lehetővé Olyan világelméletét, amiben az anyagi világ tér-időbeli hierarchikus általános sajátosságairól, összefüggéseiről való ismeretek illeszkednek egymáshoz – annak megfelelően, ahogy az anyag hierarchikus általánosságú determinálódásai, is illeszkednek egymáshoz.
Kérdések:
Mivel magyarázható, hogy a világ jelenségeiről, folyamatairól akkor szerezhetünk a legalaposabb ismereteket, ha determináció oldaláról ismerjük meg azokat?
Miben különbözik a determináció új elmélete, felfogása a korábbi materialista determináció felfogástól?
A determináció oldaláról való vizsgálódáson belül milyen típusú, irányú változások determinációjának vizsgálatára kell fókuszálni ahhoz, hogy megértsük, hogy a tudat is anyagi jelenség, hogy milyen irányú determináció vezetett a megismerési képesség kialakulásához, a gyarapodó ismeretek, a tudat determinálódásához?
Az új determinációelmélet alapján történő elemzés csak a filozófiai megismerésre, vagy a szaktudományos megismerésre is alkalmazandó?
Az új determináció elmélet alapján való elemzés mellett milyen kapcsolatot „találunk” a filozófiai, illetve a szaktudományos elméletek közt, tételek közt?
Milyen értelemben használom a világelmélet fogalmát?
II. A KÜLVILÁG LÉTEZÉSÉRE, ILLETVE ÁLTALÁNOSSÁGAI LÉTEZÉSÉRE VONATKOZÓ ISMERETEK NEM BIZONYOS ISMERETEK, DE EZEK AZ ÉRDEMI ISMERETEK
21. A filozófia fejlődésé során a megismerés kérdéseivel foglalkozó filozófusok arra jöttek rá, hogy sem az anyag létezéséről, sem az okság, illetve az általánosságok létezéséről, érvényességéről nincs bizonyos ismeretünk
Az előzőekben tételeztem, hogy létezik az anyagi világ. S abban hierarchikus általánosságok (általános sajátosságok, általános összefüggések) vannak. E tételezéseket végső soron érzéki tapasztalatokra támaszkodva ismerjük meg. Az alábbiakban arra is rávilágítok, hogy a fenti tételezések mint nem lehetnek teljesen bizonyosak?.
A külvilág, az anyag létezésének spontán tételezése A megismerés képességével, ismeretekkel rendelkező szervezetek (nagyon különböző megismerési szinten) tételezik, hogy azon dolgok, amiket környezetükben megismernek tőlük függetlenül léteznek. Nem csak az állatokra jellemző a külső valóság létezésének spontán tételezése, a megismerő emberek is tételezték ezt. Az ember sokkal magasabb reflexiós szintjén tételezte ezt – az állatokhoz viszonyítva. Az emberek e tételezés mellett jutottak olyan általános ismeretekhez (érzeteikben feltáruló általános rendhez) amik alapján előreláttak, sikeresen tevékenykedtek.
Az emberek az állatoknál sokkal magasabb szinten reflektáltak az ismeretek és a külső anyagi valóság egymáshoz való viszonyára. Arra, hogy az ismereteink, illetve a külső valóság különböző dolgok. Az ismereteink azok, amik e külső valóságot visszatükrözik, modellezik. Azt is megismerték, hogy ismereteik, hogy a valóság gazdagabb, mint az ismeretek, továbbá, hogy az ismeretek tévesek is lehetnek. S a tévedések korrigálhatók.
Az ismeretek bizonyítottságával való foglalkozás ismeretekre való magas szintű reflexiójának produktuma. Egyes filozófusok az ismeretek bizonyítottságát vizsgálva jutottak arra a következtetésre, hogy sem a külső valóság létezése, sem a tapasztalatok alapján születő általános ismeretek nem teljesen bizonyosak. Az ismeretek bizonyítottságával való foglalkozás során a filozófusok olyan megállapításra jutottak (Angol empirista filozófusok, kiemelten D. Hume), hogy sem a külvilág létezése, sem tér-időbeli általánosságai létezése nem bizonyos ismeret. E reflexió nyomán megkérdőjeleződtek olyan tételek, amiket korábban magától-értetődőnek, bizonyosnak tételeztek az emberek. E reflexió megcáfolta a külső valóság és az ismeretek egymáshoz való viszonyának korábban általánosan elfogadott felfogást, miszerint a külső valóság bizonyosan létezik, s általánosságai is bizonyosan léteznek. Amikor mi érzékelünk, nem az történik, amit korábban gondoltunk, hogy közvetlenül a külső valóság, anyagi valóság jelenségeit érzékeljük. Csak az érzeteinket érzékeljük. Tévedés volt, amikor úgy gondoltuk, hogy közvetlenül a külső valóságot érzékeljük. Ezen összefüggés feltárói felfedezésüknek óriási jelentőséget tulajdonítottak.
Kérdések:
Milyen megalapozottságú, bizonyosságú ismeretnek tekintették a tudósok filozófusok Hume nagy felfedezése előtt az anyag létezésére, hierarchikus általános sajátosságaira vonatkozó ismereteket?
E tételezés milyen hatással volt a megismerő tevékenységre?
Mit tételeztek a megismeréssel foglalkozó filozófusok (kiemelten D. Hume) az anyagi valóságra, általánosságaira vonatkozó ismeretekről, miután e kérdést alaposan (a reflexió magasabb szintjén) megvizsgálták?
Felfedezésük, tételezéseik igaznak bizonyultak-e?
22. Sajátos következtetés: Ha a külső valóság, illetve általánosságai létezésére vonatkozó ismeretek nem teljesen bizonyosak. Akkor ezek az ismeretek értéktelenek
A nem teljesen bizonyos ismereteket, a külvilág létezésére, illetve általánosságai létezésére vonatkozó ismereteket értékteleneknek tartották Való igaz, hogy nincsenek bizonyos ismereteink sem a külső valóság, anyagi valóság létezéséről, sem arról, hogy az anyagi világban tér-időben manifesztálódó hierarchikus általános sajátosságok, összefüggések, azaz hierarchikus általános rend van. Ebben nem tévedtek. De abban igen, hogy az ismeretek bizonyosságnak túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítottak. Ennek megfelelően a nem teljesen bizonyos, csupán a tapasztalatok által alátámasztott általános ismereteket ezzel parallel leértékelték. Azon ismereteket értékelték le, amelyek alapul szolgának az előrelátáshoz, a sikeres tevékenységhez. S ezen értékelésnek napjainkban is tartó hosszú időre nagyon jelentős következményei lettek a filozófia továbbfejlődésére, s részben a tudományok fejlődésére is. Csak a bizonyos, bizonyítható ismereteket tartották értékeseknek. Végső soron a matematikai ismereteken kívül csak érzéki tapasztalataink a bizonyos ismeretek.
Milyen hatással volt a megismerésre, a megismerés szemléletére az a felfedezés, hogy azon ismeretek, amiket korábban bizonyosaknak gondoltak, azok nem bizonyosak. Nagyon fontos az ismereteink minél magasabb szintű bizonyítottságára való törekvés. A nagy tévedés azonban az a tételezés, hogy csak a bizonyos ismeretek értékesek. Így ugyanis az összes tapasztalati ismereteink alapján álló általános ismereteink értékteleneknek számítottak. Az emberek (az állatok) érdemi, valóban értékes ismeretei, az általános ismeretek, holott ezek egy sem teljesen bizonyos ismeretek. „Csak a bizonyos ismeretek az értékesek” felfogás azt sugallta, hogy a bizonytalan ismeretekkel ne foglalkozzunk. Ez a szemlélet, felfogás leértékelt minden olyan diszciplínát, amelyik általános tételeket, összefüggéseket vizsgál. Elsősorban a korábbi filozófiákat, amik a legáltalánosabb tételekkel, összefüggésekkel foglalkoztak, foglalkoznak, de leértékelte a tudományokat is; ugyanilyen megfontolásból. Mi megismerni való van e felfogás szerint? A matematikán, logikán kívül csak az érzeteink. Az érzéki ismeretek alapján, ha azokban nem keresünk általánosságokat, mert azok bizonytalanok, sem előrelátásra, sem sikeres tevékenységre nincs lehetőségünk. A mindennapi gyakorlatban csak úgy vagyunk sikeresek, ha tételezzük a külső valóságot, illetve abban az általánosságokat.
E felfogás következetes képviselői a szubjektív idealisták Nagyon fontosnak tartották, hogy a filozófia csak bizonyítható ismeretekkel foglalkozzon. A szubjektív idealisták szerint a tapasztalat alapú ismereteink közül csak az érzetek a bizonyos ismeretek. E felfogás abszurditása, hogy a gyakorlatban maguk a szubjektív idealisták is tételezték a külvilágot, s annak jelenségeit, e jelenségek általános sajátosságait. E gyakorlati tételezések nélkül lehetetlen az élet, az előrelátás, a sikeres tevékenység.
Kérdések:
Mely ismereteink bizonyosak?
Milyen következményekkel jár a megismerésre, ha csak a bizonyos ismereteket tartjuk értékeseknek, a csak alátámasztottakkal, a nem teljesen bizonyosakkal nem foglalkozunk?
Azon ismeretek, amik az előrelátáshoz, sikeres tevékenységhez alapul szolgálnak, lehetnek e teljesen bizonyosak?
Milyen a valóságos viszony az ismereteink értékessége, valamint bizonyossága között?
Milyen ismeretelmélet, szemlélet következett abból, hogy csak a teljesen bizonyos ismereteket tartották értékeseknek? Miként hatott ezen elmélet, szemlélet a filozófiai, illetve tudományos megismerésre?
Milyen filozófiai irányzat az, ami szerint csak a bizonyos ismeretek az ismeretek, vagyis csak az érzetek? Azok a dolgok, amikre az érzeteink alapján következtetnek az emberek, közvetlenül nem érzékelhetők, nem léteznek? A gyakorlatban milliószor megbukott e filozófia, elméleti cáfolata azonban napjainkig várat magára.
Mi a magyarázata annak, hogy a szubjektív idealista filozófia tételeit nem tudjuk teljes bizonyossággal megcáfolni, hogy csak arra van lehetőségünk, hogy tévességét mind magasabb szinten alátámasszuk?
23. Nincs, nem is lehet bizonyos ismeretünk a külvilágról, illetve általánosságairól; ebből azonban tévesen következtettek arra, hogy ezek az ismeretek értéktelenek
A tapasztalat alapú érdemi, általános ismeretek nem lehetnek teljesen bizonyosak Nagy teljesítménye a filozófiai megismerésnek, hogy feltárta, hogy sem a külvilágra vonatkozóan, sem az általánosságokra vonatkozóan nincsenek bizonyos ismereteink. Ez igaz. Az ebből levont következtetés, az értékes ismereteket illetően azonban téves. Mármint az, hogy csak a teljesen bizonyos ismeretek az értékesek. Az igaz, hogy törekedni kell, hogy ismereteink minél megalapozottabbak, a tapasztalatokkal minél magasabb szintű összhangban legyenek. Azonban a később részletesebben kifejtésre kerülő elemző munka nyomán kiderül, hogy a megismerésünk természete nem teszi lehetővé, hogy teljesen bizonyos ismeretekkel rendelkezzünk a külső valóság létezéséről, illetve hierarchikus általánosságai létezéséről.
Az előrelátáshoz, sikeres tevékenységre teljesen bizonyos ismeretek nélkül is lehetőség nyílik. A teljesen bizonyos érzéki ismereteknél való leragadás mellett nagyon kevés a megismerni való a világban. Ez a felfogás, ha következetesen képviselik, megáll annál, hogy csak érzeteink léteznek. Éppen azon ismereteket ignorálták ilyen elvárás mellett, amik érdemi ismeretek. Ismerve ismereteink természetét, ha teljesen nem is bizonyítható, de igenis kikövetkeztethető, hogy létezik a külvilág, az anyagi valóság, továbbá abban tér-időbeli hierarchikus általános rend is létezik. Ha ezt tételezzük, akkor tág tér nyílik a megismerés számára.
Nem szabadott volna ott megállni, hogy nincsenek bizonyos ismereteink sem a külső valóság létezéséről, sem az abban érvényesülő tér-időbeli hierarchikus általános rendről, ezért maradjunk csak a bizonyos érzéki tapasztalatoknál. A külvilág létezésének, illetve hierarchikus általános sajátosságainak tételezése, s e tételezések alapján való általános ismeretek az érdemi ismeretek. Cáfolja bármi, hogy az érzeteinket a külső valóság jelenségeiről érkező hatások váltják ki? Nem cáfolja. Igaz, nem is bizonyítja. Valóban nincs bizonyos, teljesen megalapozott ismeretünk a tételezett külső valóság általánosságairól, hierarchikus általánosságairól, de ezen ismereteink a megismerés fejlődésével – tendenciaszerűen – egyre megalapozottabbak lesznek.
Magyarázza meg: Hogyan van az, hogy minden ismeretünk kapuja az érzéki ismeretek, ugyanakkor csak az érzéki tapasztalatok feldolgozása útján megkeresett általános ismeretek azok, amik közvetlenül értékesek?
Mi támasztja alá, hogy a nem teljesen bizonyos, csak valamilyen szinten alátámasztott ismeretek értékesek? Vajon csak az emberi megismerésre, ismeretekre igaz ez, vagy az állatok ismereteire is?
Vannak-e olyan tapasztalataink, amik cáfolják, hogy a külső valóság, illetve annak általánosságai (amiket mi a megismerésünk során tételezünk) léteznének? Ha nincsenek, tételezhető-e, hogy megismerésünk természete miatt nem lehet biztos, csak mind magasabb szinten megalapozott ismeretünk a külső valóságról?
24. Milyen összefüggés van az anyagi világ létezésének tételezése, valamint a között, hogy a világban hierarchikus általánosságok létezését tételezzük?
A külvilág, az anyagi világ tételezése, valamint a tér-időbeli hierarchikus általánosságok tételezése közti összefüggés Sajátos összefüggés van az anyagi világban a hierarchikus tér-időbeli általános sajátosságok, összefüggések létezésének tételezése, valamint a külső valóság, anyagi valóság létezésének tételezése közt. Ugyanis csak úgy találunk hierarchikus általános tér-időbeli rendet az érzeteinkben, ha tételezzük a külső valóságot. Ha nem tételezzük, akkor hierarchikus általános rendet sem találunk, vagyis érdemi ismeretekhez sem jutunk. Egyébként ez az összefüggés fordítva is érvényes. Ha érzeteinkben úgy sem találnánk hierarchikus tér-időbeli általános rendet, ha tételeznénk az anyagi világot, akkor e tételezés is megalapozatlan lenne. A fentiekből az is következik, hogy az anyag létezését az támasztja alá nagyon magas szinten, hogy úgy találunk érzeteinkben hierarchikus általánosság rendet, ha tételezzük a külvilág létezését.
