A VILÁG EGYSÉGES - 2019

Szerző: Búti Sándor:

E-mail cím: filozofusbuti  @  gmail.com

A VILÁG EGYSÉGES

Egymillió forintot ajánlok fel annak, akik érdemben cáfolja e tanulmányban kifejtett tételek megalapozottságát. Részletesebben: …aki elméletemnél megalapozottabb magyarázatot ad arra, hogy mi lehet annak az oka, hogy nincs a világ egységét megragadó filozófia, hogy miért nincs olyan világelmélet, amiben a legáltalánosabb filozófiai tételek, illetve a szaktudományos tételek harmonikusan illeszkednek egymáshoz.

Rövidebb bevezetőt elolvasom

Hosszabb bevezetőt elolvasom

E munka főbb tételei, vázlatosan:

Jelenleg a tudományos, a filozófiai megismerés zsákutcában van

A megismerés – végső soron – az érzéki tapasztalatainkban keres hierarchikus általánosságokat, rendet, „egységet”, s mind többet talál is. A megismerés folytatódik.

A materialista gondolkodók tételezik a világ egységét, anyagi egységét.

A filozófiák, a tudományok jelenleg a részekkel, a részek részeivel foglalkoznak, elmarad a részek összekacsolódásának, az egységnek a kutatása. Ellentmondás van a világ egységének, anyagi egységének tételezése, valamint e világot modellező filozófiák tudományok eredményei között.

Szerintem a filozófiák, a tudományok jelenlegi elméletei (ehhez kapcsolódó kutatási szemlélete) alkalmatlanok arra, hogy hierarchikus általánosságokat, egységet tételezzenek, tárjanak fel a világban. A megismerés általában, kiemelten a filozófiai megismerés zsákutcába került.

A zsákutcába kerülés magyarázata

Hogy mi ennek a magyarázata? Egy az ismeretekre vonatkozó zseniális felfedezésből tévesen következtettek arra, hogy mik az értékes ismeretek.

A zseniális felfedezés: csak érzeteink, pszichikus jelenségeinkről van bizonyos ismeretünk, a külső valóságról, abban ok-okozati összefüggésekről, hierarchikus általános sajátosságokról összefüggésekről nincs.

Ebből azt a következtetést vonták le, hogy csak a bizonyos ismeretek az értékesek. Csak érzeteink, gondolataink a pszichikus jelenségek léteznek bizonyosan. A külső valóság, az ok-okozati összefüggések, hierarchikus általános sajátosságok, összefüggések létezéséről nincsenek biztos ismereteink. Így a velük kapcsolatos ismeretek értéktelenek.

Az ismeretek bizonyossága és értékessége közti kapcsolat

A szóban forgó általános tételek valóban nem bizonyos ismeretek. A megismerés fejlődésével azonban mind megalapozottabb ismeretek. Ezen ismeretek az értékesek, hiszen ezek alapján nyílik lehetőség előrelátásra, sikeres tevékenységre. Ezen ismeretek tevékenység során való hasznosítás alapján sikeres az emberiség. Ezért ezen ismeretek értékteleneknek tartása, vizsgálatának mellőzőse zsákutcába viszi a megismerést.

Nincs bizonyos ismeretünk az anyag, a külső jelenségek létezéséről. De van mind magasabb fokon alátámasztott ismeretünk arról, hogy a külső valóság mégis létezik. Érzeteinkben a külső valóság tételezésével találunk hierarchikus általános rendet, ok-okozati összefüggéseket, amik értékes ismeretek. (A szubjektív idealista felfogás sajátos cáfolata.) Ha nem tételeznénk, hogy az érzeteink (egy részének) forrása a külső valóság, akkor nem találnánk meg bennük azt az általános rendet, ami alapján sikeresek vagyunk.

Miért nincsenek a külvilág létezésére, hierarchikus általánosságai létezésére bizonyos ismereteink

Az a kérdés kétségtelen felmerül, hogy mi a magyarázata annak, hogy a külső valóságra vonatkozó ismereteink, általánosságokra vonatkozó ismereteink nem teljesen bizonyosak.

Érzéki ismereteink is végesek, érzéki ismereteink alapján történő általános ismereteink is végesek, tévedésre hajlók, korrekcióra szorulnak. Hogyan történik a korrekció? Hallgatólagosan a külvilágból érkező érzékelhető hatásokhoz (érzéki ismeretekhez) igazítjuk általános ismereteinket (és nem fordítva), ha nincs összhangban az adott ideig tételezett általános ismeret az érzéki tapasztalatokkal. Vagyis a megismerés során kimondva vagy ki nem mondva a külső valóság létezését, hierarchikus általános sajátosságait, ok-okozati összefüggéseit tételezzük bizonyosaknak, a külső valóságot modellező ismereteket bizonytalanoknak.

Az ismereteink mely sajátossága a magyarázata annak, hogy a biztosan létezőnek tételezett külső valóságot, illetve e külső valóság biztos létezőnek tételezett hierarchikus általánosságait nem vagyunk képesek bizonyos létezőkként megismerni?

A tételezett anyagi világban minden változás kölcsönhatás. Jelenségek egymásra hatása. Az érzékelés (sajátos változás) sem lehet kivétel. A külső jelenségekről érkező hatások és érzékszervünk kölcsönhatása. Ebből az következik, hogy elvileg nincs lehetőség a tételezett külső valóság közvetlen (vagyis érzéki tapasztalatainktól független) megismerésére.

Az emberek csak véges érzéki tapasztalatok általánosítása során jutnak általános, értékes ismeretekre. Ezekről tételezik, hogy más-más tér-időkörnyezetben is érvényesülnek. Elvileg nincs lehetőségünk arra, hogy általánosan érvényesnek tételezett általános tételekről (amikről tételezzük, hogy a múltbeli, s a jövőbeli tapasztalatok is bizonyítanák) bizonyos ismereteket szerezzünk.

Tudomásul kell, hogy vegyük megismerésünk fent vázolt korlátozottságát. Továbbá azt, hogy a nem teljesen bizonyos általánosságokra vonatkozó ismereteink alapján lehetőségünk nyílik arra, hogy mind több ismeretet szerezhessünk a tételezett anyagi világról, annak tér-időbeli hierarchikus általánosságairól.

Gyarapodó ismereteink alapján milyen sajátosságokkal rendelkezőnek tételezzük az anyagi világot, illetve ismereteinket. Mennyi (elvileg megismerhető) hierarchikus általános rendet tételezzünk az anyagi világban

A tételezett anyagi világban annak egységét is megragadó általános ismereteket keresünk. Különböző szintekhez tartozó, kvázi végtelen sokféle anyagartikulációról tudunk. Meg szeretnénk ismerni, milyen törvények érvényesültek, érvényesülnek az anyag szerveződésének, rendeződésének determinációjánál, az élettelen, illetve az élővilágban. Milyen determináció alapján létezik, fejlődik az élet. Az élőrendeződésnek milyen szakaszai valósultak meg. S hol az ember, s az emberi tudat helye az élővilágban, a világban.

A hierarchikus általánosságot, hierarchikus általános rendet tételezünk a világban. felmerül a kérdés: Milyen és mennyi értékes ismeretet (érzéki tapasztalatot, általános ismeretet, rendet) szerezhetünk az anyagi világról?

Az ismeretekkel szemben a teljes bizonyossági elvárás végső soron a világot olyannak tételezi, amiben nincs hierarchikus általános rend. Ez következik abból az általánosságok ismeretét értékteleneknek tartja. Megáll az érzéki ismereteknél Így a legkevesebb megismernivalót tételez. A megismerés zsákutcába viszi e tételezés.

Azon a világfelfogás mellett nyílik a legtöbb megismerési lehetőség, amelyik teljes hierarchikus általános rendet tételez az anyagi világban. Ha nem tételezünk teljes tér-időbeli hierarchikus általános rendezettséget, ezzel a megismerés lehetőségét is korlátozzuk.

A megismerés jelenlegi zsákutcájából úgy kerülünk ki érdemben, ha tejes rendezettséget tételezünk az anyagi világban. Nagyon jelentős szemléletváltozásra van szükség.

Mit jelent ez? Szemlélet-, paradigmaváltást az anyagi valóságra, megismerésre vonatkozóan is. A világ teljes rendezettségét tételezve abból indulunk ki, hogy a világ egységes. Kvázi végtelen sokféle jelensége mind-mind ugyanazon létező, az anyag más-más artikulációja.

A determináció, mint az anyag egyetemes sajátossága ismeretétől haladjunk a konkrétabb ismeretek irányába

Az anyag egyetemes sajátosságai közül a determinációból, az egyértelmű determinációból kiindulva szerzett ismeret (a konkrét ismeretek irányába haladva) alapján nem csak azt ismerjük meg, hogy a sok-sok, különböző szerveződési szinthez tartozó jelenség milyenek, de azt is, hogy hogyan alakultak ki.

Érdekel a tanulmány

 

I.  NAPJAINK A FILOZÓFIÁI NEM ADNAK VÁLASZT ÉRDEMI FILOZÓFIAI KÉRDÉSEKRE

(E munka első részében adottnak veszem, hogy létezik az anyagi világ, amiben hierarchikus általános összefüggések vannak. Csak a későbbiekben foglalkozom azzal, hogy milyen megalapozottsága van e felfogásnak. E fejezettben tárgyaltak a későbbiek során kerülnek alaposabb elemzésre.)

1.1 Jelenlegi tudományok, filozófiák által feltárt tételek, összefüggések nem tükrözik azt az egységet, amit a materialista tudósok a világról általában tételeznek. Azt, hogy a világ egységes. – Új filozófiára, filozófiai elméletre van szükség

A tudományos megismerés, a filozófiai megismerés ugyanazt a világot vizsgálja A tudományok, s a filozófiák ugyanazon világ megismerésével foglalkoznak. A filozófia a világ legáltalánosabb sajátosságait, összefüggéseit, egységét keresi, a tudományok a szaktudományok a világ egy-egy részterületének, egy-egy szerveződési szintjének konkrétabb sajátosságait vizsgálják.

A világra a szintes szerveződés jellemző. A különböző szintek egymásból alakultak, alakulnak ki. Az alacsonyabb rendű szintből a magasabb rendű szintek. Az is általánosan elfogadott tételezés, hogy az élettelen szint makromolekulái, a szerves szénvegyületek alapján szerveződött az élet. A szakadatlan továbbrendeződésre, továbbfejlődésre képes élet. Mi emberek is egy faja vagyunk az élővilágnak. Mi rendelkezünk itt a földön a legmagasabb rendű megismerési képességgel.

A világban, az anyagi világban hierarchikus általánosságok vannak. A legáltalánosabb sajátosságok, összefüggések az egyetemes sajátosságok, összefüggések. Ezen sajátosságokkal, s a nagyon általános sajátosságokat, összefüggéseket a filozófiák, a kevésbé általános, a mind konkrétabb sajátosságokat a szaktudományok kutatják. A világ, az anyagi világ hierarchikus általánosságából az következik, hogy a mind konkrétabb sajátosságok, összefüggések az általánosabbakkal harmóniában, összhangban vannak. Azok sajátos megnyilvánulásai. A világ egységének sajátos megnyilvánulása a hierarchikus általánosságainak fenti összhangja. Ezt az összefüggést, tételt – általában – sem a tudományok neves képviselői, sem a filozófusok, a materialista filozófusok nem kérdőjelezik meg. A filozófiák, a tudományok azonban nem állnak össze átfogó ismeretrendszerré.

A hierarchikus általános sajátosságok egymáshoz való viszonya Mi következik a világ általánossági hierarchiájából a világ általánosságait, különböző szintjeit kutató diszciplínák, tudományok, filozófiák által feltárt ismeretek, tételek egymáshoz való viszonyára? Az hogy – modellezve a világ általánosságainak hierarchikus illeszkedését – a különböző általánosságokat megragadó összefüggéseknek, tételeknek is hierarchikusan kellene illeszkedni egymáshoz. Ez lenne a különböző általánosságú sajátosságokat, összefüggéseket megragadó diszciplínákkal szemben a követelmény.

Másként megfogalmazva: A fenti elvárásnak akkor felelnének meg a filozófiák, a szaktudományok, ha tételeik harmonikusan illeszkednének egymáshoz. Ha a szaktudományok, s a filozófiák által feltárt ismeretek koherens világelméletté hangolódnának össze. Ha nem ez a viszony a szaktudományok és a filozófiák között, akkor a tudományok, s a filozófiák által feltárt ismeretek, tételek közt még nem sikerült azt az egységet feltárni, amit a tudományokkal foglalkozó személyek a világban általában tételeznek. (Hiszen általánosan elfogadott, hogy az alacsonyabb rendű szintekből szerveződtek a világban a magasabb rendű szintek, az élettelen világból alakult ki, fejlődött kvázi végtelen sok lépésben az élővilág, aminek mi is egy faja vagyunk.)

A tévedésekre hajlamos megismerés továbbfejlődése – bizonyos pontokon – új elméletek új paradigmák bevezetésével  igényli A tudományok, a filozófiák az általuk vizsgált jelenségek különböző általánosságú összefüggéseit keresik, s elméleteket alkotnak, amelyekből sajátos kutatási szemlélet, paradigma, kutatási nyomvonal következik. A tudományok művelői a diszciplínák fejlődésével parallel olyan tapasztalatokkal is találkoznak, amelyeket nem tudnak magyarázni azzal az elmélettel, amelyik szemlélete, paradigmája alapján vizsgálódtak. Új elméletet keresnek, találnak, ami alapján azok a tapasztalatok is értelmezhetők, amelyek értelmezésére a régi elmélet alkalmatlannak bizonyult.

A fenti összefüggés a filozófiára is, a filozófia és a szaktudományok egymáshoz való viszonyára is vonatkozik. Olyan filozófiára, világelméletre van szükség, aminek tételei, mármint a szaktudományos, illetve a filozófiai tételek egységesen, egymáshoz illeszkedően értelmezhetők.

Jelenleg nem rendelkezünk a filozófia és a szaktudományok összhangját tükröző elmélettel, világelmélettel, filozófiával. Olyan világelméletet kellene keresni, amelynek szemlélete, paradigmája alapján az egységesnek tételezett világot olyan elméletek filozófiai és szaktudományos elméletek tükrözik, amelyik a szóban forgó egységet elméletileg rekonstruálják. Ilyen elmélet megalkotására tettem kísérletet.

1.2 Az anyagi világ szintes szerveződésének determináció oldaláról való vizsgálata visz közelebb a probléma érdemi megoldásához

A szintes szerveződés megismerése, e szerveződés determinációjának megismerése Az anyagi világban különböző szervezettségű szintekhez tartozó anyagcsomók, jelenségek (atomok, molekulák élőszervezetek stb.) vannak. Ezek egymásból alakulnak ki, egymásra bomlanak. Tételezzük, hogy a jelenségek, folyamatok determináltak. A szintes szerveződés determinációjának a törvényeit keressük. Azokat a törvényeket, amelyek révén magyarázatot kapunk arra, hogy miért, milyen feltételek mellett alakulnak ki az alacsonyabb rendű szinthez tartozó jelenségekből a magasabb rendű jelenségek, milyen törvények érvénye mellett maradnak stabilak a kialakult magasabb rendű jelenségek. Tételezzük, hogy az anyagi világ minden szerveződési szintje – az élővilág is, az élet kvázi végtelen soklépcsős továbbrendeződése is – e törvények érvényesülése bázisán alakult ki. Tételezhető, hogy e közelítés mellett sikerült megragadni az élet létezéséhez alapul szolgáló determinációt, azaz sikerül megérteni az élet lényegét.

Az élőrendeződés, az élet soklépcsős, különböző rendeződési szakaszai (pl. ivartalan szaporodási szakasz, ivaros szaporodási szakasz, megismerési képesség, ismeretek alapján való rendeződési szakasz) is érthetővé válnak e közelítés mellett.

Kérdések:

Mi a probléma az anyagi világ különböző szerveződési szintjei egymáshoz való viszonya kapcsán eddig feltárt ismeretével, ha tételezzük, hogy a különböző szerveződési szintek végső soron a részecskékből determinálódtak?

1.3 A megismerés helye a világban

A megismerés, az ismeretgyűjtés az élőalkalmazkodás sajátos típusának kulcseleme, mozzanata Az állatok, az emberek rendelkeznek megismerési képességgel, vagyis azzal a képességgel, hogy ismereteiket gyarapítani, valamilyen szinten általánosítani képesek. Az élő alkalmazkodásnak, rendeződésnek sajátos típusa a megismerési képesség révén megvalósuló, ismeretek gyarapodása útján való alkalmazkodás. (A későbbiekben foglalkozom azzal, hogy az élőalkalmazkodás, rendeződés milyen feltételek mellett alakult ki, s hogy mi a magyarázata annak, hogy a különböző fajok megismerési képességei, ismeretei közt jelentős különbségek vannak.)