Minél megalapozottabb ismereteink vannak az általánosságokról, a hierarchikus általánosságokról, annál megalapozottabb a külső valóság létezésének tételezése, az anyag létezésének tételezése. Ha a megismerés előrehaladásával kiderül, hogy bizonyos általánosságra vonatkozó ismereteink tévesnek bizonyulnak, a korrekciót mindig azon tételezés alapján végezzük, hogy a külső valóság, az anyagi valóság létezik. Végül is minden általánosság-ismeretünk (hierarchikus általános sajátosságok, összefüggések) az anyagi valóság létezését támasztja alá. Mely tapasztalatok, ismeretek azok, amik alapján tételezzük a külső valóság létezését? Azok a tapasztalatok alapján szerzett általános ismeretek, amelyek úgy értelmezhetők, ha tételezzük a külső valóságot.
Kérdések:
Megismerés nem más, mint érzéki tapasztalatok szerzése, s e tapasztalatokban rend, általános rend keresése, találása. Milyen összefüggés van a külvilág létezésének tételezése, valamint az érzetekben hierarchikus általános rend keresése, megtalálása között?
Tételeznénk-e a külvilág létezését, mint érzeteink forrását, ha ezúton sem találnánk érzeteinkben általános rendet?
Találnánk e mind magasabb általános rendet érzeteinkben, ha nem tételeznénk a külvilág, az anyagi világ létezését?
25. A megismerési folyamat során ismerjük meg az ismereteink és tételezett anyagi valóság természetét, valamint e kettő egymáshoz való viszonyát is
A megismerési folyamat során azt is megtudjuk, hogy milyen sajátosságai vannak ismereteinknek, illetve hogy ismereteink alapján milyen sajátosságait tételezünk az anyagi valóságnak A megismerési folyamat során arról is meggyőződünk, hogy a tételezett külső valóság sajátosságai mások, mint e valóságot modellező ismereteink. Ismereteink végesek, a külső valóság egy-egy darabját sok lépcsőben, az arról szerzett érzéki tapasztalatokhoz való ismételt, sokszorosan ismételt „visszatérés” (mind több, mind magasabb szintű reflexió) eredményeként ismerjük meg mind többoldalúan. A külső valóság általános sajátosságait szeretnénk mind pontosabban megismerni. Ha bizonyos ismereteinkről, általános ismereteinkről kiderül, hogy a tapasztalatok szélesebb köre nem igazolja, akkor ismét a külvilág jelenségeiről szerzett tapasztalatokhoz megyünk vissza, olyan általános összefüggéseket, sajátosságokat ragadjunk meg (olyan elméleteket alkotunk), amikkel a kibővült tapasztalatokkal is összhangban vannak.
Abból a tényből, hogy végső soron az érzéki tapasztalatok mind tágabb körének elemzése nyomán lehetőségünk nyílik a tévesnek bizonyuló ismereteink korrigálására már adódik, hogy mit gondolunk ismereteink, illetve a tételezett külső valóság egymáshoz való viszonyáról.
Ismereteink egyrészt végesek, másrészt tévedésre hajlamosak. Nem eleve rendelkezünk általánosság ismeretekkel. Érzéki tapasztalataink elemzése útján keressük, találjuk meg az értékes, általános ismereteket. A megismerés előrehaladásával mind többet ismerünk, az anyagi valóság dolgairól, a világban érvényesülő hierarchikus általánosságokról (sajátosságokról, összefüggésekről).
A megismerésre vonatkozó fenti tapasztalatok alapján szerzünk ismeretet a tételezett külső valóság és az ismereteink viszonyáról. Az ismereteink végesek, pontatlanok, a valóság kvázi végtelen sokoldalú, aminek véges ismereteink csak véges mozzanatait képes, sokszor pontatlanul, megismerni. A kereső tevékenység útján megszerzett általános ismereteket mindig a bizonyosnak tételezett valóságról szerzett újabb és újabb érzéki tapasztalatok alapján igazoljuk, szükség esetén korrigáljuk. Az ismeretek és a valóság sajátos megfelelése sohasem úgy valósul meg, hogy a valóság igazodik az ismeretekhez. Mindig a véges, pontatlan, nem teljesen bizonyos általános ismeretek igazodnak a bizonyosan létezőnek egyedüli létezőnek tételezett anyaghoz, illetve az anyagi valóság bizonyosan létezőnek tételezett általánosságaihoz.
A fent vázoltaknál azzal a mind magasabb szinten igazolódó hipotézissel élünk, hogy a külső valóságot, illetve hierarchikus általánosságait annak ellenére bizonyos létezőnek tételezzük, hogy erről nem rendelkezünk bizonyos ismeretekkel. Milyen tapasztalatok alapján következtetünk erre? Azon tapasztalat alapján, hogy a megismerésünk mindig úgy halad előre, hogy az ismereteink és a valóság egymáshoz való viszonyánál, amikor nincs köztük összhang, mindig az ismeretet korrigáljuk. Vagyis mindig a valóságot tételezzük bizonyosnak. Tudjuk, hogy ettől a bizonyos létezőnek tételezett anyagi valóságról, illetve annak általánosságairól nincs bizonyos ismeretünk. E tételezésünk azonban a megismerés a mind több általánosság megismerése nyomán mind megalapozottabbá válik. Azt tételezzük tehát, hogy az anyagi valóság, illetve annak hierarchikus általánosságai bizonyosan léteznek, csak ismereteink sajátosságai miatt nem szerezhetünk bizonyos létezésükről ismereteket.
Kérdések:
Úgy találunk általánosságokat az érzeteinkben, ha tételezzük az anyagi valóságot. E megismerő tevékenység során megkülönböztetjük ismereteinket attól a tételezett valóságtól, amiről ismereteket szerzünk.
Milyen „gazdagnak” tételezzük a valóságban, annak egy-egy részében az általánosságot, rendezettséget, ahhoz képest, amit adott időpontig megismertünk róla? Mit tételezünk a valóságban érvényesülő rendről, ha abban folyton folyvást további általánosságot, rendet keresünk?
Mi következik ebből a tételezésből megismerési lehetőséget illetően?
A megismerő tevékenységünk során milyennek tételezzük az anyagi valóságot, illetve megismerő tevékenységünket, ismereteinket? Milyen különbségeket tételezünk köztük?
Ha általános ismereteink, elméleteink és a bővülő tapasztalataink közt ellentmondást fedezünk fel, mit teszünk, hogy tapasztalataink és az elméleteink, ismeretmodelljeink összhangba kerüljenek egymással?
Tételezhetjük-e bizonyosan létezőnek az anyagi valóságot, annak hierarchikus általánosságait annak ellenére, hogy e tételezésünk bizonyosságáról nem szerezhetünk ismeretet? Ha igen, ha nem mivel magyarázzuk?
Rendelkezünk-e olyan tapasztalatokkal, amik azt támasztják alá, hogy az értékes ismereteink nem a megismerés természete miatt, hanem amiatt bizonytalanok, mert az anyagi valóság létezése, illetve általánosságai létezése a bizonytalan?
26. Mennyi bizonyosan létező tér-időbeli hierarchikus általános rendezettséget tételezzünk a bizonyosan létező anyagi világban?
A megismerő tevékenység folytatása azon tételezésen alapul, hogy az anyagi világban még van olyan tér-időbeli hierarchikus általánosság, rend, amit még nem ismerünk. A világban több általánosság, rend van, mint amennyit eddig megismertünk Mennyi rendet tételezzünk a külső valóságot, ha azt tételezzük, hogy ismereteink bizonytalanságai a megismerés természetéből következnek. Értékes ismereteket, hierarchikus általánosságokat, általános rendezettségeket, törvényeket keresünk a valóságban. Tételezzünk-e a külső valóságban, anyagi valóságban több rendet, mint amit adott időpontig megismertünk? Ha nem tételeznénk, nem folytatnánk a megismerő tevékenységet, a további általános ismeretek keresését.
Az a felfogás, amelyik megáll ott, hogy csak a teljesen bizonyos ismeretek értékesek nagyon leszűkíti a megismerés lehetőségét. Megválaszoltuk azt a kérdést, hogy honnan eredhet ismereteink bizonytalansága. Arra a következtetésre jutottunk, hogy megismerés természetéből is ered.
A tudósok, általában az emberek szakadatlan keresik azon általánosságokat a világban, amikről tételezik, hogy benne vannak, de még eddig nem sikerült megragadni. Kimondva, ki nem mondva e személyek a világ létezésének, hierarchikus általánosságai megismerésének bizonytalanságait a megismerés sajátosságaira vezetik vissza. Minden továbbkutatásnál tételezik, hogy az anyagi valóságban az eddig feltártakon kívül még olyan rend, hierarchikus általános rend van, amit még nem ismernek, amit megkereshetnek, igyekszenek megismerni.
Az anyagi világban mennyi hierarchikus általános rend tételezése mellett nyílik a legtágabb lehetőség a világban lévő (hierarchikus általános) rend megismerésére? Akkor, ha a világban azt tételezzük, hogy egyáltalán nem fordul elő olyan anyagartikuláció, amiben a rend mellett rend hiánya is érvényesül. Azt tételezzük, hogy a világ a rendezettség, a hierarchikus általános rendezettség vonatkozásában is egységes. Semmi alapunk nincs arra, hogy a világban a rend elve mellett azt is tételezzük, hogy a rend hiánya elv is érvényesül. A világban, tér-időben zajló folyamatok egyetlen elv érvénye mellett is értelmezhetők. Semmilyen tapasztalat nem utal arra, hogy e másik elv is érvényesül. Az a tény, hogy mi emberek ismereteink sajátosságai miatt e hierarchikus általános tér-időbeli rendből mindig csak véges számút ismerünk meg, nem támasztja alá, hogy ahol még nem ismertünk meg rendet, ott nincs is rend. Megismerésünk természete miatt mi az általános rendeket vagyunk képesek sajátos kereső tevékenység eredményeként ismétlődések révén megismerni. E korlátozottság a megismerésünk természetéből következik. Ennek tudatában nincs alapunk annak feltételezésére, hogy ahol mi elvileg nem ismerhetünk meg pozitíve rendet, ott nincs is rend. A világban minél kevesebb elv érvényesülését tételezzük, a világot minél egységesebbnek tételezzük. A világban érvényesülő tér-időbeli rendezettségre alkalmazva e tételt, abban teljes tér-időbeli rendezettséget, egyértelmű determináció érvényességét tételezzük.
Kérdések:
Milyen ismeretszerzés lehetőségre nyílik lehetőség, ha csak a bizonyos ismereteket tartjuk érdemi ismereteknek?
Érzéki tapasztalatainkra támaszkodva milyen megismerési lehetőség adódik ezen ismeretelmélet alapján?
Mi a magyarázata, hogy ezen elmélet, szemlélet nagyon leszűkítette azon ismereteket, amik megragadására érzeteink alapján amúgy lehetőség nyílna?
Hogyan lehet a megismerésnek e zsákutcájából kikerülni?
Milyen forrásai lehetnek annak, hogy nincsenek biztos ismereteink sem a külvilág létezéséről, sem az abban érvényesülő általánosságok bizonyosságáról?
Az ismereteink bizonytalansága lehetséges forrásai közül (anyagban van a bizonytalanság, ismereteinkben van a bizonytalanság) melyik bizonytalanságáról van pozitív ismeretünk?
Milyen sok (értékesnek tételezett) ismeretszerzésre nyílik lehetőség, ha az anyagi világ létezése, hierarchikus általánosságai létezése ismeretének bizonytalanságát csak az ismereteink sajátossága alapján tételezzük?
Mennyi bizonyos (hierarchikus általános) tér-időbeli rendet tételezzünk a bizonyosan létezőnek tételezett anyagi valóságban ahhoz, hogy a megismerést ne korlátozza tételezésünk?
Rendelkezünk-e olyan tapasztalatokkal, amelyek azt támasztják alá, hogy az anyagi világban nincs teljes rend, azaz nem érvényesül a teljes rend, az egyértelmű meghatározottság?
27. Kissé részletesebben arról, hogy a megismerés mely sajátosságai akadályozzák, hogy az anyag létezéséről, hierarchikus általánosságairól bizonyos ismereteket szerezzünk?
Miért nem lehetséges a külső valóság közvetlen érzékelése? Szerezhetünk e valaha teljes bizonyos ismereteket a külvilág létezéséről? Vagyis olyan ismeretet, aminél nem érzeteinket, hanem közvetlenül a külső valóságot érzékeljük? Az érzéki megismerés anyagi kölcsönhatáshoz kötöttsége miatt ilyen ismeretszerzésre nincs lehetőségünk. Az érzéki ismereteink kölcsönhatások. Külső hatás és érzékszerveink kölcsönhatása. Elvileg nem lehet olyan érzékelés, ami nem olyan hatás, ami érzékszerveinkkel való kölcsönhatás. Nem lehet olyan külső valóság érzékelés, amiben érzékszerveinknek, ennek megfelelően érzetünknek nincs szerepe. Minden érzékelés kölcsönhatás, aminek érzékszervünk az egyik, a tételezett külső valóság a másik tényezője. Aki elfogadja – mondjuk a fizikai ismeretei alapján – hogy minden hatás kölcsönhatás, az be kell, hogy lássa, hogy a megismerés is csak kölcsönhatás lehet, aminél a tételezett külső valóság kölcsön hat érzékszerveinkkel. S e kölcsönhatást érzékelhetjük.
Miért nem szerezhetünk érzéki megismerés eredményei általánosításával bizonyos általános ismereteket? Vagyis biztos tudást arról, hogy adott általános összefüggés a múltban is bizonyosan érvényesült, s a jövőben is bizonyosan érvényesül? Mivel általános ismereteinkhez véges érzéki tapasztalataink elemzése, s abból az általános sajátosságok, összefüggések kiemelése útján jutunk. Olyan ismeretekhez, jutunk ezáltal, aminek érvényességét a jövőre is, a múltra is tételezzük. E tételezéshez véges ismereteink alapján jutunk, ugyanakkor tételezzük, hogy a múltban is érvényesült, a jövőben is érvényesülni fog. E tételezés miatt ez az ismeret nem lehet bizonyos ismeret. Miért nem? Azért, mert ismereteink természete okán elvileg nincs lehetőség arra, – tapasztalataink végessége miatt – hogy adott időpontban, időintervallumban minden olyan érzéki tapasztalat birtokába legyünk, amiben az általánosságot, általános összefüggést érvényesnek tételezzük. Adott időpontban tételezzük, hogy a múltban is érvényesült, illetve a jövőben is érvényesülni fog. Anélkül tételezzük ezt, hogy a múltban érzékeltük volna, hogy érvényesül, illetve, hogy a jövőben érzékeltük volna. Elvileg nem érzékeljük, nem érzékeltük, nem érzékelhettük a múlt, s a jövő releváns érzéki tapasztalatait. Ha mindet érzékeltük volna, akkor tekinthetnénk az adott általános összefüggést bizonyosnak.
Itt ismét utalok arra, hogy az előrelátásunkhoz, a sikeres tevékenységünkhöz nincs szükségünk teljes bizonyos ismeretekre, amikhez a vázoltak miatt, a véges tapasztalataink, a megismerés kereső jellege miatt elvileg nincs is lehetőségünk.