A megismerés fejlődése, az ismeretek tökéletesedése mind magasabb szintű reflexiók útján A megismerés továbbfejlődése úgy valósul meg, hogy a megismerő a valamilyen szinten ismert dolgot tovább vizsgálja, elemezi (általánosít), ennek eredményeként adott jelenség, adott folyamat újabbnál újabb (általános) sajátosságait, összefüggéseit ragadja meg. Minden megismerő képességgel rendelkező szervezet rendelkezik valamilyen szintű általánosítási képességgel. Amikor egy-egy dologról kiderítjük, hogy több más dologgal közös sajátosságai vannak, akkor a dolognak, összefüggésnek új sajátosságaira, összefüggéseire jövünk rá. A megismerés ilyen módon való gazdagodását reflexiók egymásra rétegződéseként jellemezhetjük. Újabbnál újabb sajátosságokat veszünk észre, mind magasabb szintű általános összefüggéseket fedezünk fel. A megismerésre képes fajok között mi emberek rendelkezünk a legmagasabb szintű megismerési képességgel. Ennek megfelelően számunkra nyílik lehetőség a világ mind általánosabb sajátosságainak, összefüggéseinek elméleti rekonstruálására is.

Általános sajátosságokat, összefüggéseket keresnek a megismerési képességgel rendelkező élőszervezetek A megismerés során valamilyen szintű általános sajátosságokat, összefüggéseket keres minden e képességgel rendelkező szervezet. Az általános összefüggések ismerete alapján nyílik lehetőség előrelátásra, sikeres tevékenységre. Érzetekből kiindulva, keresés eredménye az általánosságok ismerete. Az általánosítás során el is tévedhet a kereső megismerés. (Nem csak új általános sajátosságok megtalálása tekinthető magasabb szintű reflexiónak, de az is, ha egy-egy általános tételről megállapításra kerül, hogy téves. Vagyis az ismeretek korrigálása is reflexió.)

Kérdések:

Mi a szerepe a megismerési képességnek, a gyarapodó ismereteknek az élővilágban?

Mit értünk reflexiós szinteken? Milyen kapcsolat van a megismerési képesség, és az ismeretek lehetséges reflexiós szintje között?

Mely ismeretek azok, amelyek alapján lehetőség nyílik az előrelátásra, sikeres tevékenységre, s hogyan jutnak hozzá a szervezetek?

Mit értünk az alatt, hogy kereső tevékenység útján, tévedéseken keresztül jutnak a szervezetek általános, számukra értékes ismeretekhez?

1.4 A világ egységét kereső filozófia kulcs problémája a megismerés világban elfoglalt helyének, s az anyag tudat egymáshoz való viszonyának a kérdése

A világ egységét kereső filozófia és az anyag-tudat viszonya. Az objektív idealista felfogás A világ egységét, legáltalánosabb sajátosságait kutató filozófiákat, filozófiai irányzatokat az anyag és az ismeretek, az anyag és a tudat egymáshoz való viszonyának kérdésére adott válaszok osztják meg a leginkább. Az objektív idealista felfogás a tudatot, a szellemet külön létezőnek tételezi, elismeri az anyag létezését is, de a meghatározó szerepet, az aktivitást a tudatnak, a szellemnek tulajdonítja.

Ez a filozófiai elmélet nem tesz eleget a magyarázó elvek minimalizálása elv követelményének. Egyrészt tételezi, hogy kapcsolat van az anyag és a tudat, szellem között, de ki mondva, ki nem mondva mégis külön lényegeknek szubsztanciáknak tartja azokat. A fizika által feltárt alapösszefüggés, hogy anyag csak anyagra hathat, csak kölcsönhatás van. Ha az ismeret, a tudat hat az anyagra, valamint az anyag hat a megismerésre, tudatra – például az érzéki megismerés során – akkor ugyanazon szubsztanciáról van szó. A világot két szubsztanciával magyarázó felfogás magyarázatlanul hagyja, hogyan hathat egy másféle (szallami) szubsztancia az anyagra. – Az anyag-e, vagy a tudat, a szellem-e az a szubsztancia, ami alapján mindkét világjelenség magyarázható?

Az anyag-tudat viszony a materialista felfogásban A materialista felfogás hangsúlyozza ugyan, hogy a tudat is anyagi jelenség. E deklaráció azonban nem elég ahhoz, hogy e felfogás – tekintettel a tételezett anyagi és tudati jelenségek közötti jelentős különbségekre – a tudati jelenségeket anyagi jelenségekként fogadtassa el. Amennyiben nem tud magyarázatot adni arra, hogy milyen törvények érvényesülnek az anyag determinálódása során, amik érvénye mellett az anyag mind magasabb szintre rendeződött, szerveződött, ennek megfelelően az élet is kialakult, ezt követően az élet is szakadatlan tovább rendeződött. Egészen addig, hogy így az ember, a magas szintű megismerő képességgel, tudattal rendelkező ember is kialakult.

Ahhoz, hogy a szakadatlan továbbrendeződő életnek, a mind magasabb rendű fajoknak, az embernek, s az emberi tudatnak a világban elfoglalt helyét, materialista közelítésben, érdemben megragadja a filozófia, a szaktudományok magas szintű fejlettségére is szükség van. Csak a 20. században ért el a fizika, a biológia olyan fejlettségi szintet, amire támaszkodva a filozófiai megismerés magasabb színre léphet. Vizsgálhatja a világ szintes szerveződését, megragadja az élet alapvető meghatározottságát, rekonstruálja az élet szerveződésének különböző szakaszait. E nyomvonalon vizsgálódva értelmezi a megismerés, a legmagasabb szintű emberi megismerés helyét a világban. E közelítés alapján ragadható meg, hogy az emberi megismerés is, mint az anyag önrendeződése értelmezhető.

Az egy más kérdés, hogy ehhez arra is szükség van (lenne), hogy új elmélet, világelmélet szemléletében vizsgáljuk az anyag élővilágot is megragadó szintes szerveződését. (Később kifejtendő munkáimban erre tettem, teszek egyféle kísérletet.)

A materialista felfogású megismerés fejlődése eredményeként kerülhet megfogalmazásra, hogy egyféle létező egy szubsztancia megnyilvánulásai a világ minden jelensége, összefüggése Véges ismeretekkel rendelkezünk. Általánosságokat, tér-időbeli hierarchikus általánosságokat (általános sajátosságokat, összefüggéseket) keresünk a világban. E folyamat során mind többféle jelenséget, azokban mind többféle általánosságot ismerünk meg. Ehhez kapcsolódóan merül fel az egység, illetve sokféleség kérdése.

A megismerés során felfedezett általánosságok, hierarchikus általánosságok (általános sajátosságok, általános összefüggések) azok, amik „közös nevezőre hozzák” az anyag jelenségeit, összefüggéseit. Egységet tárnak fel az anyag sokféle megnyilvánulásai között. Ezzel kapcsolatban merül fel a kérdés, hogy vannak-e olyan jelenségek a világunkban, amelyekről úgy tűnik, hogy nem hozhatók közös nevezőre, nem illeszkednek más jelenségekhez. amelyek oly mértékben térnek el más jelenségektől, hogy külön lényegnek, külön létezőknek kell azokat tekinteni. A megismerés fejlődése során sorra megtörtént, hogy a korábban csak különbözőknek ismert jelenségekről a megismerés fejlődésével kiderült, hogy közös sajátosságaik vannak, egységesek, azonos típusú létező – az anyag – különböző megnyilvánulásai.

A tudat is anyagi jelenség?! A különböző típusú jelenségek azonos létezőhöz, szubsztanciához való tartozásának megismerése, feltárása eltérő nehézségű megismerési feladat. A megismerésnek, a tudatnak a többi jelenséggel azonos szubsztanciához tartozásának megragadása bizonyult, bizonyul a legnehezebb megismerési feladatnak. Noha a biológia, a fiziológia, a pszichológia tudományok fejlődése során sok olyan összefüggés került eddig is feltárásra, ami alapján az igazolódik, hogy a tudati, a pszichikai jelenségek is az anyag szubsztancia jelenségei.

Kérdések:

Mi az ellentmondás abban, hogy az objektív idealista, illetve következetlen materialista filozófiák kimondva, ki nem mondva a világban két szubsztanciát tételeznek?

Mi a gyengéje a jelenlegi materialista egy-szubsztancia felfogásnak?

A megismerés fejlődésével nőnek-e vagy csökkennek a különböző jelenségeket, folyamatokat magyarázó elvek? Hogyan magyarázható a változás a megismerés természetével?

Mely jelenség az, aminek anyagi jelenségként való értelmezése a legnehezebb feladat elé állítja a megismerést?