A megismerés előrehaladásával mind magasabb szintű általános ismeretek is feltárásra kerülnek, ismereteink mind alátámasztottabbak lesznek, de soha sem teljesen bizonyosak Bizonyítják ezen általánosság ismeretek a külvilág létezését, általánosságai biztos létezését? Nem bizonyítják, ugyanakkor mind magasabb szinten alátámasztják. Egy nem teljesen bizonyos általános ismeretre támaszkodó sikeres tevékenység ugyanolyan sikeres, mintha az általánosság ismereteink teljesen bizonyosak lennének.
Kérdések:
Mi a magyarázata annak, hogy nem érzékelhetjük közvetlenül a bizonyosan létezőnek tételezett anyagi valóságot?
A megismerésünk mely sajátossága alapján érthető, hogy az általánosságokról nem szerezhetünk bizonyos ismereteket?
28. A külső valóság, illetve általánosságai létezésére vonatkozó ismeretek bizonyosságával kapcsolatos tételezések: 1 bizonyos ismeretek, 2 nem bizonyos ismeretek, ezért értéktelenek, 2 nem bizonyos, de mind magasabb szinten alátámasztott, s nagyon értékes ismeretek
A megismerés fejlődése, amíg az anyagi világ létezését, hierarchikus általánosságai létezését bizonyosan létezőnek tételezték Minél több ismeretet akartak szerezni, meg akarták érteni a világot, keresték, a sokféleségben a közöset, az általánosságot, az egységet. Erre úgy nyílt lehetőség, ha tételezték a külvilág, az anyagi világ, valamint hierarchikus általánosságai létezését. Az ismeretekre történő reflexiónak ezen a szintjén fel sem merült az a kérdés, hogy bizonyosak-e a külső valóság létezésére, hierarchikus általánosságai létezésére vonatkozó ismeretek. Bizonyosaknak tételezték azokat. Tételezzük továbbá azt is, hogy az ismeretek e világot modellezik. A megismerési folyamatok során értékes, hierarchikus általános tapasztalatokat szereztek az anyagi világról, annak sajátosságairól, továbbá megismerésükről, ismereteikről.
Azt tapasztalták, hogy az anyagi jelenségeknek sok tulajdonsága van, ezekből egy-egy alkalommal csak keveset tudnak megragadni. Keresték az általánosságokat, az általános rendet a világ jelenségeiben, már több ilyen általánosságot, rendet sikerült megismerniük, de folytatták tovább a megismerést. Miért is? Mert tételezték, hogy az anyagi jelenségekben, azok egymáshoz való viszonyában olyan általánosságok, hierarchikus általános rendek törvények is benne vannak, amiket adott időpontig még nem tudtak megragadni. Az anyagi világ létezését is, annak hierarchikus általánosságait is bizonyosnak tekintették
Változás történt a megismerés szemléletében, értékfelfogásában, amikor ismertté vált, hogy sem a külvilág létezése, sem az általánosságok létezése nem bizonyos ismeret Az előző bekezdésben vázolt tételezést, szemléletet változtatta meg az a felismerés, amelyik rámutatott arra, hogy sem a külső valóság léte, sem általánosságainak a léte sem bizonyos ismeret. Ez a tétel megalapozott. Amit azonban ennek ismeretében értékes, illetve értéktelen ismeretnek tételeztek, ahogyan ezt követően a megismerést terelték, az már a megismerés zsákutcájának bizonyult. Elvárásuk: Csak a bizonyos ismeretekkel foglalkozzunk. E közelítést a megismeréssel foglalkozó filozófusok nagy része elfogadta.
Az ismeretek bizonyossága fontos a megismerésnél. Azonban, nagy hiba, ha olyan ismeretek esetében is teljes bizonyosság az elvárás, amelyeknél ilyen ismeretekre az emberek – alapvetően megismerésük természete miatt – nem tehetnek szert. Amely ismereteknél csak a minél magasabb szintű megalapozottság lehet – a fentiek miatt – az elvárás. Ezen ismeretek esetében a bizonyosság elvárás teljesítése esetén az érdemi ismeretekről mond le a megismerés.
Kérdések:
Miben tévedett az a felfogás, ami az anyag létezését is, általánosságai létezését is bizonyosnak tételezte?
E felfogás, szemlélet alapján milyen lehetőség van az érzéki tapasztalatokra támaszodva az értékes (általános) ismeretek szerzésére?
Milyen lehetőség adódott az értékes ismeretek szerzésére azt követően, hogy ismertté vált, hogy sem az anyag létezéséről, sem hierarchikus általánosságai létezéséről nincs bizonyos ismeretünk akkor, ha csak a bizonyos ismereteket tartjuk értékes ismereteknek?
Milyen lehetőség adódik a megismerés számára, ha az anyag létezésére, általánosságai létezésére vonatkozó ismereteinket tovább elemezzük (magasabb szintű reflexió); ennek nyomán tételezzük, hogy ismereteink bizonytalansága nem az anyagi valóság létezésének, hierarchikus általánosságai létezésének a bizonytalanságából, hanem a megismerésünk természetéből ered?
29. A filozófia olyat fedezett fel a megismerésről, ami alapján az általánosságokra vonatkozó ismeretek (a filozófia foglalkozik a legáltalánosabb összefüggésekkel) értéktelenségére következtetett. Ezzel a filozófia főként saját maga alól húzta ki a talajt
A filozófiának az ismeretek bizonyosságával kapcsolatos felfedezései, s a bizonyos ismeretekhez való ragaszkodás egyben a filozófiának, mint legmagasabb szintű általánosságokkal foglalkozó diszciplínának a felszámolásához vezetett A filozófiának az lenne a feladata, hogy a legáltalánosabb összefüggéseket, s a világ egységét vizsgálja. A bizonyossági elvárás filozófiája, amely filozófia a hierarchikus általánosságok ismeretét értékteleneknek tételezte ezt lehetetlenné tette. Napjaink megismeréssel foglalkozó filozófiáira is ez az elvárás nyomja rá a bélyegét.
Mi történt? Az történt, hogy a megismerésre, ismeretekre való magas szintű, filozófiai szintű reflexió során olyan összefüggést fedeztek fel, ami igaz, megalapozott. Egy-egy megalapozott új felfedezés normál esetben olyan következményekkel jár, hogy felgyorsítja a megismerés továbbfejlődését. Ebben az esetben azonban ennek éppen a fordítottja történt. A szóban forgó ismeretek (bizonyosan létezik-e a külvilág, bizonyosak e hierarchikus általánosságai) bizonyítatlanságából ugyanis azok értéktelenségére következtettek. Értelmetlen dolog velük foglalkozni. A megismerés ilyen módon való terelése elzárta az utat az érdemi megismerés, a világ hierarchikus általánosságai megismerése előtt. A filozófiának lenne a feladata a világ legáltalánosabb sajátosságainak, összefüggéseinek egységének a kutatása. Érdekes történet ez. Ugyanis a filozófia zseniális felfedezése akadályozta meg, hogy az általános sajátosságok, összefüggések után kutassanak a filozófusok, a tudósok.
A filozófusok bizonyossághoz való ragaszkodása több évszázadon át uralkodó irányultsága a megismeréssel foglalkozó filozófiáknak, annak ellenére, hogy e közelítés az érdemi ismereteket kvázi ellehetetlenítette, ignorálja. A filozófia olyan megismerési elmélettel állt elő, ami mellett azok a sajátosságok, összefüggések vizsgálata (a világ legáltalánosabb sajátosságai, összefüggései, egysége), amiket a filozófiának a feladata lenne elemezni értelmetlenség, mert ezen ismeretek nem bizonyosak. A filozófia „lábon lőtte magát”, „öngyilkosságot” követett el?
Kérdések:
A filozófia melyik felfedezése az, amelyet alapul véve a filozófia éppen azon ismereteket tartja a legértéktelenebbeknek, amik éppen filozófiai ismeretek?
A megismerés előrehaladása során a mind magasabb szintű reflexiók általában felgyorsítják a megismerés fejlődését. Mi a magyarázata annak, hogy a megismerés magasabb szintű reflexiója esetén ennek éppen a fordítottja történt?
Mi lehet a magyarázata annak, hogy a megismeréssel foglalkozó filozófiák több évszázada megmaradtak az érdemi (általános) ismereteket értéktelennek tartó felfogásban? Hogy lemondtak arról, hogy a világ legáltalánosabb sajátosságaival, összefüggéseivel foglalkozzanak, a világ sokféle jelenségében az egységet keressék?
210. „Csak a bizonyos ismeretek értékesek” tételezés zsákutcába terelte a megismerést, összefoglalás
A megismerés korábbi szakaszában bizonyosnak tételezték az anyagi világ létezését, valamint érzéki ismereteink feldolgozása útján megismert tér-időbeli hierarchikus általános rendet. A bizonyosság tételezése téves volt. Ugyanakkor ez a tételezés nem akadályozta a megismerés fejlődését, széles lehetőséget adott az újabbnál újabb érdemi ismeretek megszerzéséhez.
Azt követően, hogy felismerték, ezen ismeretek nem bizonyosak, s csak olyan ismereteket tartottak értékesnek, amik teljesen bizonyosak. Az anyagi világ létezésének tételezését, s az általánosságok ismeretét, az értékes ismereteket ignorálták. Ezzel zsákutcába terelték a megismerést; kiemelten a filozófiai megismerést.
Innen úgy kerülhetünk ki, hogy alaposan elemezzük érzéki tapasztalatainkban a hierarchikus általános rendet. Konstatáljuk, hogy e rendhez úgy jutunk el, ha tételezzük az anyagi világ létezését. Azt is konstatáljuk ugyanakkor, hogy sem az anyag létezéséről, sem a hierarchikus általánosságról, rendezettségről nincs bizonyos ismeretünk. Másrészt azt is megtapasztaltuk, hogy a külvilág létezésének, s a hierarchikus általánosságok létezésének tételezése, ismerete a hasznos ismeret. Az érdemi, általános ismeretek „gyűjtése” során az anyagi világ, s a megismerésünk természetét is megismerjük.
Ismereteinkre az a jellemző, hogy a megismerendő valósághoz képest végesek, bizonytalanok. Azon külső valóság, amit megismerünk mindig gazdagabb, mint amennyit tudunk róla. Ezt követően arra is választ tudunk adni, hogy honnan eredhetnek ismereteink bizonytalanságai. Megismerésünk, illetve a tételezett külvilág sajátosságait egymáshoz viszonyítva, konstatáljuk, hogy ismereteink bizonytalansága a megismerés természetéből következik. S hogy az anyagi valóság tételezése, abban az általánosságok tételezése, majd ezek megismerése az igazán értékes ismeret, akkor is, ha ezen ismeretek nem teljesen bizonyosak.
Ezzel tág teret, a lehető legtágabb teret nyitunk a megismerés számára. Akkor ismerhetünk meg tér-időbeli hierarchikus általános rendet az anyagi valóságban, ha van benne. Ez még nem elég e rend megismeréséhez, ahhoz az is szükséges, hogy tételezzük is, hogy benne van. Annyi hierarchikus általánosságot, hierarchikus általános rendet tartunk érdemesnek kutatni a külvilágban, amennyit abban tételezünk. A külvilág olyan tételezése mellett nyílik a legtágabb tér a megismerésre, amelyben tételezzük annak létezését, továbbá teljes tér-időbeli hierarchikus általános determinációt, rendet tételezünk
A fentieknek megfelelően tudatában vagyunk annak, hogy sem a külső anyagi valóság létezéséről, sem – ha mégis létezik a külső valóság – annak hierarchikus általános sajátosságairól nincs biztos ismeretünk. E hiányosságot azonban a megismerésünk sajátosságának tudjuk be.
A külvilág létezésére, általánosságaira vonatkozó ismereteink bizonytalanságának előzőekben vázolt magyarázata, értelmezése, a külső valóság és hierarchikus általánosságai biztos létezőnek tételezése nemcsak a filozófia új alapokra való helyezését teszi lehetővé, de az ugyancsak általánosságokat vizsgáló tudományok továbbfejlődése előtt is lebontja az ismeretelméleti, szemléleti akadályokat.
III. A DETERMINÁCIÓVAL KAPCSOLATOS KÉRDÉSEK
31. Mi a magyarázata annak, hogy a teljes, egyértelmű anyagi determinációt sokan nem fogadják el?
Sokan nem fogadják el az anyagi világ teljes egyértelmű tér-időbeli meghatározottságát Az a tételezés, miszerint az anyagi világban érvényesül a rend is, a determináció is, emellett azonban a rend hiánya is érvényesül, alaptalan. Két elv érvényét tételezi ott, ahol egy elv alapján is magyarázhatóak a dolgok.
A megismerés során többször lehet találkozni olyan felfogással, amelynél az emberek nem tételez teljes rendet, egyértelmű determinációt a világban. Egyes területeken nem tételeznek több rendet, több megismernivalót, mint amennyit már ismer.
A legkevesebb rendet az a filozófia tételez, amelyik csak a bizonyos ismereteket a matematikai ismereteken kívül csak az érzéki tapasztalatokat tartja értékeseknek. Nem tételezi a világ hierarchikus tér-időbeli általánosságait, mert az ezekre vonatkozó ismereteket nem lehet bizonyosan megragadni. Ilyen rendet ne keressünk, mert amit nem tudunk bizonyosan megismerni az nincs.
A megismerés és a magyarázó elvek A megismerés fejlődés során arra jöttek rá az emberek, hogy ahol korábban több elvvel, feltevéssel magyarázták a jelenségeket, ott később kiderült, hogy a jelenségekben közös sajátosságok vannak. Vagyis az anyag különböző megnyilvánulásai, jelenségei közt nagyobb az egység, mint azt korábban gondolták. Így kevesebb feltevéssel, kevesebb magyarázó elv alapul vételével egyszerűbbem egységesebben is magyarázhatók a jelenségek. A megismerés fejlődése során az történt, hogy csökkentek a magyarázó elvek, kiderült, hogy a jelenségek, amiket eddig más-más elv alapján magyaráztunk, kevesebb – határ esetben – egy elv alapján, egyszerűbben is értelmezhetők, magyarázhatók. Ha különböző jelenségeket több elv alapján is, egy elv alapján is magyarázni tudunk, akkor az egy elv alapján – a megismerésre általánosan vonatkoztatva – minél kevesebb elv alapján való magyarázatot válasszuk. A világban akkor sikerül a legmagasabb szintű egységet megragadni, ha különböző jelenségeit egyetlen szubsztancia megnyilvánulásainak ismerjük meg. Továbbá, ha a jelenségek tér-időbeli viszonyánál egy elv alapján magyarázzuk, az egymásután következő jelenségeket, anyagartikulációkat.