1.5 Vázlatos utalás a később részletes kifejtésre kerülő az új determináció elmélet alaptételeire, alapösszefüggéseire

A világban meglévő egységet kerestem. A determináció oldaláról vizsgáltam a világot Abból indultam ki, hogy a világ egy lényegű, anyagi lényegű. A determináció az a sajátossága az anyagi világnak, aminek mind konkrétabb megnyilvánulásait megismerve nem csak azt ismerjük meg, hogy a jelenségek, anyagcsomók milyen sajátosságokkal rendelkeznek, hanem azt is, hogy tér-időben milyen hatásokra, milyen törvények érvénye mellett alakulnak ki, rendeződnek tovább, hatnak egymásra, illetve bomlanak el. – Az anyag determinációját elméletileg rekonstruáló megismerés elvileg minden általánosságot, szabályosságot átfog.

Nem csak a változások, a jelenségek stabilitása is determinált A determináció elemzése nyomán arra a megállapításra jutottam, hogy a determináció olyan értelmezése, miszerint csak a változások determináltak téves. Ugyanis a jelenségek, anyagcsomók stabilitása, azaz viszonylagos változatlansága is sajátos determináló erőhatások, illetve sajátos folyamatok következménye. Azaz a stabilitás, a viszonylagos változatlanság is determinált. Ez azt jelenti, hogy az általánosan elfogadott determináció elméletet új determináció elmélettel váltottam fel. Ezen elmélet szemléletében, nyomvonalában kutatva – nagyon általános közelítésben – sikerült feltárni az anyag rendeződésének törvényeit, determinációját, aminek a megismerés, az emberi megismerés is produktuma.

A szaktudományok is a determinálódó, determinált világ jelenségeit vizsgálják Általánosságokkal, általános sajátosságokkal, általános összefüggésekkel, törvényekkel a szaktudományok is foglalkoznak. Ebből következik, hogy a determináció kérdései a tudományokat is érintik. Ebből az is következik, hogy a determináció új elmélete, kutatási szemlélete, paradigmája nem csak a filozófiát, hanem minden más tudományt is érint. Továbbá az is, hogy e kutatási nyomvonalon vizsgálódva a szaktudományos kérdések, problémák is új megvilágításba kerülnek.

Az új determináció elmélet átfogó világelmélet megalkotását teszi lehetővé Olyan világelméletét, amiben az anyagi világ tér-időbeli hierarchikus általános sajátosságairól, összefüggéseiről való ismeretek illeszkednek egymáshoz – annak megfelelően, ahogy az anyag hierarchikus általánosságú determinálódásai, is illeszkednek egymáshoz.

Az anyag szintes szerveződése, az élettelen és az élőrendeződés egyetemes determináció törvények érvényesülése során valósul meg A későbbiek során részletesen kifejtendő új determináció elmélet nyomvonalán kutatva az anyag szintes rendeződése determinációját vizsgáltam. Ennek során arra a megállapításra jutottam, hogy a részecskéktől az élővilágig, az élő rendeződéstől annak mind magasabb szintjéig – így beleértve a megismerés rendeződését is – közös (egyetemes) rendeződési törvények érvényesülnek. E törvények érvénye mellett zajlik minden rendeződés. Az általánostól a konkrét irányába haladva vizsgáltam, hogy e törvények konkrétabban miként érvényesülnek az élettelen szintek szerveződésénél, az élőrendeződésnél, annak különböző fejlődési szintjeinél, így a megismerés útján való alkalmazkodásnál is. Ez az elmélet a tudat anyagi jelenségként való értelmezése kapcsán nem áll meg ott, hogy az agy is anyagi jelenség, hogy a tudat az agy funkciója.

Ebben az elméletben sikerül az élet alapvető meghatározottságát tisztáznom, sikerül az élőrendeződés, élőfejlődés különböző fejlődési szakaszainak meghatározottságát elméletileg rekonstruálnom. Így sikerült feltárni, hogy megismerés, a tudat is alkalmazkodási mozzanat, az élőrendeződés magasabb, a legmagasabb fejlődési szintjéhez tartozik. (Az elmélet érdemi ismertetésére a későbbiekben kerül sor.)

A megismerés, ismeret, tudat is anyagi jelenség; az élőrendeződés sajátos „szintjének” produktuma Az anyag rendeződésének szerveződésének determinációját vizsgálva olyan elméletet alkottam, miszerint a megismerés, a tudat is az anyag, az élő anyag továbbfejlődésének, továbbrendeződésének a jelensége, vagyis anyagi jelenség. Ezen elmélet alapján az a filozófiai kérdés, hogy az anyag vagy a tudat-e az elsődleges, értelmét veszti. Az élet, a megismerés az anyag rendeződése, az élőrendeződés során alakul ki, fejlődik tovább. A tudat, az ismeret, a pszichikum az élőrendeződés legmagasabb szintű rendeződése, pontosabban rendeződésének eleme, mozzanata. Mint ilyen anyagi jelenség. Kétségtelen különleges sajátosságokkal rendelkező anyagi jelenség. S a tudathoz kapcsolódóan: Az anyagi jelenségek a magas szintű megismerési képességgel rendelkező ember ismereteit szükségletei mind magasabb szintű kielégítését lehetővé tevő tevékenysége irányítására használja. Létrehozza a második (anyagi) természetet, emellett sok-sok szervezetet, intézményt is létrehoz ugyancsak szükségletei mind magasabb szintű kielégítése céljából.

 

Kérdések:

Mivel magyarázható, hogy a világ jelenségeiről, folyamatairól akkor szerezhetünk a legalaposabb ismereteket, ha determináció oldaláról ismerjük meg azokat?

Miben különbözik a determináció új elmélete, felfogása a korábbi materialista determináció felfogástól?

A determináció oldaláról való vizsgálódáson belül milyen típusú, irányú változások determinációjának vizsgálatára kell fókuszálni ahhoz, hogy megértsük, hogy milyen irányú determináció vezetett a megismerési képesség kialakulásához? Továbbá ahhoz, hogy megértsük, hogy a tudat is anyagi jelenség?

Az új determinációelmélet szemléletében való elemzés csak a filozófiai megismerésre, vagy a szaktudományos megismerésre is alkalmazandó?

Az új determináció elmélet alapján való elemzés mellett milyen kapcsolatot „találunk” a filozófiai, illetve a szaktudományos elméletek, tételek közt?

Milyen értelemben használom a világelmélet fogalmát?

 

II. A KÜLVILÁG LÉTEZÉSÉRE, ILLETVE ÁLTALÁNOSSÁGAI LÉTEZÉSÉRE VONATKOZÓ ISMERETEK NEM BIZONYOS ISMERETEK, DE EZEK AZ ÉRDEMI ISMERETEK

2.1 A filozófia fejlődésé során a megismerés kérdéseivel foglalkozó filozófusok arra jöttek rá, hogy sem az anyag létezéséről, sem az okság, illetve az általánosságok létezéséről, érvényességéről nincs bizonyos ismeretünk

Az előzőekben tételeztem, hogy létezik az anyagi világ. S abban hierarchikus általánosságok (általános sajátosságok, általános összefüggések) vannak. E tételezéseket végső soron érzéki tapasztalatokra támaszkodva ismerjük meg. Az alábbiakban arra is rávilágítok, hogy a fenti tételezések miért nem lehetnek teljesen bizonyosak?

A külvilág, az anyag létezésének spontán tételezése A megismerés képességével, ismeretekkel rendelkező szervezetek (nagyon különböző megismerési szinten) tételezik, hogy azon dolgok, amiket környezetükben megismernek tőlük függetlenül léteznek. Nem csak az állatokra jellemző a külső valóság létezésének spontán tételezése, az emberek is tételezték, tételezik ezt. Az ember sokkal magasabb reflexiós szintjén tételezte ezt – az állatokhoz viszonyítva. Az emberek e tételezés mellett jutottak olyan általános ismeretekhez (érzeteikben feltáruló általános rendhez) amik alapján előreláttak, sikeresen tevékenykedtek.

Az emberek az állatoknál sokkal magasabb szinten reflektáltak az ismeretek és a külső anyagi valóság egymáshoz való viszonyára. Arra, hogy az ismereteink, illetve a külső valóság különböző dolgok. Az ismereteink azok, amik e külső valóságot visszatükrözik, modellezik. Azt is megismerték, hogy a valóság gazdagabb, mint az ismeretek, továbbá, hogy az ismeretek tévesek is lehetnek. S a tévedések korrigálhatók.

Az ismeretek bizonyítottságával való foglalkozás ismeretekre való magas szintű reflexiójának produktuma. Egyes filozófusok az ismeretek bizonyítottságát vizsgálva jutottak arra a következtetésre, hogy sem a külső valóság létezése, sem a tapasztalatok elemzése során tételezett általános ismeretek nem bizonyosak. Az ismeretek bizonyítottságával való foglalkozás során a filozófusok olyan megállapításra jutottak (Angol empirista filozófusok, kiemelten D. Hume), hogy sem a külvilág létezése, sem tér-időbeli általánosságai létezése nem bizonyos ismeretek. E reflexió nyomán megkérdőjeleződtek olyan tételek, amiket korábban magától-értetődőnek, bizonyosnak tételeztek az emberek. E reflexió megcáfolta a külső valóság és az ismeretek egymáshoz való viszonyának korábban általánosan elfogadott felfogást, miszerint a külső valóság bizonyosan létezik, s általánosságai is bizonyosan léteznek. Amikor mi érzékelünk, nem az történik, amit korábban gondoltunk, hogy közvetlenül a külső valóság, anyagi valóság jelenségeit érzékeljük. Csak az érzeteinket érzékeljük. Tévedés volt, amikor úgy gondoltuk, hogy közvetlenül a külső valóságot érzékeljük. Ezen összefüggés feltárói felfedezésüknek óriási jelentőséget tulajdonítottak.

Kérdések:

Milyen bizonyosságú ismeretnek tekintették a tudósok filozófusok Hume nagy felfedezése előtt az anyag létezésére, tér-időbeli hierarchikus általános sajátosságainak létezésére vonatkozó ismereteket?

 

E tételezés szerint milyen értéket képviseltek a különböző általánosságú ismeretek?

Mit tételeztek a megismeréssel foglalkozó filozófusok (kiemelten D. Hume) az anyagi valóságra, általánosságaira vonatkozó ismeretekről, miután e kérdést alaposan (a reflexió magasabb szintjén) megvizsgálták?

Felfedezésük, tételezéseik igaznak bizonyultak-e?

2.2 Sajátos következtetés: Ha a külső valóság, illetve általánosságai létezésére vonatkozó ismeretek nem teljesen bizonyosak, akkor ezek az ismeretek értéktelenek

A nem teljesen bizonyos ismereteket, a külvilág létezésére, illetve általánosságai létezésére vonatkozó ismereteket értékteleneknek tartották Való igaz, hogy nincsenek bizonyos ismereteink sem a külső valóság, anyagi valóság létezéséről, sem arról, hogy az anyagi világban tér-időben manifesztálódó hierarchikus általános sajátosságok, összefüggések vannak, azaz hierarchikus általános rend van.

Ebben nem tévedtek. De abban igen, hogy az ismeretek bizonyosságnak túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítottak. Ennek megfelelően a nem teljesen bizonyos, csupán a tapasztalatok által alátámasztott általános ismereteket leértékelték. Azon ismereteket értékelték le, amelyek alapul szolgának az előrelátáshoz, a sikeres tevékenységhez. S ezen értékelésnek hosszú időre (napjainkban is tart) nagyon jelentős következményei lettek a filozófia továbbfejlődésére, s részben a tudományok fejlődésére is. Csak a bizonyos, bizonyítható ismereteket tartották értékeseknek. (Végső soron a matematikai, logikai ismereteken kívül csak érzéki tapasztalataink a bizonyos ismeretek.)

Milyen hatással volt a megismerésre, a megismerés szemléletére az a felfedezés, hogy azon ismeretek, amiket korábban bizonyosaknak gondoltak, azok nem bizonyosak. Nagyon fontos az ismereteink minél magasabb szintű bizonyítottságára való törekvés. A nagy tévedés azonban az a tételezés, hogy csak a bizonyos ismeretek értékesek. Így ugyanis az összes tapasztalati ismereteink alapján álló általános ismereteink értékteleneknek számítottak. Az emberek (az állatok) érdemi, valóban értékes ismeretei, az általános ismeretek, holott ezek egy sem teljesen bizonyos ismeretek. „Csak a bizonyos ismeretek az értékesek” felfogás azt sugallta, hogy a bizonytalan ismeretekkel ne foglalkozzunk. Ez a szemlélet, felfogás leértékelt minden olyan elméletet, amelyik általános tételeket, összefüggéseket vizsgál. Elsősorban a korábbi filozófiákat, amik a legáltalánosabb tételekkel, összefüggésekkel foglalkoztak, foglalkoznak. De leértékelte a tudományokat is; ugyanilyen megfontolásból. Mi megismerni való van e felfogás szerint? A matematikán, logikán kívül csak az érzeteink. Az érzéki ismeretek alapján azonban, ha azokban nem keresünk általánosságokat, mert azok bizonytalanok, sem előrelátásra, sem sikeres tevékenységre nincs lehetőségünk. A mindennapi gyakorlatban csak úgy vagyunk sikeresek, ha tételezzük a külső valóságot, illetve abban az általánosságokat.

E felfogás következetes képviselői a szubjektív idealisták Nagyon fontosnak tartották, hogy a filozófia csak bizonyítható ismeretekkel foglalkozzon. A szubjektív idealisták szerint a tapasztalat alapú ismereteink közül csak az érzetek a bizonyos ismeretek. E felfogás abszurditása, hogy a gyakorlatban maguk a szubjektív idealisták is tételezték a külvilágot, s annak jelenségeit, e jelenségek általános sajátosságait. E tételezések nélkül lehetetlen az élet, az előrelátás, a sikeres tevékenység.

Kérdések:

Mely ismereteink bizonyosak?

Milyen következményekkel jár a megismerésre, ha csak a bizonyos ismereteket tartjuk értékeseknek, a csak alátámasztottakat, a nem teljesen bizonyosakat értékteleneknek, amikkel érdemben nem érdemes foglalkozni?

Miként hatott ezen elmélet, szemlélet a filozófiai, illetve tudományos megismerésre?

Azon ismeretek, amik az előrelátáshoz, sikeres tevékenységhez alapul szolgálnak, lehetnek e teljesen bizonyosak?

Milyen a valóságos viszony az ismereteink értékessége, valamint bizonyossága között?

Mi a magyarázata annak, hogy a szubjektív idealista filozófia tételeit nem tudjuk teljes bizonyossággal megcáfolni; hogy csak arra van lehetőségünk, hogy tévességét mind magasabb szinten alátámasszuk?

2.3 Nincs, nem is lehet bizonyos ismeretünk a külvilágról, illetve általánosságairól; ebből azonban tévesen következtettek arra, hogy ezek az ismeretek értéktelenek

A tapasztalat alapú érdemi, általános ismeretek nem lehetnek teljesen bizonyosak Nagy teljesítménye a filozófiai megismerésnek, hogy feltárta, hogy sem a külvilágra vonatkozóan, sem az általánosságokra vonatkozóan nincsenek bizonyos ismereteink. Ez igaz. Az ebből levont következtetés, az értékes ismereteket illetően azonban téves. Mármint az, hogy csak a teljesen bizonyos ismeretek az értékesek. Az igaz, hogy törekedni kell, hogy ismereteink minél megalapozottabbak, a tapasztalatokkal minél magasabb szintű összhangban legyenek. Azonban a később részletesebben kifejtésre kerülő elemző munka nyomán kiderül, hogy a megismerésünk természete nem teszi lehetővé, hogy teljesen bizonyos ismeretekkel rendelkezzünk a külső valóság létezéséről, illetve hierarchikus általánosságai létezéséről.

Az előrelátáshoz, sikeres tevékenységre teljesen bizonyos ismeretek nélkül is lehetőség nyílik. A teljesen bizonyos érzéki ismereteknél való leragadás mellett nagyon kevés a megismerni való a világban. Ez a felfogás, ha következetesen képviselik, megáll annál, hogy csak érzetek az értékes tapasztalati ismeretek. Éppen azon ismereteket ignorálták ilyen elvárás mellett, amik érdemi ismeretek. Ismerve ismereteink természetét, ha teljesen nem is bizonyítható, de igenis kikövetkeztethető, hogy létezik a külvilág, az anyagi valóság, továbbá abban tér-időbeli hierarchikus általános rend is létezik. Ha ezeket tételezzük, akkor tág tér nyílik a megismerés számára.

Nem szabadott volna az érzéki tapasztalatoknál megállni Arra való hivatkozással, hogy nincsenek bizonyos ismereteink sem a külső valóság létezéséről, sem az abban érvényesülő tér-időbeli hierarchikus általános rendről. A nem bizonyos ismereteket illetően tételezésekre van szükség ahhoz, hogy értékes ismeretekhez jussunk. Mire? A külvilág létezésének tételezése, illetve hierarchikus általános sajátosságainak tételezése, s e tételezések alapján való általános ismeretek megragadása. Ilyen módon jutunk érdemi ismeretekhez.