A magyarázó elvek minimalizálására törekedve mennyi rendet, determinációt tételezzünk a világban? Az ember csak utólag, ismétlődések útján képes megismerni a világban a rendet, a determinációt, az általánosságokat. Vagyis nem képes megragadni a konkrét, csak az általános tér-időbeli, azaz az egymásután aktualizálódó anyagartikulációkban érvényesülő szabályosságokat, ok-okozati összefüggéseket. A konkrétakat nem. Ebből következik-e, hogy ahol az ember nem képes rendet, tér-időbeli rendet megragadni, ott nincs is ilyen rend? Nem következik. Persze nem kizárt, hogy a konkrétság szintjén valóban nincs is rend. Mint ahogy az sem, hogy van. A magyarázó elvek minimalizálását figyelembe véve, mely tételezés mellett magyarázhatók a tér-időbeli jelenségek a kevesebb elvvel? Akkor, ha azt tételezzük, hogy teljes a világ tér-időbeli rendje. Vagyis ha teljes, pontos, egyértelmű a determináció.
Amennyiben azt tételeznénk, hogy a világra nem a teljes, pontos, meghatározottság a jellemző, két elv érvényét tételeznénk adott időpontokban létező konkrét jelenségek éppen olyanná tevőjének. Egyrészt a hierarchikus általánosságoknál a rendet, a determinációt, másrészt a konkrétság szintjén egy másik elvet. Azt az elvet, hogy ott már a determináció, a rend nem érvényesül. Ezzel feleslegesen szegnénk meg a magyarázó elvek minimalizálásának tételét, mivel semmi nem támasztja jobban alá azt, hogy a rend hiánya elv is érvényesül, mint azt, hogy nem érvényesül.
Semmi szükség nincs tehát arra, hogy az időben egymásután következő anyagartikulációknál ne tételezzünk teljes egyértelmű meghatározottságot, azaz ne egyetlen magyarázó elvet tételezzünk. Csak megismerésünk korábban már ismertetett természete miatt nem látjuk pontosan, csak valószínűségileg előre az időben később bekövetkező eseményeket. Semmi szükség az anyagi valóságban két elv érvényét tételezni az anyagartikulációk időben egymásra következő alakulásánál. A rendet is, a rend hiányát is. Az ismereteink pontatlansága (valószínűségi jellege), ismereteinkben a rend hánya koherensem értelmezhető a megismerés sajátosságából.
Ennek ellenére a teljes tér-időbeli rend a teljes egyértelmű meghatározottság elvét sokan nem fogadják el. Mivel érvelnek? Soha nem sikerült még a teljes determinációt, a konkrét, egyértelmű determinációt megismerni. A valószínűségi, vagyis a nem egyértelmű determináció megismerésnél ez ideig nem jutottunk túl. (Az előzőekben vázolt okok, a megismerés természetében rejlő okok miatt erre a jövőben sem lesz lehetőségünk.) Egy másik érv: Nem lehetséges a teljes anyagi determináció – gondolják sokan –, ha érvényesülne, nem lenne szabad akaratunk. Márpedig mi szabadon választunk az alternatívák között.
Kérdések:
A megismerésünk mely sajátossága miatt nem ismerhetjük meg pozitíve, hogy nem csak az általánosságok, az anyag, a jelenségek konkrét sajátosságai is determináltak, akkor sem, ha determináltak?
Miből következtetnek az emberek arra, hogy az anyagartikulációk csak valószínűségileg determináltak?
E tételezés során milyen hibát követ el a megismerés?
Mivel a jelenségek konkrét determinációját pozitíve nem ismerhetjük meg; ezen ismereteink alapján nem állíthatjuk biztosan sem azt, hogy egyértelműen determináltak a jelenségek, sem azt, hogy csak valószínűségileg. Ez vajon azt jelenti, hogy nincs olyan ismeretünk, ami alapján valamelyik alternatívát preferáljuk?
Van e jelentősége abban, hogy melyik alternatívát tételezzük annak, hogy a konkrét determinációt a megismerés sajátossága miatt nem tudjuk pozitíve megismerni?
Van e jelentősége abban annak, hogy egyértelmű determináció alternatíváját, vagy a valószínűségi determináció alternatíváját tételezzük, hogy a megismerés haladása során mind nagyobb egységet találtunk az anyagi jelenségek, artikulációk között; hogy mind kevesebb magyarázó elv alapján tudjuk értelmezni a jelenségeket?
Melyik tételezés mellett nyílik lehetőség a magyarázó elvek minimalizálására?
32. Vajon az alternatívák közti „szabad” választásaink is értelmezhetőek az egyértelmű anyagi determináció mellett?
(E probléma részletes kifejtésére egy későbbi munkában kerül sor)
Ha teljes egyértelmű determináció érvényesül a világban, akkor hogyan magyarázható, hogy lehetőségünk van alternatívák közti választásra? A tejes anyagi determináció nagyon sokféle konkrét determináció útján realizálódik. A cselekvési alternatívák közti választásról gondolják sokan, hogy nem magyarázható a tejes anyagi meghatározottság alapján. A következőképp érvelnek: Az alternatívák közti választásainknak nem az anyagi determináció, hanem a mi tudatunk, választásunk a determinánsa. Elemezve a megismerési folyamatot, az érzéki megismerést, az emlékezést, az általánosítást, az ismeretek felidézését; ismerve a kielégítendő szükségleteket, amik kielégítését pozitív, negatív élmények határozzák meg, a valóságra vonatkozó ismeretek mellett úgy, hogy a lehetséges alternatívákat ismereteink szükségleteink alapján megfogalmazzuk, majd a legelőnyösebben ítélt alternatívát megvalósítjuk. Hol van ezen aktivitások közt olyan, aminél hiányzik az anyagi determináció? Nincs ilyen mozzanat. Csak mi gondoljuk, hogy van. Annak alapján, hogy átéljük, hogy mi választunk. Csak alapos elemzés során derül ki, hogy a választásaink is egyértelműen determináltak.
A megismerés, az újabbnál újabb ismeretszerzés is determinálódik, az ismeretek rögzülése hasonlódképpen, a szükségleteinket jelző élményeink is determináltak, determinálódnak. Az ismereteink, a folyton gyarapodó ismereteink, valamint a szükségleteinek jelző, időben változó élményeink alapján determinálódnak, időben tökéletesednek választásaink.
Különleges automaták vagyunk Minden választásnál azon ismeretek, illetve élmények határozzák meg azt, hogy a felmerülő alternatívák közül melyiket válasszuk, amiknek adott pillanatban a birtokában vagyunk, s felidézzük. Eszerint olyanok vagyunk, mint az automaták. Ugyanakkor jelentősen különbözünk a gépi automatáktól. Életünk során ugyanis gyűlnek az ismereteink is, változnak az élményeink. Ezeknek megfelelően értékrendünk is változik. Emiatt választásaink is változnak. A változás alapvető irányultsága, hogy az ismereteink gyarapodásával, illetve élményeink, értékrendünk változásával tendenciajelleggel tökéletesednek alternatívák közti választásaink. Mivel magyarázható, hogy a különböző időpontokban történő választásaink során más-más cselekvési alternatívát választunk? Azzal, hogy az idő múlásával újabb ismereteket szerzünk, illetve azzal, hogy újabb élmények érnek bennünket, s ezek hatással lehetnek, vannak értékrendünkre. Választásaink alapvetően ismereteink gazdagodása révén tökéletesednek. (Az élőrendeződés legmagasabb szintje, az ismeretek gyarapodása, továbbrendeződése alapján valósul meg. Úgy, hogy a tökéletesedő ismereteink hatékonyabb tevékenység útján való szükséglet kielégítést – alkalmazkodást – tesz lehetővé)
A szükségletet jelző élmények mozgósítják a szükséglet-kielégítés szempontjából releváns emlékeinket, ismereteinket, amiket felidézve fogalmazódnak meg a cselekvési alternatívák, s ezek közül azt választjuk, amelyek végrehajtása mellett a lehető legkisebb negatív élmény, erőfeszítés ellenében nyílik lehetőségünk szükségleteink megfelelő szintű kielégítésére. Az ismeretek gyarapodásán, az újabbnál újabb élményszerzésen, az ismeretek élmények felidézésén alapuló cselekvési alternatívák közti választásaink meghatározódásában nincs determinációs hézag. Az alternatívák megfogalmazása is, az azok közül való választás is determinált.
Az emberek tiltakoznak az ellen, hogy automaták lennének. Pedig – mivel a megismerési folyamat is, a szükségleteinket jelző élményvilágunk is, alternatívák megfogalmazása is, választásunk is determinált – mi is automaták vagyunk. Nagyon lényeges különbségek vannak az általunk készített automaták, és köztünk. Egyrészt nagyon érzékeny, nagyon bonyolult automaták vagyunk. Másrészt: ismereteink élményeink gyarapodásával, ennek megfelelően értékrendünk változásával, mi tökéletesedésre, szakadatlan továbbfejlődére képes automaták vagyunk. Utólag értékeljük korábbi ismereteink élményeink alapján azt, hogy milyen alternatívák közt választottunk, eközben ismereteink is élményeink is változtak, gyarapodtak. Ennek megfelelően lehetőség nyílik arra, hogy később hasonló szituációban olyan alternatívát válasszunk, amelyik mellett szükségleteink jobb kielégítésére nyílik lehetőség. Mivel ismereteink permanensen gyarapodhatnak, gyarapodnak, valamint szükségleteinket kifejező élményeink is változhatnak, változnak, időben; továbbfejlődésre, a társadalmilag felhalmozódó ismeretek révén mind tökéletesebb választásokra is képes automaták vagyunk. Szemben a mesterséges automatákkal, amelyek csak az általunk meghatározott program teljesítésére, s az ennek megfelelő választásra képesek, vagyis nem képesek szakadatlan továbbfejlődésre.
Kérdések:
Milyen determináció-mozzanatokat különböztethetünk meg amelyek szerepet játszanak a cselekvési alternatívák tudatosulásában, s a választásban?
Választásaink miben egyeznek, miben különböznek az emberek által készített automaták választásaitól?
33. A mikrofizikai jelenségekről csak valószínűségi ismereteket szerezhetünk. Ebből azonban nem következik, hogy az anyagi világban nem érvényes az egyértelmű meghatározottság
Mikrofizikai jelenségek és a determináció A mikrofizikai jelenségekről és nem e jelenségek ismeretéről tételezték, hogy csak valószínűségileg determináltak. Abból, hogy egy-egy jelenséget nem ismerünk pontosan csak valószínűségileg, kétféle következtetés adódhat. 1 Adott jelenség csak valószínűségileg determinált. 2 Egyértelműen determinált, de mi a megismerésünk természetét, sajátosságait ismerve e jelenségeket csak valószínűségi pontossággal ismerhetjük meg.
E jelenségekről csak úgy érkeznek érzékelhető hatások, ha mi is hatásokat (mérési kölcsönhatás) gyakorolunk rájuk. Emiatt nincs lehetőség eredeti állapotukban való megismerésükre Nem csak a makro-fizikai jelenségek, a mikrofizikai jelenségek is úgy léteznek, hogy hatást gyakorolnak egymásra. Kölcsönhatnak. Ahhoz, hogy érzékszerveinkre is hatást gyakoroljanak (mérőműszerek közvetítésével) olyan hatást kell rájuk gyakorolni, hogy e hatás nyomán róluk is érzékelhető hatások érkezzenek (mérő műszereinken keresztül) érzékszerveinkre. Egyetemes tétel, hogy érzékelés útján ugyanis csak akkor szerzünk ismereteket, ha érzékszerveinkhez a vizsgált jelenségről (jelen esetben műszerek közvetítésével) hatások érkeznek.
A mikrofizikai jelenségek csak akkor fejtenek ki e jelenségek számunkra érzékelhető hatást, ha mérési kölcsönhatással állapotukat megváltoztatjuk. Ha ezt nem tesszük, akkor nem érkeznek hozzánk érzékelhető hatások róluk. Ebből az következik, hogy noha mi mérési kölcsönhatás nélküli állapotban szeretnénk megismerni, erre nincs lehetőségünk, mert ilyen állapotban nem fejtenek ki olyan hatást, amit érzékelni tudnánk. Másként megfogalmazva: Abból, hogy csak ilyen hatásrendszer révén szerzünk egy-egy jelenségről ismeretet, érzéki tapasztalatot az következik, hogy azt a jelenséget, azt a kölcsönhatást, amit mi e hatásrendszer nélkül szeretnénk megismerni, elvileg nem ismerhetjük meg. Az erős fényhatás, amivel pl. megvilágítjuk, hogy hatások érkezzenek róluk érzékszerveinkhez, már megváltoztatja annak az entitásnak az állapotát (helyzetét, impulzusát), amit eredeti állapotában szeretnénk megismerni.
A mikrofizikai jelenségek pontos megismerésének lehetetlensége, valószínűségi szintű megismerése azok hullám sajátosságával is magyarázható A mikro-jelenségek is, a megvilágító fény is hullámsajátosságokkal is rendelkezik. Így nem csak az a pontatlanság adódik ismeretünkben, hogy nem eredeti állapotában, eredeti kölcsönhatásában, hanem megváltozott energiaállapotában ismerhetjük csak meg e jelenségeket. Ismereteink a mikro-jelenségek hullámtermészete miatt is pontatlanok. Így a mikrofizikai jelenségekről ismereteink csak valószínűségiek lehetnek.
Miként értelmezi a mikrofizikai jelenségek determinálódását az a felfogás, ami tejes rendet, egyértelmű determinációt tételez a világban? Abból, hogy nem vagyunk képesek e mikro-jelenségek pontos állapotát megismerni, mert ebben az állapotban róla nem érkeznek hatások érzékszerveinkhez, nem következtetünk arra, hogy a mikrofizikai jelenségek csak akkor léteznek, akkor determináltak, ha érzékszerveinkre hatnak. Tételezzük, hogy e jelenségek akkor is determináltak, amikor nem érkeznek róluk érzékelhető hatások. Mi a magyarázata annak, hogy a mikrofizikai jelenségeket nem tudjuk eredeti állapotukban megismerni? Ez amiatt van, hogy a jelenségek érzékeléséhez arra is szükség van, hogy a jelenségekről hatások érkezzenek érzékszerveinkhez. Igen ám, de e jelenségek eredeti állapotukban nem fejtenek ki hatást (műszereinken keresztül érzékelhető hatást sem) érzékszerveinkre. Csak úgy fejtenek ki érzékelhető hatást, ha műszeres hatást gyakorolunk rájuk. Igen ám, de ekkor már nem az eredeti állapotukról, hanem a műszeres hatással megváltozott állapotukról érkeznek hozzánk hatások. A fentiek alapján konstatálhatjuk, hogy az anyagi világ jelenségeiről csak akkor szerezhetnek ismeretet, ha e jelenségek hatással vannak érzékszerveinkre. Bizonyos jelenségek, a mikrofizikai jelenségek azonban eredeti állapotukban nem fejtenek ki érzékszerveinkre olyan hatást, ami érzéki ismeretek szerzéséhez szükséges. Ebből az következik, hogy az ilyen mikrofizikai jelenségeket eredeti állapotukban a megismerésünk fenti sajátossága miatt nem vagyunk képesek megismerni. Csak abban az esetben érkeznek e jelenségekről érzékelhető hatások, ha mérési kölcsönhatással hatunk rájuk. Azonban ezek a hatások már nem azon állapotukról érkeznek, amiket az előzőekben vázoltak miatt nem tudtunk érzékelni, hanem azon állapotukról, amit mérési kölcsönhatással megváltoztattunk. Ezen állapotukról is csak valószínűségi ismerethez jutunk.
A kérdés a következő! A fentiekben vázolt tapasztaltok, összefüggések bármelyike alátámasztja-e azt, hogy a mikrofizikai jelenségek világában determinációs hézag van, hogy nem érvényesül pontos, egyértelmű determináció, csak valószínűségi determináció? Nem támasztja alá. A fentiekből nem következik, hogy a mikro-jelenségek konkrét alakulásában a determináció hiányának is szerepe van, hogy itt a rend (determináció) elve mellett a rendetlenség elvének is szerepe van.
Nem mond ellent a dolgok alakulásában érvényesülő teljes rendnek, pontos determinációnak az sem, hogy hullámtermészettel is rendelkező mikro-jelenségre ugyancsak hullámtermészetű fotonnal való hatást követően mi emberek csak valószínűségi ismeretekhez jutunk. Semmi nem támasztja alá, hogy a mikrofizikában a rend, a determináció elv mellett a rendetlenség elv is érvényesül. Semmi sem támasztja alá, hogy ahol mi nem ismerünk rendet, pontos determinációt, ott nincs is rend, nincs is pontos determináció.
Azzal érvelnek, akik a mikro-jelenségek valószínűségi determináltságát tételezők, hogy itt másról van szó, mint a makro-jelenségek valószínűségi összefüggésénél Ugyanis ismereteink ez esetben az előzőekben vázoltak miatt (mérési kölcsönhatásokra van szükség, hullámtermészetűek e jelenségek) számunkra elvileg nem pontosíthatók úgy, ahogy a makro-jelenségeknél a mind pontosabb méréssel erre lehetőség nyílik. Szerintük olyannak kell tételeznünk a jelenségeket, mint amilyennek megismerjük.
Nagyon fontos, hogy ilyen-olyan okból véges, korlátozott ismereteinket mindig megkülönböztessük azon valóságtól, anyagi valóságtól, amit modellez Így érvelnek: Akármilyenek is a jelenségek valójában számunkra csak valószínűségileg lehetnek determináltak, mert csak valószínűségi ismereteket szerezhetünk róluk. Mi értelme, jelentősége lenne annak, hogy másként számoljunk velük, ha számunkra csak ilyenek, vagyis csak valószínűségileg determináltak lehetnek?
Nagyon nagy ennek az értelme, a jelentősége. A megismerési folyamat során milliószor tapasztaltuk, hogy a valóságban nem olyanok a jelenségek, mint amilyennek azokat ismerjük. Általános tapasztalat, hogy a jelenségekben mindig több, teljesebb a rend, a determináció, mint amit adott időpontig megismertünk. Azért folytatjuk a valóság megismerését, mert azt tételezzük, hogy még van benne olyan rend, determináció, amit még nem ismerünk. Most adjuk fel ezt az elvet? Van olyan tapasztalat, ami azt támasztja alá, hogy a mikrofizikai jelenségek esetében nem érvényesül a pontos determináció? Nincs ilyen tapasztalat. Az, hogy mi a fenti, általunk ismert összefüggések (mérési kölcsönhatás stb.) miatt nem ismerhetjük meg e jelenségek pontos determinációját, nem bizonyítja, hogy nincs is ilyen determináció. Semmi szükség az időben egymás utáni jelenségek kapcsolatánál a teljes rend (egyértelmű determináció) egyetlen elvénél más elv érvényét is tételezni, mivel semmilyen tapasztalat nem támasztja alá hogy más elv a rend hiánya elv is érvényesül.
A nagy felfedezések hatókörét általában túlértékelik Nagy felfedezés, hogy a mikrofizikai jelenségek megismerésénél az előzőekben vázolt korlátok is fennállnak. Hogy e korlátok miatt a mikro-jelenségek világában a megismerésünk, illetve az anyagi kölcsönhatások sajátosságai miatt elvileg nincs lehetőségünk arra, hogy a valószínűségi ismereteknél pontosabb ismeretekhez jussunk. Azt is tudjuk, hogy miért van, hogy csak valószínűségi ismeretekhez jutunk. Azt is tudjuk, hogy mi köze ehhez a megismerésünk sajátosságainak, a mikro-jelenségek hullámtermészetének. A fenti okok miatti pontos megismerésünk lehetetlenségéből azonban egyáltalán nem következik, hogy itt megszakad a világban a determináció, a rend elve.
Ellenvetés: No, de hiába a teljes rend, mi azt mégsem ismerhetjük meg. Akkor meg mi értelme tételezni? Valójában sem azt nem erősítik meg a tapasztalatok, hogy a jelenségek valószínűségéhez tartozó rendezetlenség az anyag sajátossága-e, sem azt hogy nem az.
Teljes determinációt tételezzünk, vagy csak valószínűségi determinációt? Való igaz, tapasztalataink alapján az előzőekben vázoltak miatt nem tudhatjuk biztosan, hogy a mikrofizikai jelenségek is pontosan determináltak-e, vagy az a helyzet, hogy e jelenségeknél már nem érvényesül az egyértelmű meghatározottság elve. Melyiket tételezzük ilyen szituációban?
A megismerést azért folytatjuk, hogy érzeteink alapján az anyagi világban olyan rendet, determinációt találjunk, amit még nem ismerünk. Ha nem tételeznénk nagyobb rendet a valóságban, mint amit adott ideig megismertünk, akkor nem folytatnánk tovább megismerő tevékenységünket. A mikrofizikai jelenségek megismerése során az előzőekben ismertetett korlátokkal találkoztunk. Nem csak azt tudtuk meg, hogy e jelenségekről csak valószínűségi ismerteket szerezhetünk, hanem azt is, hogy ennek mi az oka, magyarázata. Hogy a megismerésünk olyan, hogy emiatt akkor sem szerezhetünk a mikrofizikai jelenségekről pontos ismereteket, ha azok pontosan determináltak. Emiatt valóban nem tudhatjuk bizonyosan, hogy e jelenségek pontosan determináltak-e. Ezen ismeretek birtokában mit tételezzünk a mikrofizikai jelenségekről?
Miért ne tételeznénk ez esetben is azt, amit a megismerés folytatásánál mindig tételeztünk? Hogy az anyagi valóságban több rend (determináció) van, mint amit ismerünk. Az ismereteink természete miatt nem ismerünk a mikrofizikai jelenségeknél pontos egyértelmű determinációt. Ebből az is következik, hogy teljes bizonyossággal nem tudhatjuk, hogy a valóságban pontos, egyértelmű-e a determináció, vagy csak valószínűségi.
Van e valamilyen támpontunk arra vonatkozóan, hogy a kétféle lehetőség közül melyiket válasszuk? Van. A megismerés előrehaladásának eredménye mindig az lett, hogy a valóságban újabb és újabb determinációt, rendet találtunk ott, ahol korábban még ezekről nem volt tudomásunk. Miért adnánk fel a valóságban egyértelmű determináció elvét, a teljes pontos rend elvét, miért tételeznénk e területen más elv érvényességét is, amikor ezen egy elv alapján is magyarázhatóak a jelenségek?
Ha a valóság magyarázatára elegendő elvet, a rend, a determináció elvét feladjuk a mikro-jelenségek világában, anélkül, hogy ezt alátámasztaná pozitív tapasztalat, annak egész ismeretrendszerünkre súlyos következménye lesz, van Igaz, hogy csak a mikro-jelenségekre vonatkoztattuk e rendezetlenséget, részleges rendezetlenséget, ami közvetlenül csak a mikro-jelenségek létezésének, paraméterértékeinek valószínűségi meghatározottságát tételezi. Alaposabban elemezve e problémát konstatálnunk kell, hogy e tételezés a makro-világot is, érinti. Ugyanis a makro jelenségek mikrofizikai jelenségekből szerveződnek. Mi következik ebből? Ez a tételezés olyan sarkalatos törvények feladásával is együtt jár mint a tömeg, az energia megmaradási törvények. Vagyis a tömegmegmaradás, az energia- és tömegmegmaradás törvénye sem érvényesül pontosan, csak valószínűségileg. Ebből az következik, hogy a tömeg is, az energia is keletkezhet is, illetve el is tűnhet. Tapasztalataink a szóban forgó megmaradási törvények érvényesülését támasztják alá.
A mikrofizikai jelenségek valószínűségi determinációjának tételezése (vagyis amikor az ismereteink valószínűségi jellegéből a valóság valószínűségi meghatározottságára következtetünk) ismeretrendszerünkből kihúzzuk azt a téglát, amin ismeret-építményünk áll. Ezzel ismeretrendszerünk alapjait kérdőjelezzük meg.
Hol téved el a megismerés? Attól, hogy a mikrofizikai jelenségek determinációjáról nem tudunk csak valószínűségi összefüggéseket szerezni – ismerve a megismerés és az anyagi valóság egymáshoz való viszonyát – megalapozottan következtethetünk arra, hogy mikrofizikai jelenségeiben ez esetben is több a rend, a szabályosság annál mint amennyit eddig megismertünk. Az a tény, hogy a mikrofizikai megismerésnél a pontos megismerésnek az anyagi kölcsönhatás sajátosságából, illetve a megismerésünk természetéből fakadó korlátjával is találkoztunk egyáltalán nem támasztja alá azt, hogy e területen a determináció elve mellett egy másik elvnek is szerepe van abban, hogy a konkrét időpontokban az anyagartikulációk konkrétan milyenek.– Alapvető hiba a determináció hiányos ismeretéből a valóság determináltságának a hiányára következtetni.
Kérdések:
Mi az oka annak, hogy a mikrofizikai jelenségek paraméterértékeit nem tudjuk közvetlenül érzékelni csak úgy, hogy mérőműszerekkel hatást gyakorlunk rájuk? Ez esetben már nem eredeti, hanem megváltozott állapotukról szerzünk információt. Ez azt jelenti, hogy a mikrofizikai jelenségek eredeti paraméterértékei számunkra megismerhetetlenek?
Ha egyszer nem ismerhetők meg e jelenségek eredeti állapotukban, léteznek-e e jelenségek egyáltalán, lehetnek e determináltak egyáltalán?
A mikrofizikai jelenségekről a jelenség paraméterértékeinek sajátossága, s a megismerésünk természete miatt nem szerezhetünk ismereteket csak úgy, ha hatást gyakorolunk rájuk. Továbbá, e jelenségekre az is jellemző, hogy hullámtermészetűek; s csak valószínűségi ismereteket szerezhetünk róluk. Vajon a fentiek bizonyítják e azt, hogy e jelenségek csak valószínűségileg determináltak? Vagy inkább arról van szó, hogy csak azt támasztják alá, hogy sem az nem bizonyos, hogy egyértelműen determináltak, sem az hogy valószínűségileg determináltak?
Ha tapasztalataink alapján sem azt nem tudjuk egy-egy jelenségről bizonyítani, hogy egyértelműen, sem azt hogy valószínűségileg determinált vajon rendelkezünk-e olyan ismerettel, ami alapján valamelyik alternatívát megalapozottabbnak tartsuk? Ha egy dolgot egy elv, illetve több elv alapján is magyarázni tudjuk, van e szükség arra, hogy több elv alapján magyarázzuk a dolgot?
Vajon ugyanannyi elv alapján magyarázható az egyértelmű, illetve a valószínűségi determináció? Melyik determináció magyarázható kevesebb elv alapján – ha e vonatkozásában van köztük különbség?
Ismerünk-e olyan jelenséget aminek adott tér-időbeli kialakulása nem értelmezhető egy elv (az egyértelmű determináció elve) alapján?
Mi következik abból, ha a mikrofizikai jelenségek valószínűségi megismerhetőségéből arra következtetünk, hogy e jelenségek a valóságban is csak valószínűségileg meghatározottak: a makro fizikai jelenségek meghatározottságára? (Figyelembe véve, hogy a makro fizikai jelenségek mikrofizikai jelenségekből szerveződnek.) Például az anyag, illetve energia megmaradás törvény érvényesülésére?
Véges, keresés révén megtalált tévedésre hajlamos ismereteink révén csak az általánosságok esetében ismerjük pozitíve a determinációt, a rendet, a konkrét jelenségeket így csak valószínűségileg ismerhetjük. Megismerésünk haladása során azonban az derül ki, hogy ahol korábban még nem ismertük a determinációt, ott később megismerjük. Ebből arra következtetünk, hogy csak ismeretünk sajátossága miatt nem ismerjük pontosan csak valószínűségileg a pontosnak, egyértelműnek tételezett determinációt. Úgy jutunk a determináció mind pontosabb megismeréséhez, hogy tételezzük, hogy a világban érvényesül, s keressük.
A mikrofizikai jelenségek esetében azt is tudjuk, hogy eredeti állapotukat a kölcsönhatás, a megismerés természete miatt nem ismerhetjük meg. A jelenségek hullámtermészetének is szerepe van abban, hogy e jelenségeket csak valószínűségileg ismerhetjük meg. A fentiekből azonban egyáltalán nem következik, hogy a mikrofizikai kutatások eredménye bizonyítja, hogy a világban csak valószínűségi determináció érvényesül. Sokkal megalapozottabb tételezés a teljes egyértelmű determináció érvényesülése. „Ha a mikrofizikánál csak valószínűségi determinációt tételezel, alapvető fizikai törvényeket, megmaradási törvényeket kell érvényteleneknek nyilvánítani, anélkül, hogy ezt a tapasztalatok alátámasztanák.”
IV. ÚJ FILOZÓFIÁRA VAN SZÜKSÉG
41. Feladat: Kijutni a filozófiai, s a tudományos megismerés jelenlegi zsákutcájából. Összefoglalás
A Hume és követőinek az ismeretekre vonatkozó bizonyossági elvárásai zsákutcába vitték a filozófiát Valójában az érdemi ismeretek az általános ismeretek. Amikhez az érzéki tapasztalataink elemzésével jutunk sajátos kereső tevékenység eredményeként. Sem a külvilág létezését, sem az általánosságait nem ismerjük teljes bizonyossággal. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy a szóban forgó ismeretek értéktelenek. Elméletük szerint: Ha következetesen eleget teszünk e bizonyossági elvárásnak csak az érzeteink a biztos ismereteink. Ha tettek is ezen elvárást elfogadó filozófusok némi engedményt, ha tulajdonítottak is valamilyen (sokadlagos) értéket az általánosabb ismereteknek, alapvető beállítottságuk nem változott.
Tiszteletre méltó elvárás a bizonyosság, ha azonban a megismerés csak az érzetek megismerését jelenti, ez az elvárás a megismerésnél, az emberek gyakorlati tevékenységénél tarthatatlan E felfogás, elmélet – ha következetesen értelmezzük – az emberek mindennapi ismereteinek, tapasztalatainak, életvitelének alapvetően mond ellent. Triviálisan elfogadott, alátámasztott dolog, hogy az általános ismeretek az értékes ismeretek. Ahhoz hogy e filozófia melléfogását nem csak a gyakorlat cáfolja, az ismeretek valamint a tételezett külső valóság egymáshoz való viszonyát magasabb reflexiós szinten szükséges elemezni. Ezt a célt tűztem ki ebben a munkában.