Cáfolja bármi, hogy az érzeteinket a külső valóság jelenségeiről érkező hatások váltják ki? Nem cáfolja. Igaz, nem is bizonyítja. Valóban nincs bizonyos, teljesen megalapozott ismeretünk a tételezett külső valóság általánosságairól, hierarchikus általánosságairól, de e tételezett hierarchikus általános ismereteink a megismerés fejlődésével – tendenciaszerűen – egyre megalapozottabbak lesznek.

Kérdések:

Indokolja meg, hogy noha minden ismeretünk kapuja az érzéki ismeretek, ugyanakkor csak az érzéki tapasztalatok feldolgozása útján megkeresett általános ismeretek azok, amik ismeretében sikeres tevékenységre nyílik lehetőségünk?

Mi támasztja alá, hogy a nem teljesen bizonyos, csak valamilyen szinten alátámasztott általános ismeretek értékesek? Vajon csak az emberi megismerésre, ismeretekre igaz ez, vagy az állatok ismereteire is?

Vannak-e olyan tapasztalataink, amik cáfolják, hogy a külső valóság, illetve annak általánosságai (amiket mi a megismerésünk során tételezünk) léteznének? Ha nincsenek, magyarázható-e, hogy megismerésünk természete miatt nem lehet biztos, csak mind magasabb szinten megalapozott ismeretünk a külső valóságról, az okságról, az általánosságokról?

 

2.4 Milyen összefüggés van az anyagi világ létezésének tételezése, valamint a között, hogy a világban hierarchikus általánosságok létezését tételezzük?

A külvilág, az anyagi világ tételezése, valamint a tér-időbeli hierarchikus általánosságok tételezése közti összefüggés Sajátos összefüggés van az anyagi világban a hierarchikus tér-időbeli általános sajátosságok, összefüggések létezésének tételezése, valamint a külső valóság, anyagi valóság létezésének tételezése közt. Ugyanis csak úgy találunk hierarchikus általános tér-időbeli rendet az érzeteinkben, ha tételezzük a külső valóságot. Ha nem tételezzük, akkor hierarchikus általános rendet sem találunk, vagyis érdemi ismeretekhez sem jutunk. Egyébként ez az összefüggés fordítva is érvényes. Ha érzeteinkben úgy sem találnánk hierarchikus tér-időbeli általános rendet, ha tételeznénk az anyagi világot, akkor e tételezés is megalapozatlan lenne. A fentiekből az is következik, hogy az anyag létezését az támasztja alá nagyon magas szinten, hogy úgy találunk érzeteinkben hierarchikus általánosság rendet, ha tételezzük a külvilág létezését.

Minél magasabb fokon igazolt ismereteink vannak az általánosságokról, a hierarchikus általánosságokról, annál megalapozottabb a külső valóság létezésének tételezése, az anyag létezésének tételezése. Ha a megismerés előrehaladásával kiderül, hogy bizonyos általánosságra vonatkozó ismereteink tévesnek bizonyulnak, a korrekciót mindig azon tételezés alapján végezzük, hogy a külső valóság, az anyagi valóság, aminek sajátosságait, összefüggéseit modellezni törekszünk, létezik. Végül is minden általánosság-ismeretünk (hierarchikus általános sajátosságok, összefüggések) az anyagi valóság létezését támasztja alá.

Mely tapasztalatok, ismeretek azok, amik alapján tételezzük a külső valóság létezését? Azok a tapasztalatok alapján szerzett általános ismeretek, amelyek csak úgy értelmezhetők, ha tételezzük a külső valóságot.

Kérdések:

Megismerési folyamat: érzéki tapasztalatok szerzése, s e tapasztalatokban rend, általános rend keresése, találása. Milyen összefüggés van a külvilág létezésének tételezése, valamint az érzetekben hierarchikus általános rend keresése, megtalálása között?

Tételeznénk-e a külvilág létezését, mint érzeteink forrását, ha ezúton sem találnánk érzeteinkben általános rendet?

Találnánk e mind magasabb általános rendet érzeteinkben, ha nem tételeznénk a külvilág, az anyagi világ létezését?

2.5 A megismerési folyamat során ismerjük meg az ismereteink és tételezett anyagi valóság természetét, valamint e kettő egymáshoz való viszonyát is

A megismerési folyamat során azt is megtudjuk, hogy milyen sajátosságai vannak ismereteinknek, illetve azt is, hogy ismereteink alapján milyen sajátosságait tételezzünk az anyagi valóságnak A megismerési folyamat során arról is meggyőződünk, hogy a tételezett külső valóság sajátosságai mások, mint e valóságot modellező ismereteink. Ismereteink végesek, a külső valóság egy-egy darabját sok lépcsőben, az arról szerzett érzéki tapasztalatokhoz való ismételt, sokszorosan ismételt „visszatérés” (mind több, mind magasabb szintű reflexió) eredményeként ismerjük meg mind többoldalúan. (A külső valóság általános sajátosságait szeretnénk mind pontosabban megismerni.) Ha egy-egy általános ismeretről, általában az általános ismeretekről kiderül, hogy a tapasztalatok szélesebb köre nem igazolja, akkor ismét a külvilág jelenségeiről szerzett érzéki tapasztalatokhoz „megyünk vissza”, majd olyan általános összefüggéseket, sajátosságokat tételezünk (olyan elméleteket alkotunk), amik a gyarapodó tapasztalatokkal is összhangban vannak.

Abból a tényből, hogy végső soron az érzéki tapasztalatok mind tágabb körének elemzése nyomán lehetőségünk nyílik a tévesnek bizonyuló ismereteink korrigálására, már adódik, hogy mit gondolunk ismereteink, illetve a tételezett külső valóság egymáshoz való viszonyáról.

Ismereteink (érzéki és általános) egyrészt végesek, általános ismereteink emellett tévedésre is hajlamosak. Nem eleve rendelkezünk általánosság ismeretekkel. Érzéki tapasztalataink elemzése útján keressük, találjuk meg a nem teljesen bizonyos, értékes, általános ismereteket. A megismerés előrehaladásával mind többet ismerünk az anyagi valóság dolgairól, a világban érvényesülő hierarchikus általánosságokról (sajátosságokról, összefüggésekről).

A megismerésre vonatkozó tapasztalatok alapján szerzünk ismeretet a tételezett külső valóság és az ismereteink viszonyáról. Az ismereteink végesek, pontatlanok, a valóság kvázi végtelen sokoldalú, aminek véges ismereteink csak véges mozzanatait képes, sokszor pontatlanul, megismerni. A kereső tevékenység útján megszerzett általános ismereteket mindig a bizonyosnak tételezett valóságról szerzett újabb és újabb érzéki tapasztalatok alapján igazoljuk, illetve korrigáljuk.

Az ismeretek és a valóság sajátos megfelelése sohasem úgy valósul meg, hogy a valóság igazodik az ismeretekhez. Mindig a véges, pontatlan, nem teljesen bizonyos általános ismeretek igazodnak a bizonyosan létezőnek egyedüli létezőnek tételezett anyaghoz.

A megismerési folyamat során azzal a mind magasabb szinten igazolódó tételezéssel, hipotézissel élünk, hogy a külső valóságot, illetve hierarchikus általánosságait annak ellenére bizonyos létezőnek tételezzük, hogy erről nem rendelkezünk bizonyos ismeretekkel. Milyen tapasztalatok alapján következtetünk erre? Azon tapasztalat alapján, hogy a megismerésünk mindig úgy halad előre, hogy az ismereteink (általános ismeretek) és a valóság egymáshoz való viszonya vizsgálatánál – amikor nincs köztük összhang – mindig az ismeretet korrigáljuk. Vagyis mindig a valóságot tételezzük bizonyosnak. Noha tudjuk, hogy ettől a bizonyos létezőnek tételezett anyagi valóságról, illetve annak általánosságairól nincs bizonyos ismeretünk. E tételezéseink azonban a megismerés a mind több általánosság megismerése nyomán mind megalapozottabbá válnak. Azt tételezzük tehát, hogy az anyagi valóság, illetve annak hierarchikus általánosságai bizonyosan léteznek, csak ismereteink sajátosságai miatt nem szerezhetünk bizonyos létezésükről ismereteket.

 

Kérdések:

Úgy találunk általánosságokat az érzeteinkben, ha tételezzük az anyagi valóság létezését. E megismerő tevékenység során megkülönböztetjük ismereteinket attól a tételezett valóságtól, amiről ismereteket szerzünk.