A megismerés során spontán tételezzük nem csak azt, hogy alapvetően külső valóságot, anyagi valóságot ismerünk meg, de azt is, hogy a tételezett valóság jelenségeihez képest a róla szerzett ismereteink mindig korlátozottabbak, kevesebbek, a megismerés során a tételezett külső valóságról, anyagi valóságról, annak jelenségeiről szerzünk mind több ismeretet, eközben mindig ismereteinket, általános ismereteinket igazítjuk a külső valósághoz, és nem fordítva.
Olyan elméletre, filozófiai elméletre van szükség, ami igazolja a nem teljesen bizonyos ismeretek értékességét Kulcs megismerési feladat: Az ismeretek magasabb reflexiós szintjén rámutatni arra, hogy a megismerés azon bizonyossági elvárása, ami mellett az általánosságok ismeretei értéktelenek miért hibás. E felfogás mely tételezése akadályozza azt, hogy az érdemi, az általános ismereteket értékes ismereteknek tartsuk?
Mit tételez ez a felfogás az érzéki ismeretekről? Ha következetes, akkor azt, hogy egyedül ezek a bizonyos ismeretek. A külső, az anyagi valóság tételezése már nem biztos ismeret. Az a probléma ezzel a felfogással, hogy nem foglalkozik azzal a problémával, hogy a megismerők milyen meggondolásból tételezik a külső valóság létezését is, az általánosságok létezését is. S miért keresnek, általános ismereteket. Miért folyik szakadatlan e kereső tevékenység? Az a helyzet, hogy ezen ismeretek birtokában folytatott tevékenység nyomán mind hatékonyabban elégítik ki szükségleteiket. Választ kellene adni arra, hogy ez hogyan lehetséges, ha egyszer azon általános ismeretek, amiket megragadnak nem bizonyosak.
Ezen problémákkal a szóban forgó bizonyosság elvárás képviselői nem foglalkoznak. Olyan elméletre van szükség, amelyik alapján választ kapunk a fenti kérdésekre. Miért nem bizonyosak a külvilág létezésére vonatkozó ismereteink? Miért nem bizonyosak hierarchikus általánosságaira vonatkozó ismereteink. Ha nem bizonyosak, akkor miért lehetnek mégis értékesek számunkra? Ezen kérdésekre kell választ adni. Nagyon fontos, hogy ezt megtegyük. A bizonyossági elvárás ugyanis éppen azon ismereteket nyilvánította értékteleneknek, amelyek alapján sikeresek vagyunk. Az érzéki tapasztalatok biztos ismeretek ugyan, de önmagukban csak annyi az értékük, hogy minden általános ismeretünkhöz alapul szolgálnak, hogy feldolgozásuk során értékes általános ismeretekhez juthatunk.
Olyan elméletre van tehát szükség, ami alapján a nem teljesen bizonyos ismereteket értékeseknek tekintik. Ezzel megnyílik az út az értékes, általános ismeretek keresése felé, kiszabadul a filozófiai megismerés abból a zsákutcából, amibe sajátos zseniális felfedezése révén lavírozta be magát, amikor felfedezte a szóban forgó ismeretek bizonytalanságát.
Az ismeretek és a tételezett anyagi valóság egymáshoz való viszonyának mind alaposabb ismerete birtokában elemezzük, hogy mi lehet a világ létezésére, illetve hierarchikus általánosságai létezésére vonatkozó ismereteink bizonytalanságának a forrása A megismerésünk során a spontán tételezett külső valóság (anyagi valóság) sajátosságairól, illetve ismereteink sajátosságairól is ismerethez jutunk. Sőt, a külső valóság, illetve ismereteink egymáshoz való viszonyáról is mind több ismeretet szerzünk. Nem abból indulunk ki, hogy csak a bizonyos ismeretek az értékesek, hiszen a tapasztalatok permanensen bizonyítják, hogy a nem teljesen bizonyos ismereteink az értékesek. Ebből kiindulva kell arra választ adni, hogy mi miatt van bizonyossághiány.
Lehet, hogy az anyagi valóság nem létezik. Illetve ha létezik is, általánosságai nem bizonyosak. Ha ez az ismereteink bizonytalanságának az oka, akkor nem (vagy nem csak) a megismerés a forrása ismereteink bizonytalanságának. A tapasztalataink azonban arról győznek meg bennünket, hogy megismerésünk természetéből fakad a bizonytalanság. Az általánosságok megismerésről azonban tudjuk, hogy véges, hogy keresődés eredményeként jutunk általános ismeretekhez. Az általános ismereteinkről tételezzük, hogy akkor is hatottak, amikor még nem ismertük, amikor nem jutottunk olyan érzéki tapasztalatokhoz, amelyek érvényességét alátámasztották volna. Továbbá tételezzük, hogy a jövőben is érvényesülnek ezen általánosságok, ezt azonban – mivel véges ismereteink miatt nem tapasztalhatjuk meg adott időpontban (amikor az általánosságot tételezzük) még nem érzékelhetjük a jövőbeni érzeteket.
A megismerés fejlődése, a tételezett külső valóságról tapasztalatok által alátámasztott mind több általános ismeret szerzése. Milyen sajátosságokkal rendelkezőnek tételezzük ehhez az anyagi világot? Olyannak tételezzük az ismereteink, illetve az anyagi valóság egymáshoz való viszonyát, ami az értékes, általános ismeretekhez a legtágabb lehetőséget biztosítja.
Amíg a megismerés nem fedezte fel, hogy a külvilág létezésére, illetve az általánosságokra vonatkozó ismereteink bizonytalanok, addig az ismereteink bizonytalanságát csak a megismerés sajátosságainak tudták be. A valóság létezését, illetve hierarchikus általánosságai létezését bizonyosnak tételezték.
Most majdnem ugyanide jutunk vissza, miután alaposan elemeztük a tételezett külső valóság sajátosságait, a megismerésünk sajátosságait, az ismeretek és az anyagi világ egymáshoz való viszonyát. Van azonban egy lényeges különbség a reflexió szintjében. E magasabb szintű reflexió alapján, már tudjuk, hogy a külvilág létezésére, hierarchikus általánosságai létezésére vonatkozó ismereteink nem bizonyosak. Alapos elemző munka eredményeként azonban azt is tudjuk, hogy az ismereteink bizonytalanságának elvileg két forrása is lehet. Anélkül, hogy a bizonytalanság forrásáról teljes bizonyos ismereteink lennének – a megismerés sajátosságainak ismeretében – megismerést tartjuk a bizonytalanság forrásának.
A megismerés lehetőségét alapvetően befolyásolja, hogy tételezzük-e a külső valóság létezését, ha tételezzük, abban tételezünk-e tér-időbeli hierarchikus általános rendezettséget, továbbá, hogy teljesnek vagy csak részlegesnek tételezzük a szóban forgó rendezettséget A külső valóságból annyi értékes, általános ismeret megszerzésére van elvileg lehetőség, amennyi a külső valóságban van. A megismerés alapvető törekvése, hogy minél több ilyen ismeretet szerezzen. Tételezzük-e, hogy a külső valóságban nincs teljes hierarchikus általános determináció, rendezettség? Az ember a megismerése során gyakran tételezett, tételez ilyet. Az történik ilyenkor, hogy a véges ismereteink a valóságban érvényesülő hierarchikus általános rendet hiányosan tárják fel, s tételezik, hogy az ismereteink azért hiányosak, azért bizonytalanok, mert a bizonytalanság anyagi valóság sajátossága. Az ilyen tételezések azt sugallják, hogy a megismerés már mindent megragadott abból a hierarchikus általánosságból, determinációból, rendezettségből, ami az anyagi világban van. A valóságban van az ismereteink bizonytalanságának forrása, ezért értelmetlen a további megismerés, a bizonyosság keresés.
Az ismereteink és a valóság egymáshoz való viszonyának azon tételezése mellett nyílik a legtágabb tér a valóság megismerésére, amelyik egyrészt az anyagi világot biztos létezőnek tételezi, továbbá az anyagi világban a hierarchikus általánosságok bizonyosságát tételezi, egészen a konkrétság szintjéig. Vagyis teljes anyagi meghatározottságot tételez.
Mi a különbség a megismerés helyének jelenlegi reflexiós szintjén való tételezés, valamint a között, amikor a reflexió alacsonyabb szintjén spontán tételezték az anyagi világ bizonyos létezését, illetve hierarchikus általánosságai bizonyosságát? Az, hogy most már tudjuk, hogy e tételezés olyan ismereteken alapul, amelyek nem teljesen bizonyosak. Tételezzük az anyagi valóság bizonyos létezését, illetve teljes tér-időbeli hierarchikus általánossága bizonyos rendezettségét, noha e tételezés nem biztos ismert. Tény, hogy a megismerés során, az értékes általános ismeretek megszerzését e tételezés egyáltalán nem korlátozza. e tételezés szerint az ismeretek pontatlanságának, nem annak a valóságnak pontatlansága, pontos determinációjának a hiánya az oka, hanem maguk az ismeretek az okai. Ismereteink végesek, tévedésre hajlamosak. A fenti tételezések a megismerés természete miatt nem teljesen bizonyosak.
A külvilág létezése bizonyosságára, illetve hierarchikus általánosságai bizonyosságára vonatkozó tételezéseink az ismereteink gazdagodásával mind megalapozottabbá válnak A megismerés előrehaladása nyomán azonban minden olyan általános ismeretek, amelyek a tapasztalatokkal összhangban vannak, először is azt támasztják alá mind magasabb szinten, hogy bizonyosan létezik az anyagi világ, másrészt, hogy az anyagi világ hierarchikus általánosságai, a bizonyosak.
Nincs itt ellentmondás? Tételezzük, hogy az anyagi világ bizonyosan létezik, továbbá, hogy hierarchikus általánossága, teljes tér-időbeli rendezettsége is bizonyosan létezik, holott ilyen ismeretekkel nem rendelkezünk. Ha ismereteinknek ismerjük a korlátait, akkor ennek tudhatjuk be, hogy a külvilág létezéséről, teljes rendezettségéről, egyértelmű meghatározottságáról a megismerésünk természete miatt nincs bizonyos ismeretünk, ezért a bizonyosságuk tételezhető. S ha tételezzük, akkor a lehető legtágabb keretét biztosítjuk az értékes, az előrelátáshoz, a sikeres tevékenységhez alapul szolgáló ismeretszerzéshez. A szóban forgó értékes ismeretek gyarapodása egyben a külvilág létezésének bizonyosságára vonatkozó, hierarchikus általánosságai bizonyosságára vonatkozó tételezéseinket is alátámasztja.
E tételezés a legtágabb keretét nyújtja a megismerésnek. A megismerés természete miatt nincs arra lehetőség, hogy a külvilág tételezett bizonyos létezéséről, hierarchikus általánosságai tételezett bizonyosságáról nincs, s nem is lehet bizonyos ismeretünk. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy ennek a megismerésünk természetében van az oka. Így meg kell elégednünk azzal, hogy e tételezésünk a megismerés előrehaladásával mind magasabb szinten támasztódik alá.
Kérdések:
Igaz megállapításból milyen – az értékes ismeretekre vonatkozó – tévesnek bizonyuló következtetést vontak le Hume és követői?
Milyen forrásai lehetnek ismereteink bizonytalanságának?
Milyennek tételezzük a világot ahhoz, hogy a legtágabb lehetőségünk nyíljon érdemi ismeretek szerzésére?
Mi az egyezés és a különbség az érdemi megismerés szempontjából a következő tételezések között?
1 Biztosan tudjuk, hogy az anyagi valóság, s annak hierarchikus általánosságai léteznek, ezért a vonatkozó ismereteket értékesnek tartjuk.
2 Mivel nem tudjuk bizonyosan, hogy létezik-e a külvilág, s annak hierarchikus általánosságai, ezért a rájuk vonatkozó ismereteket értékteleneknek tartjuk?
3 Nem tudjuk bizonyosan létezésüket, de tapasztalataink alátámasztják létezésüket, ezért ha nem is tudjuk, de tételezzük, hogy bizonyosan léteznek, ezért megismerésüket értékesnek tartjuk.
42. Olyan világelméletre, megismerés elméletre van szükség, ami a legtágabb lehetőséget biztosít ahhoz, hogy érzeteinkben mind több hierarchikus általánosságot, rendet kereshessünk, találhassunk
Érzeteinkben általánosságokat, rendet találunk, ha tételezzük a külvilág létezését; majd tovább keressük a rendet Az érzéki ismereteink a közvetlenül hozzáférhetőek számunkra. Ezek elemzése során általános tér-időbeli rendet keresünk, ami alapján előrelátásra sikeres tevékenységre nyílik lehetőségünk. Ahhoz, hogy az érzeteinkben rendet találjuk, tételeznünk kell az anyag létezését. E rend csak a külvilág létezése tételezésével együtt található.) Ezt követően e létezőben permanensen keressük a tér-időbeli hierarchikus általános rendet találunk.
Általános ismereteket keresése során ismereteket szerzünk a külső valóságról, megismerő tevékenységünkről, ismereteinkről Megismerő tevékenységünk sajátos eredménye, hogy ismereteket szerzünk a tételezett anyagi világról, valamint megismerő tevékenységünkről, ismereteinkről, valamint az ismeretek és a valóság egymáshoz való viszonyáról.
Megtudjuk, hogy nincsenek eleve ismereteink a valóságról. Csak a véges érzéki tapasztalataink elemzése során van lehetőség az anyagi világban való eligazodáshoz szükséges ismeretek megkeresésére. A megismerés során mind több, mind magasabb szintű általánosságokat (sajátosságokat, összefüggéseket) ismerünk meg. Azt tapasztaljuk, hogy olyan jelenségek, amikben korábban nem találtunk közös sajátosságokat, egységet, más-más elv alapján magyaráztuk, később, a megismerés előrehaladásával feltárult előttünk e jelenségek egysége is. Az, hogy ugyanazon elv érvényesül bennük.
Az anyagi valóság és az ismereteink egymáshoz való viszonyát elemezve arra a megállapításra jutottunk, hogy az anyagi valóság jelenségei sokkal több sajátosságot, összefüggést tartalmaznak, mint amennyit véges, általánosságokat, általános rendet kereső ismereteink alapján azokból megismerünk. Így módunk nyílik ismereteink szakadatlan gazdagítására, új sajátosságok, összefüggések megismerése. A véges, keresés eredményezte, tévedésre hajlamos ismereteink modellezik az anyagi világot, annak jelenségeit. Ebből már következik, hogy mindig ismereteink igazodnak az anyagi valóság – végső soron érzéki tapasztalatok útján megragadott – jelenségeihez, összefüggéseihez, sohasem fordítva.
Mennyi tér-időbeli rendet tételezzünk az anyagi valóságban? A megismerés fejlődésének előző bekezdésben vázolt útja alapján jogos arra következtetni, hogy az anyagi világban, annak jelenségeiben több a hierarchikus általános rend, mint amennyit abból ismerünk. Felmerül a kérdés, hogy mennyi rendet, mennyi elvet, milyen szintű egységet tételezzünk az anyagi világban? ehhez kapcsolódik egy másik kérdés. Vajon van annak a megismerés szempontjából jelentősége, hogy mit tételezünk végső soron érzéki tapasztalataink alapján?
Nagy jelentősége van. Ha nem tételezünk érzeteink alapján rendet, az anyagi valóságot sem tételezzük, akkor csak érzeteinknél maradunk. Az érzeteinken kívül – e tételezés mellett – nincs megismernivaló. Csak ha tételezzük az anyagi világ létezését, mert e tételezés mellett van lehetőség rend, hierarchikus általános rend tételezésére, keresésére, találatára.
Milyen determináció elmélet tartozik ahhoz, ha az anyagi világban teljes tér-időbeli rendet tételezünk? Mennyi tér-időbeli hierarchikus általános rendet tételezzünk az anyagi világban? Ha teljes rendet tételezünk, az az egyértelmű anyagi determinációnak felel meg. Ha tételezzük, hogy nem teljes a tér-időbeli rend a világban, abból az következik, hogy a mindenkori jelenbeli jelenségek konkrét alakulását két elv érvényének tekintjük. Egyrészt a rend elve is, azaz a determináció elve is érvényesül. De egy másik elv is érvényesül. A determináció, a rend hiányának elve. Milyen alapon tételezzük e másik elv érvényét is, amikor egy elv, a determináció elve alapján is értelmezhető lenne a konkrét anyagartikulációk alakulása?
A megismerés során felmerülő problémák közül melyek azok, amikről úgy gondolják, hogy nem fér össze a teljes anyagi meghatározottság elvével? A véges, kereső megismerésünk alapján a világban érvényesülő rendből mi pozitíve csak az általános rendeket vagyunk képesek megismerni. Végső soron ez áll minden olyan elmélet mögött, ami nem ismeri el az egyértelmű meghatározottságot.
Minden ember átéli, hogy ő maga determinálja, hogy a tevékenységet megelőzően a lehetséges alternatívák közül melyiket választja. Sokan ebből azt a következtetést vonja le, hogy a világon nem lehetséges teljes anyagi determináció. E munkában megpróbálkoztam annak megmagyarázásával, hogy a szabad választásunk is értelmezhető a teljes anyagi meghatározottság mellett.
A mikrofizikai jelenségek már csak valószínűségileg lennének determináltak? A mikrofizikai jelenségek kutatása során, a kvantummechanika elmélet értelmezésével kapcsolatban a fizikusok többsége abból, hogy megismerésünk, illetve a mikrofizikai jelenségek sajátosságai miatt nekünk elvileg nincs lehetőségünk e jelenségek paraméterértékeinek pontos megismerésére. E jelenségekről csak valószínűségi ismereteket szerezhetünk. Ezzel még semmi probléma nem lenne. De ők ebből nemcsak ismereteink valószínűségére, hanem a mikrofizikai jelenségek determinációjának a valószínűségére következtettek.
A fentiekből csak arra nyílt volna lehetőség következtetni, hogy nem tudjuk bizonyosan azt sem, hogy a érvényesül e a mikrofizikai jelenségeknél a teljes anyagi determináció, vagy nem érvényesül. Melyik lehetőséget tartsuk magasabb szinten alátámasztottnak? Azt, hogy érvényesül az egyértelmű determináció, vagy azt, hogy nem érvényesül?
Megismerésünk, ismereteink és az anyagi valóság egymáshoz való viszonyáról tudjuk, hogy a megismerés kereső jellege miatt valóságban olyan rendet (általános determinációt) is megismerhetünk később, amit korábban nem ismertünk. Most már nem lenne érvényes ez az elv? Azért folytatjuk tovább az ismeretszerzést, mert tételezzük, hogy az anyagi valóságban, jelenségekben még van olyan rend, amit nem ismerünk. Bármilyen megismerési szinthez érünk, a megismerést nem fejezzük be a fentiek miatt.
Persze az is a megismerés, az érzéki ismeretszerzés sajátossága, hogy az olyan jelenségekről, amelyekről nem érkeznek hozzánk érzékszerveink számára érzékelhető hatások, ezekről csak úgy tudunk érzékelhető hatásokhoz jutni, ha olyan hatást gyakorolunk rájuk, amiket követően érzékelhetővé válnak. A fentiek miatt e jelenségeket alapállapotukban elvileg nem ismerhetjük meg. Tudjuk, hogy miért. Abszurd dolog ebből arra következtetni, hogy e jelenségek alapállapotban nem determináltak. A fentiek mellett e jelenségeket hullámtermészetük miatt sem ismerhetjük meg pontosan. Semmi alapunk nincs ebből arra következtetni, hogy e jelenségek a valóságban is csak valószínűségileg determináltak.
Nyitva kell hagyni a dolgot. Lehetséges, hogy e jelenségek csak valószínűségileg determináltak, lehetséges, hogy egyértelműen determináltak. Majd megvizsgálni, hogy korábbi tapasztalataink melyik alternatívát támasztják inkább alá. Az a tény, hogy ismereteink végesek, hogy előrehaladása során olyan rendeket fedeznek fel, amiket korábban még nem ismertek, arra utal, hogy több rend, több determináció van a valóságban, mint amit ismerünk. Ez a tapasztalt azt a tételezést erősíti, hogy a valóságban teljes a rend, egyértelmű a determináció.
A mikrofizikai jelenségek determinációja cáfolná a fenti tételezést? Abból, hogy a mikrofizikai jelenségekről csak akkor szerezhetünk érzéki ismereteket, ha meghatározott intenzitású külső hatás éri a jelenségekről érzékszerveinket következik bármi is e jelenségek determinációjára? Arra, hogy egyértelmű-e, vagy valószínűségi e determináció? Abból, hogy bizonyos jelenségekről csak akkor érkeznek hozzánk érzékelhető hatások, ha előtte hatással vagyunk e-jelenségekre, semmi nem következik a determinációra vonatkozóan. A fentiekből nem következik, semmilyen ponton sem, a determináció hiánya.
Ahol egyetlen elv érvénye mellett is lehetőség van a jelenségek magyarázatára, ott egy másik elvet is bevezettek. Hogy érvényesül-e ez a másik elv, arról bizonyos ismereteink nincsenek. Több felfedezés támasztja alá, hogy az a tételezés a megalapozottabb, hogy e területen is érvényes az egyértelmű determináció.
A mikrofizikai jelenségek valószínűségi meghatározottságának tételezése miatt a probléma nagyobb, mint önmagában az lenne, hogy emiatt a mikrofizikai jelenségekről csak valószínűségi ismereteket szerezhetünk Miért nagyobb a probléma? A makro-jelenségek mikrofizikai jelenségekből szerveződnek. Ennélfogva ha e jelenségeket nem teljesen, csak valószínűségileg meghatározottnak tételezzük, akkor e valószínűségi meghatározottságból az következik, hogy a makro-fizikai jelenségek meghatározottsága is bizonytalan; csak valószínűségi. A fizika egész ismeretépítményének kiscserélésére van e megalapozatlan tételezés mellett szükség. Ha a mikrofizikai jelenségek létezésében, determinációjában bizonytalanságot tételezünk, akkor olyan fizika által felfedezett alaptörvények, mint a megmaradási törvények (tömeg-, energia megmaradás) is csak valószínűségileg érvényesülnek. Mi következik ebből? Az, hogy keletkezhet is, el is tűnhet az anyag, illetve az energia.
Olyan filozófiára van szükség, ami a legtágabb keretet biztosít az érdemi (azaz az általánosságok) megismeréséhez Az általánosság ismereteink a megismerés természete miatt elvileg nem lehetnek ugyan bizonyosak. De lehetnek mind jobban alátámasztottak. A bizonyossági elvárás zsákutcába terelte a filozófiát. Következmény: Csak a konkrét érzéki ismeretek lehetnek eszerint bizonyosak. Noha ezen elmélet, szemlélet idővel tett bizonyos engedményeket az általános ismeretek valamilyen alárendelt formában való elismerésére, ilyen módon azonban nem látta el, nem láthatta el azt a feladatot, amit a filozófiának teljesíteni kellene. Mik is ezek? A világ legáltalánosabb sajátosságaival, legáltalánosabb összefüggéseivel való foglalkozás, a világban tételezett mind mélyebb egység felfedezését. Az ismeretek bizonyosságát elváró elmélet már nem filozófia. Nem arról van szó, hogy az ismeretek, a nyelv mind alaposabb elemzése nyomán nem született sok eredmény. Született. Ez azonban már nem filozófia. A megismeréssel való foglalkozás egyik kulcs kérdése a filozófiának. De olyan értelemben, hogy hol a helye az anyagi világban a megismerésnek, milyen irányú determinációs folyamatok hatására rendeződött az élettelen szintek, élővilág anyaga, hogy a megismerési képesség is megjelenhetett ennek nyomán?
A filozófia és a tudományok koherens világelméletté szerveződésére lenne szükség Olyan filozófiára lenne szükség, amelyik annak megfelelően, ahogy a tudósok általában egységesnek tételezik az anyagi világot, megtalálja a világban az egyetemes, hierarchikus általános sajátosságokat, összefüggéseket. S a filozófia elmélete és a tudományok elméletei, tételei harmonikusan illeszkednek egymáshoz. Ha tételezzük az anyagi világ létezését, ha tételezzük a hierarchikus általánosságok létezését, akkor a legáltalánosabb, illetve a mind konkrétabb sajátosságok megfelelési viszonyban vannak egymással.
A tudományok által feltárt ismeretek gazdagodnak. A világ legáltalánosabb összefüggéseivel foglalkozó filozófia számára a tudományok ontják a konkrétabb általános elméleteket, tételeket. Ehhez kapcsolódva olyan filozófiára van szükség, ami épít a szaktudományos eredményekre. Rámutatok, hogy az ismeretekkel szembeni bizonyossági elvárás filozófiáját, ami miatt felszámolásra került filozófián túl kell lépni. A tudományok jelenlegi fejlettsége mellett az emberi megismerés természetét figyelembe véve olyan filozófia elméleti rekonstruálására van szükség, ami a tudományokkal együtt világelméletté integrálódik. Ezalatt azt értem, hogy a világ legáltalánosabb sajátosságaival, összefüggéseivel foglalkozó elmélet (filozófia) tételei és a konkrétabb sajátosságokkal foglalkozó elméletek (szaktudományok elméletek) tételei harmonikusan illeszkednek. Ez a világelmélet a determináció nyomvonalában vizsgálódik. Akkor ad érdemi választ a megismerés világban elfoglalt helyére, ha azt, mint az anyag szerveződése, rendeződése determinációjaként értelmezi. Ha ez sikerül, akkor konstatálhatjuk, hogy a filozófiában alapkérdésnek tekintett anyag-tudat viszony problémára – nagyon általános (filozófiai) közelítésben – érdemi tudományos magyarázatot sikerült adni.
Kérdések:
Befolyásolja-e a megismerés lehetőségét az, hogy milyennek tételezzük a megismerendőt?
Milyen ismeretek alapján tételezzük, hogy a megismerendő valamint a róla való ismereteink különböznek egymástól? Mi köze e tételezésnek ahhoz, hogy nem állunk meg adott idő alatt megszerzett ismereteknél; tovább folytatjuk megismerő tevékenységünket?
Mi értelme van annak, ha a világban teljes tér-időbeli hierarchikus általános rendet tételezünk, ha az ismereteinkben mindig van bizonytalanság, valószínűség?
A mikrofizikai jelenségek valószínűségi meghatározottságából hogyan következik, hogy a makro fizikai törvények is bizonytalanok?
43. Vajon a materialista filozófiák által vizsgált témakörök, illetve az anyag egyetemes sajátosságai közt van-e olyan, ami implicite az összes többit is tartalmazza, átfogja?
A filozófiák több témakörrel foglalkoznak, de nem vizsgálják érdemben ezek kapcsolatát A filozófiák alapirányultsága a világ legáltalánosabb sajátosságaival, összefüggésivel való foglalkozás. Ezen belül a filozófiák több témacsoporttal foglalkoznak. Például a materialista irányzatok az anyag tudat viszonnyal, a dialektika, metafizika elméletével, módszerével, az ezekhez kapcsolódó törvényekkel, a determináció kérdéseivel, az élővilág kérdéseivel, ember világban elfoglalt helyével, a megismeréssel, az anyag-tudat viszonnyal, a társadalom legáltalánosabb összefüggéseivel stb.. Nem foglalkoznak azonban érdemben azzal, hogy milyen kapcsolat van e területek között. Ha a világ egységes, márpedig a materialista filozófusok tételezik ezt, akkor e különböző területeknek is összekapcsoltaknak kell, hogy legyenek.
A filozófia rendet, hierarchikus általános rendet keres a világban. A legáltalánosabb, azaz egyetemes sajátosságokból kiindulva A legáltalánosabb sajátosságok, összefüggések a filozófiák által vizsgált területek, témakörök mindenikében jelen vannak, érvényesülnek. Ez azt jelenti, hogy a különböző területeknek közös sajátosságai is vannak. Hogyan kapcsolódnak e területek egymáshoz? Melyek ezek a területek. Az anyag és a tudat kérdései, a dialektikus, metafizikus elméletek, szemléletek, a determináció problémái, az élet kérdése, a megismerés kérdései, a társadalom általánosabb, legáltalánosabb problémái a determináció témaköre, az ember, a megismerés világban elfoglalt helye, a társadalmi kérdések.
Az anyagi világ egyetemes sajátosságai közt, a filozófiák által vizsgált témakörök közt sajátos kapcsolatok, függések vannak. A determináció az anyag összes más egyetemes sajátosságát, s a világ összes tér-időbeli rendjét átfogja Az anyag, egyedüli szubsztancia. Ebből következik, hogy az anyaggal foglalkozik minden filozófiai által vizsgált témakör is. Vajon van-e olyan filozófiai téma a fent felsoroltakon kívül, ami implicite az összes többi területet átfedi, amivel a materialista filozófiák foglalkoznak. Van-e olyan egyetemes sajátossága az anyagnak, mint egyetlen szubsztanciának, amelyik az anyagi világ teljes tér-időbeli rendjét vizsgálja. Van az anyagnak ilyen egyetemes sajátossága, s a filozófiáknak ilyen témaköre. Ez a determináció. E sajátosság elméleti rekonstruálásával nem csak azt ragadjuk meg, hogy mik a legáltalánosabb sajátosságai, összefüggései az élettelen világnak, az élővilágnak, az emberi megismerésnek, a társadalmi jelenségeknek. Azt is rekonstruáljuk elméletileg, hogy hogyan milyen törvények érvénye mellett alakult ki, szerveződött az élettelen világ, az élővilág, s az élővilág fejlődése milyen utakat járt be, hol van az élővilágon belül a megismerés helye, a társadalmi fejlődés helye.