Milyen „gazdagnak” tételezzük a valóságot, annak egy-egy részét, azokban az általánosságot, rendezettséget, ahhoz képest, amit adott időpontig megismertünk róla? Mit tételezzünk a valóságban érvényesülő rendről, ha abban folyton folyvást további általánosságokat, rendeket keresünk, találunk?

Mi következik ebből a tételezésből megismerés lehetőségét illetően?

A megismerő tevékenységünk során milyennek tételezzük az anyagi valóságot, illetve megismerő tevékenységünket, ismereteinket? Milyen különbségeket tételezzünk köztük?

Ha általános, hierarchikus általános ismereteink, elméleteink és a bővülő tapasztalataink közt ellentmondást fedezünk fel, mit teszünk, hogy tapasztalataink és az elméleteink, ismeretmodelljeink összhangba kerüljenek egymással?

Tételezhetjük-e bizonyosan létezőnek az anyagi valóságot, annak hierarchikus általánosságait annak ellenére, hogy e tételezésünk bizonyosságáról nem szerezhetünk ismeretet? Ha igen, ha nem, mivel magyarázzuk?

Rendelkezünk-e olyan tapasztalatokkal, amik azt támasztják alá, hogy az értékes ismereteink nem a megismerés természete miatt, hanem a miatt bizonytalanok, mert az anyagi valóság létezése, illetve általánosságai létezése a bizonytalan?

2.6 Mennyi bizonyosan létező tér-időbeli hierarchikus általános rendezettséget tételezzünk a bizonyosan létezőnek tételezett anyagi világban?

A megismerő tevékenység folytatása azon tételezésen alapul, hogy az anyagi világban még van olyan tér-időbeli hierarchikus általánosság, rend, amit még nem ismerünk. – A világban több általánosság, általános rend van, mint amennyit adott időpontig megismertünk Mennyi rendet tételezzünk a külső valóságban, ha azt tételezzük, hogy általános ismereteink bizonytalanságai a megismerés természetéből következnek? Értékes ismereteket, hierarchikus általánosságokat, általános rendezettségeket, törvényeket keresünk a valóságban. Tételezzünk-e a külső valóságban, anyagi valóságban több rendet, mint amit adott időpontig megismertünk? Ha nem tételeznénk, nem folytatnánk a megismerő tevékenységet, a további általános ismeretek keresését.

A tudósok, általában az emberek szakadatlan keresik azon általánosságokat a világban, amikről tételezik, hogy benne vannak, de még eddig nem sikerült megragadni. Kimondva, ki nem mondva e személyek a világ létezésének, hierarchikus általánosságai ismeretének korlátoltságát, bizonytalanságát a megismerés sajátosságaira vezetik vissza. Minden továbbkutatásnál tételezik, hogy az anyagi valóságban az eddig feltártakon kívül még olyan rend, hierarchikus általános rend van, amit még nem ismernek, amit megkereshetnek, amiket igyekszenek megismerni.

Az anyagi világban mennyi hierarchikus általános rend tételezése mellett nyílik a legtágabb lehetőség a világban lévő (hierarchikus általános) rend megismerésére? Akkor, ha a világban azt tételezzük, hogy egyáltalán nem fordul elő olyan anyagartikuláció, amiben a rend (determináció) mellett rend hiánya (indetermináció) is érvényesül. Azt tételezzük, hogy a világ a rendezettség, a hierarchikus általános rendezettség vonatkozásában is egységes. Semmilyen tapasztalat nem támasztja alá, hogy a világban a rend elve mellett a rend hiánya elv is érvényesül. A világban, tér-időben zajló folyamatok egyetlen elv érvénye mellett is értelmezhetők. Semmilyen tapasztalat nem támasztja alá, hogy a világban zajló folyamatok csak úgy magyarázhatóak, ha e másik elv (indetermináció) is érvényesül.

Az a tény, hogy mi emberek ismereteink sajátosságai miatt e hierarchikus általános tér-időbeli rendből mindig csak véges számút ismerünk meg, nem támasztja alá, hogy ahol még nem ismertünk meg rendet, ott nincs is rend.

Megismerésünk természete miatt mi az általános rendeket vagyunk képesek sajátos kereső tevékenység eredményeként ismétlődések révén megismerni. E korlátozottság is a megismerésünk természetéből következik. Ennek tudatában nincs alapunk annak feltételezésére, hogy ahol mi elvileg nem ismerhetünk meg pozitíve rendet, ott nincs is rend.

A megismerés során akkor jutunk előre, ha elérjük, hogy a világban minél kevesebb elv érvényesülését tételezzük. A világot minél egységesebbnek tételezzük. A világban érvényesülő tér-időbeli rendezettségre alkalmazva e tételt, abban teljes tér-időbeli rendezettséget, egyértelmű determináció érvényességét tételezzük.

Kérdések:

Milyen ismeretszerzés lehetőségre nyílik lehetőség, ha csak az érzéki, a bizonyos ismereteket tartjuk értékes ismereteknek?

Milyen megismerési lehetőség adódik ezen ismeretelmélet alapján?

Mi a magyarázata, hogy ezen elmélet, szemlélet, nagyon leszűkítette azon ismereteket, amik megragadására érzeteink alapján amúgy lehetőség nyílna?

Hogyan lehet a megismerésnek e zsákutcájából kikerülni?

Mi miatt nincsenek biztos általános ismereteink sem a külvilág létezéséről, sem az abban érvényesülő általánosságok bizonyosságáról?

Az ismereteink bizonytalansága lehetséges forrásai közül vajon az anyagban vagy az ismereteinkben vagy mindkettőben van bizonytalanság? Melyik bizonytalanságáról van pozitív ismeretünk?

Milyen ismeretszerzésre nyílik lehetőség, ha az anyagi világ létezése, hierarchikus általánosságai létezése ismeretének bizonytalanságát csak az ismereteink sajátossága alapján tételezzük?

Mennyi bizonyos (hierarchikus általános) tér-időbeli rendet tételezzünk a bizonyosan létezőnek tételezett anyagi valóságban ahhoz, hogy a megismerést ne korlátozzák ismeretekre, a külvilágra vonatkozó tételezéseink?

Rendelkezünk-e olyan tapasztalatokkal, amelyek azt támasztják alá, hogy az anyagi világban nincs teljes rend, azaz nem érvényesül a teljes rend, az egyértelmű meghatározottság?

2.7 Kissé részletesebben arról, hogy a megismerés mely sajátosságai akadályozzák, hogy az anyag létezéséről, hierarchikus általánosságairól bizonyos ismereteket szerezzünk?

Miért nem lehetséges a külső valóság közvetlen érzékelése? Szerezhetünk e valaha teljes bizonyos ismereteket a külvilág létezéséről? Vagyis olyan ismeretet, aminél nem érzeteinket, hanem közvetlenül a külső valóságot érzékeljük? Az érzéki megismerés anyagi kölcsönhatáshoz kötöttsége miatt ilyen ismeretszerzésre nincs lehetőségünk. Az érzéki ismereteink kölcsönhatások. Külső hatások és érzékszerveink kölcsönhatásai. Elvileg nem lehet olyan érzékelés, ami nem olyan külső hatás, ami érzékszerveinkkel való kölcsönhatás. Nem lehet olyan külső valóság érzékelés, amiben érzékszerveinknek nincs szerepe. Minden érzékelés kölcsönhatás, aminek érzékszervünk az egyik, a tételezett külső valóságból érkező külső hatás a másik tényezője. Aki elfogadja – mondjuk a fizikai ismeretei alapján – hogy minden hatás kölcsönhatás, az be kell, hogy lássa, hogy a megismerés is csak kölcsönhatás lehet, aminél a tételezett külső valóságból érkező hatás hat kölcsön érzékszerveinkkel. S érzeteink e kölcsönhatások.

Miért nem szerezhetünk érzéki megismerés eredményei általánosításával bizonyos általános ismereteket? Vagyis biztos tudást arról, hogy adott általános összefüggés a múltban is bizonyosan érvényesült, s a jövőben is bizonyosan érvényesül? Mivel általános ismereteinkhez véges érzéki tapasztalataink elemzése, s abból az általános sajátosságok, összefüggések kiemelése útján jutunk. Olyan ismeretekhez, jutunk, aminek érvényességét a jövőre is, a múltra is tételezzük. E tételezéshez véges ismereteink alapján jutunk, ugyanakkor tételezzük, hogy a múltban is érvényesült, a jövőben is érvényesülni fog. E tételezés miatt ez az általános ismeret elvileg nem lehet bizonyos ismeret. Miért nem? Azért, mert ismereteink természete okán elvileg nincs lehetőség arra, – tapasztalataink végessége miatt – hogy adott időpontban, időintervallumban minden olyan érzéki tapasztalat birtokába legyünk, amiben az általánosságot, általános összefüggést érvényesnek tételezzük.