Az élettelen szinteket, e szintekhez tartozó jelenségeket akkor ismerjük meg érdemben, ha nem csak azt tudjuk róluk, hogy milyen sajátosságaik vannak, hanem azt is, hogy milyen törvények érvénye mellett alakultak ki. Az élővilágot is akkor ismerjük meg érdemben, ha nem csak azt ismerjük, hogy a különböző élőszervezeteknek, fajoknak milyen sajátosságai vannak, de azt is, hogy milyen törvények érvénye mellett alakultak ki a különböző fajok, azok különböző sajátosságai. Ez az egyetemes sajátosság a determináció.
A fentiekkel számolva, az anyagi determináció nem egy témaköre csupán a filozófiának, hanem az azon egyetemes sajátossága az anyagi világnak, ami révén az anyag szerveződési szintjei – amikkel a materialista filozófiák különböző témakörei foglalkoznak – kialakultak. Nem úgy áll a dolog, hogy a determináció témaköre is, az élővilág, a megismerés, a társadalmi fejlődés is egymás melletti témakörei a materialista filozófiának. A determináció az, ami teljes tér-időbeli rendet tartalmaz. Így olyan területe a filozófiának, a materialista filozófiának, amelyikben az összes más elvileg megismerhető dolog, így az összes más filozófiai kérdéskör is benne van.
Az anyagi világ különböző szerveződési szintjeit külön is vizsgálhatjuk, de érdemi megismerésükhöz azt is ismerni kell, hogy az anyag adott szerveződési szintje kialakulása miként determinálódott A megismerés problémája például külön is tárgyalható. Amikor azonban ezt tesszük, annak tudatában tegyük, hogy e jelenség is, mint az anyaghoz, az élővilág bizonyos fajaihoz tartozó sajátosság determináció eredményeként alakult ki. Az élet is determináció révén alakult ki. Mi emberek is a determináció termékei vagyunk, megismerésünk, tudatunk is az. A determináció egyetemes jellemzője az anyagnak, a társadalmi fejlődés is determináció révén valósul meg.
Arra akarok rámutatni, hogy ne álljunk meg a filozófiai megismerés során annál, hogy a filozófia fent felsorolt témaköröket egymástól független, mint egymásmellettieket elemezzük. További általánosításra van szükség. Megkeresni a filozófiának azt a tárgykörét, aminek elemzése során az összes többi tárgykörről kiderül, hogy az anyag egyféle sajátossága – a determináció – integrálja azáltal, hogy a determináció az, ami minden tér-időbeli rendet tartalmaz, kialakít.
Kérdések:
Egyetért-e azzal, hogy ha egységesnek tételezzük a világot, akkor ennek az egységnek a materialista filozófiák által tárgyalt témakörök egymáshoz való viszonyában is tükröződni kellene?
Az anyagi világ különböző egyetemes sajátosságai, összefüggései hogyan viszonyulnak egymáshoz? Van e köztük olyan, amelyik implicite az összes többit tartalmazza?
Melyik egyetemes sajátossága az anyagnak az, ami teljes hierarchikus tér-időbeli rendet tételez a világban?
A megismerés általános elve az általánostól a konkrét, a mind konkrétabb ismeretek feltárása irányába való haladás. Melyik egyetemes sajátosságból kiindulva jutunk a világról a legtöbb ismerethez?
Mi a magyarázata annak, hogy a filozófusok a fenti megismerésre vonatkozó összefüggést eddig figyelmen kívül hagyták?
44. A filozófia és a tudományok továbbfejlődéséhez új filozófiára van szükség. Olyan filozófiára, ami alapján a filozófia és a tudományok tételei összehangolódnak
Normál esetben a filozófusok, s a tudósok is az általánosságokat, az általános rendeket vizsgálják. Akár tudatosul bennük, akár nem determinációt, általános determinációt vizsgálnak A tudományos, s a filozófiai megismerés is általánosságokat ragad meg. Általános rendeket ragad meg. Azaz determinációt, általános determinációt keres, talál. Minden tudomány, minden filozófia determinációt vizsgál. Akkor is a determináción belüli dolgokat vizsgálunk, amikor egy-egy anyagartikuláció sajátosságaival foglalkozunk, hiszen ezek is a determináció produktumai. Ez esetben azonban a determináció kontinuumából egy-egy mozzanatot kiragadva vizsgálunk. Ez azonban csak részismeret. Az anyagartikulációkkal kapcsolatban nem csak azok sajátosságaiban találunk általánosságokat, rendet. A kialakulásuknál is érvényesül tér-időbeli rend. Ebből következik, hogy akkor ismerjük meg a különböző szinteket, különböző anyagartikulációkat, ha kialakulásuk determinálódását, rendjét is megismerjük.
Mi következik a világ egysége tételéből a világ determinációjára? A szintes szerveződésre? Az, hogy a különböző szervezettségű élettelen szintek, illetve az kvázi végtelen sok lépésben továbbrendeződő élővilág kialakulása, viszonylag stabil létezése is determinált. Nincs a világban determinációs hézag. A determinációra a hierarchikus általánosság a jellemző.
A determináció legáltalánosabb mozzanatait, a determinációt, mint a világ egyetemes sajátosságait a filozófia hivatott vizsgálni. Az anyagi világ különböző szintjei konkrétabb (általános) sajátosságait, determinációját a szaktudományok vizsgálják.
Ha a világban hierarchikus általánosságok vannak, akkor a különböző szintű általánosságokat modellező ismeretek akkor adekvátak, ha ezt tükrözik Az anyagi világ mindent átfogó tér-időbeli determinációja általánosságainak a megismeréséről van szó a filozófiai, illetve a szaktudományos vizsgálatok esetében is. Mit is jelent, a hierarchikus általánosság? Azt, hogy az általánosabbnak az alacsonyabb fokú általános sajátos megnyilvánulása. Azaz harmonikus illeszkedés van a különböző szintű általánosságok között. Ezt azt jelenti, hogy a filozófiai, illetve a szaktudományos ismeretek, tételek akkor modellezik hűen a világ hierarchikus általánosságait, ha a filozófiai, és a szaktudományos ismeretek is – amint a világ hierarchikus általánosságai is – harmonikusan illeszkednek.
Jelenleg a filozófiai, s a tudományos ismeretek jelenleg nem tesznek eleget ennek a követelménynek. A jelenlegi ismereteinkre a részekre, részek-részeire tagolódás a jellemző. Tételezzük, hogy a valóságban a világ egységes, hierarchikus általános rend van a világban, ugyanakkor ismereteink nem képesek átfogó rendszerré összeállni. – A megismerés haladása során sok esetben fordult elő, hogy amikről korábban azt gondoltuk, hogy nincs egység, hogy nem függnek össze, később kiderült, hogy összefüggnek, korábban ezt csak azért nem láttuk, mert még alacsonyabb szintű volt ismeretünk.
Materialista beállítottságú tudósok, filozófusok egységesnek, determináltnak tartják a világot, ugyanakkor olyanok a filozófiák, a tudományos elméletek, amik nem tükrözik ezt az egységet. Most akkor a világ egységesnek, determináltnak tételezése az inadekvát tételezés, s a világban valóban nincs egység, vagy inkább arról van szó, hogy a különböző általánosságokat megragadó tételeket nem tudjuk jól összerakni? Ha nem tételezünk determinációs hézagokat, ha azt tételezzük, hogy a világ különböző szerveződési szintjei, az élettelen világ s az élet mind magasabb rendű szervezettségű jelenségei a determináció révén alakultak ki, illetve léteznek viszonylag stabilan, akkor az elméleteinkben, a filozófiai, s a tudományos elméletekben van a hiba. Olyan elméleteket kell keresni, amiknek különböző általánosságokat megragadó tételei úgy illeszkednek egymáshoz, amint az anyagi világban az általánosságok egymáshoz való illeszkedését tételezzük.
Mit kell tenni? Át kell építeni a filozófiai, illetve tudományos ismereteinket. Erre tettem egyféle kísérletet. Rájöttem, hogy az anyagi világ egyetemes sajátosságai közül a determináció az, ami teljes tér-időbeli rendet tételez a világban. A determináció alapos elemzésére van szükség. A determinációnál olyan általános sajátosságokat, törvényeket tételeztem, majd sikerült megragadnom, amik alapján értelmezhetővé válik a szintes szerveződés, mint a determináció legáltalánosabb mozzanatainak sajátos megnyilvánulása. A világban különböző szervezettségű anyagcsomók, azaz különböző szintekhez tartozó jelenségek vannak. amikről tételezzük, hogy az alacsonyabb szervezettségű szintek jelenségeiből determinálódtak. Ennek a szerveződésnek a determinációját kell egyetemes, majd mind konkrétabb szinten megragadni. Úgy, hogy a különböző általánosságú ismeretek, tételek úgy illeszkedjenek egymáshoz, hogy a konkrétabb mindig az általánosabb sajátos megnyilvánulása, azaz harmonikusan.
Amennyiben a determináció nyomvonalán vizsgálódunk, sikerül elméletileg rekonstruálni a világ szintes szerveződését úgy, hogy az egyetemes sajátosságok, összefüggések sajátos megnyilvánulásaiként sikerül a kevésbé általános sajátosságokat, összefüggéseket értelmezni, akkor olyan világelmélethez jutunk, amiben a filozófia és a szaktudományok tételei, összefüggései harmonikusan illeszkednek. E közelítésben a világ különböző szerveződési szintjeivel foglalkozó szaktudományok tételei is illeszkednek egymáshoz.
Kérdések:
Mit értünk az alatt, hogy akik (filozófusok, tudósok) általánosságokat, hierarchikus általános sajátosságokat, összefüggéseket vizsgálnak, azok determinációt vizsgálnak – akár tudnak róla, akár nem?
Ha a világban hierarchikus általánosságok létezését tételezzük, ennek megfelelően a világban egységet tételezünk, akkor milyen viszonyt keressünk a legáltalánosabb sajátosságokat kutató filozófia és a konkrétabb általánosságokat kutató szaktudományok elméletei között?
Mi a probléma jelenleg a filozófiai és a szaktudományos elméletek, tételek egymáshoz való viszonyában?
45. Az új filozófia elméletnek, paradigmájának elfogadtatása nagyobb nehézségbe ütközik, mint a szaktudományok új elméleteinek, paradigmáinak elfogadtatása.
Nehéz feladatról, nagy feladatról van szó. A materialista filozófiák között nincs olyan ontológia elmélet, amelyik megkísérelte volna, hogy megtalálja az egységet a világ nagyon sokféle jelenségei, összefüggései között. Mivel foglalkoznak napjainkban a filozófusok? A világ egy-egy területének összefüggéseivel. (Például a megismerés kérdéseivel.)
Mi jellemző a jelenlegi tudományos megismerésre, kutatásra? Egyrészt a tudományok az egymástól való függetlenedése, másrészt az a jellemző, hogy a részekre, illetve a részek részeinek a vizsgálatára fókuszálnak. A tudományoknak a részek vizsgálata felé való orientálódás az alapvető irányultsága.
Szerintem a filozófiában van szükség a világ egységét megragadó új elmélet kidolgozására ennek megfelelően paradigmaváltásra Olyan általános sajátosságokat, összefüggéseket kellene keresni, találni, amelyek alapján értelmezni lehet, hogy a konkrétabb, a tudományok által vizsgált tételek illeszkednek a filozófiai tételekkel. Kutató munkám során erre tettem kísérletet.
Hogy fogadják a filozófusok, tudósok a filozófiában, a tudományokban az amúgy általuk is szükségesnek tartott új elméletet, a paradigmaváltást?Ha a filozófiai elemzés, vizsgálat során sikerül olyan elméletet kidolgozni, ami a különböző általánosságokkal foglalkozó elméletek és a filozófiai elméletek összehangolódása irányába mutatnak, vajon hogyan fogadják ezt a filozófusok, a szaktudósok?
Arról győződtem meg, hogy egy olyan világelméletet (világelmélet keresést) amiben a filozófiai, és a szaktudományos tételek illeszkednek egymáshoz annak ellenére ellenségeskedéssel fogadják a filozófusok is, a szaktudósok is, hogy amúgy elismerik, hogy a megismerés jelenlegi irányultsága, a részek, a részek részei vizsgálata egyoldalú, s egyetértenek abban, hogy azon sajátosságokat, összefüggéseket is kellene vizsgálni, amik a részeket összekötik.
Több mint 45 éve foglalkozom ilyen elmélet kidolgozásával – A determináció legáltalánosabb sajátosságait vizsgáltam, arra jöttem rá, hogy a filozófia, a materialista filozófia determináció elmélete hibás. Csak a változásokat tartja determináltaknak. A teljes determinációhoz a változásokat kiváltó determinánsok mellett azon determinánsok is hozzátartoznak, amelyek a változatlanságot, a jelenségek viszonylagos stabilitását determinálják. A determináció legáltalánosabb szintű elemzése nyomán született meg az új determináció elmélet.
Az általánostól a konkrét megismerése felé haladás elvét követtem, s vizsgáltam a világ szintes szerveződését A későbbiekben az alábbi kérdésekkel a későbbiekben kívánok részletesen foglalkozni. Milyen kérdésekről van szó? Miként determinálódnak a mind magasabb szerveződésű élettelen szintek? Mi az élet alap-meghatározottsága? Milyen közös törvények érvényesülése mellett szerveződik, rendeződik az élettelen, illetve élővilág? E nyomvonalon vizsgálódva jutottam el a tevékenység, élmény, ismeret alapján való alkalmazkodás elméleti rekonstruálásáig, ezzel tisztázódott előttem, hogy hol a megismerés, a tudat helye az egyedül létező anyagi világban.
A monista materialisták is anyagi jelenségnek tételezik a tudatot, a megismerést. Az anyagi világ szerveződésének általam való vizsgálata nyomán az is megvilágításra kerül, hogy a megismerési képesség mutációk útján való kialakulását követően miért vált általánosan elterjedtté e képesség, s így maga a megismerés? Vagyis hol a helye a tudatnak a világban?
A későbbiekben írok részletesen ezekről a kérdésekről, problémákról.
Kérdések:
Miért nehezebb egy olyan filozófiai elmélet elfogadtatása, amelyik azt tűzi ki feladatának, hogy a világ egységét ragadja meg, s emiatt a filozófiák mellett a konkrétabb, szaktudományos elméleteket is kritizálja, mint amilyen nehézséggel jár az új elméletek, paradigmák elfogadtatása szaktudományok területén?
Mi a probléma a jelenlegi filozófiákkal, szaktudományokkal? Mi indokolja új filozófia, s új szaktudományos elméletek keresését?
Mi a magyarázata annak, hogy azon elméletek megalkotásánál, amelyeknek a világ egységét kellene modellezni a filozófiai elmélet megalkotásának van primátusa?
Milyen összefüggés van a szintes szerveződés determinációjának vizsgálata, valamint a megismerés, a tudat világban elfoglalt helyének a megismerése között?