Adott időpontban tételezzük, hogy a múltban is érvényesült, illetve a jövőben is érvényesülni fog. Anélkül tételezzük ezt, hogy a múltban érzékeltük volna, hogy érvényesül, illetve, hogy a jövőben érzékeltük volna. Elvileg nem érzékeljük, nem érzékeltük, nem érzékelhettük a múlt, s a jövő releváns érzéki tapasztalatait. Ha mindet érzékeltük volna, akkor tekinthetnénk az adott általános összefüggést bizonyosnak. Ez azonban – a megismerés sajátosságai miatt – képtelenség.

Itt ismét utalok arra, hogy az előrelátásunkhoz, a sikeres tevékenységünkhöz nincs szükségünk teljes bizonyos ismeretekre. Amikre a vázoltak miatt, a véges tapasztalataink, a megismerés kereső jellege miatt elvileg nincs is lehetőségünk.

A megismerés előrehaladásával mind magasabb szintű általános ismeretek is feltárásra kerülnek, ismereteink mind alátámasztottabbak lesznek, de soha sem teljesen bizonyosak Bizonyítják ezen általánosság ismeretek a külvilág létezését, általánosságai biztos létezését? Nem bizonyítják, ugyanakkor mind magasabb szinten alátámasztják. Egy nem teljesen bizonyos általános ismeretre támaszkodó tevékenység általában ugyanolyan sikeres, mintha az általánosság ismereteink teljesen bizonyosak lennének.

Kérdések:

Mi a magyarázata annak, hogy nem érzékelhetjük közvetlenül a bizonyosan létezőnek tételezett anyagi valóságot?

A megismerésünk mely sajátossága alapján érthető, hogy az általánosságokról nem szerezhetünk bizonyos ismereteket?

2.8 A külső valóság, illetve általánosságai létezésére vonatkozó ismeretek: 1 bizonyos ismeretek, 2 nem bizonyos ismeretek, ezért értéktelenek, 2 nem bizonyos, de mind magasabb szinten alátámasztott, s nagyon értékes ismeretek

A megismerés fejlődése, amíg az anyagi világ létezését, hierarchikus általánosságai létezését bizonyosan létezőnek tételezték Minél több ismeretet akartak szerezni, meg akarták érteni a világot, keresték, a sokféleségben a közöset, az általánosságot, az egységet. Spontán bizonyosnak tételezték a külvilág, az anyagi világ, valamint hierarchikus általánosságai létezését. Az ismeretekre történő reflexiónak ezen a szintjén fel sem merült az a kérdés, hogy bizonyosak-e a külső valóság létezésére, hierarchikus általánosságai létezésére vonatkozó ismeretek. Bizonyosaknak tételezték azokat. Tételezték továbbá azt is, hogy az ismeretek e világot modellezik.

E szemlélet alapján a megismerési folyamatok során értékes, hierarchikus általános ismereteket szereztek az anyagi világról, annak sajátosságairól, továbbá megismerésükről, ismereteikről.

Azt tapasztalták, hogy az anyagi jelenségeknek sok tulajdonsága van, ezekből egy-egy alkalommal csak keveset tudnak megragadni. Keresték az általánosságokat, az általános rendet a világ jelenségeiben, már több ilyen általánosságot, rendet sikerült megismerniük, de folytatták tovább a megismerést. Miért is? Mert tételezték, hogy az anyagi jelenségekben, azok egymáshoz való viszonyában olyan általánosságok, hierarchikus általános rendek törvények is (bizonyosan) benne vannak, amiket adott időpontig még nem tudtak megragadni. vagyis az anyagi világ létezését is, annak hierarchikus általánosságait is bizonyosnak tekintették.

Változás történt a megismerés szemléletében, értékfelfogásában, amikor ismertté vált, hogy sem a külvilág létezése, sem az általánosságok létezése nem bizonyos ismeret Az előző bekezdésben vázolt tételezést, szemléletet változtatta meg az a felismerés, amelyik rámutatott arra, hogy sem a külső valóság léte, sem általánosságainak a léte sem bizonyos ismeret. Ez a tétel megalapozott. Amit azonban ennek ismeretében értékes, illetve értéktelen ismeretnek tételeztek, ahogyan ezt követően a megismerést terelték, annak már a megismerés zsákutcába kerülése lett a következménye. Elvárásuk: Csak a bizonyos ismeretekkel foglalkozzunk. E közelítést a megismeréssel foglalkozó filozófusok nagy része elfogadta.

Az ismeretek bizonyossága fontos a megismerésnél. Azonban, nagy hiba, ha olyan ismeretek esetében is teljes bizonyosság az elvárás, amelyeknél ilyen ismeretekre az emberek – alapvetően megismerésük természete miatt – nem tehetnek szert. Amely ismereteknél csak a minél magasabb szintű megalapozottság lehet – a fentiek miatt – az elvárás. Ezen ismeretek esetében a bizonyosság elvárás teljesítése esetén az érdemi ismeretekről mond le a megismerés.

Kérdések:

Miben tévedett az a felfogás, ami az anyag létezését is, általánosságai létezését is bizonyosnak tételezte?

E felfogás, szemlélet alapján milyen lehetőség van az érzéki tapasztalatokra támaszodva az értékes (általános) ismeretek szerzésére?

Milyen lehetőség adódott az értékes ismeretek szerzésére azt követően, hogy ismertté vált, hogy sem az anyag létezéséről, sem hierarchikus általánosságai létezéséről nincs értékes ismeretünk akkor, ha csak a bizonyos ismereteket tartjuk értékes ismereteknek?

Milyen lehetőség adódik a megismerés számára, ha az anyag létezésére, általánosságai létezésére vonatkozó ismereteinket tovább elemezzük (magasabb szintű reflexió); ennek nyomán tételezzük, hogy ismereteink bizonytalansága nem az anyagi valóság létezésének, hierarchikus általánosságai létezésének a bizonytalanságából, hanem a megismerésünk természetéből, ismereteink hiányosságából ered?

2.9 A filozófia olyat fedezett fel a megismerésről, ami alapján az általánosságokra vonatkozó ismeretek (a filozófia foglalkozik a legáltalánosabb összefüggésekkel) értéktelenségére következtetett. Ezzel a filozófiai megismerés főként saját maga alól húzta ki a talajt

 

 

A filozófiának az ismeretek bizonyosságával kapcsolatos felfedezései, s a bizonyos ismeretekhez való ragaszkodás egyben a filozófiának, mint legmagasabb szintű általánosságokkal foglalkozó diszciplínának a felszámolásához vezetett A filozófiának az lenne a feladata, hogy a legáltalánosabb összefüggéseket, s a világ egységét keresse, elemezze, vizsgálja. A bizonyossági elvárás filozófiája, amely filozófia a hierarchikus általánosságok ismeretét értékteleneknek tételezte ezt lehetetlenné tette, teszi. Napjaink megismeréssel foglalkozó filozófiáira is ez az elvárás nyomja rá a bélyegét. 

Mi történt? Az történt, hogy a megismerésre, ismeretekre való magas szintű, filozófiai szintű reflexió során olyan összefüggést fedeztek fel, ami igaz, megalapozott. Egy-egy megalapozott új felfedezés normál esetben olyan következményekkel jár, hogy felgyorsítja a megismerés továbbfejlődését. Ebben az esetben azonban ennek éppen a fordítottja történt. A szóban forgó ismeretek (bizonyosan létezik-e a külvilág, bizonyosak e hierarchikus általánosságai) bizonyítatlanságából ugyanis azok értéktelenségére következtettek. – Értelmetlen dolog velük foglalkozni. A megismerés ilyen módon való terelése elzárta az utat az érdemi megismerés, a világ hierarchikus általánosságai megismerése előtt. A filozófiának lenne a feladata a világ legáltalánosabb sajátosságainak, összefüggéseinek egységének a kutatása. Érdekes történet ez. Ugyanis a filozófia zseniális felfedezése akadályozta meg, hogy az általános sajátosságok, összefüggések után kutassanak a filozófusok, a tudósok.

A filozófusok bizonyossághoz való ragaszkodása több évszázadon át uralkodó irányultsága a megismeréssel foglalkozó filozófiáknak. Ezen ismeretfelfogás a filozófiai megismerést, a világ egységének kutatását ellehetetlenítette. A filozófia olyan megismerési elmélettel állt elő, ami mellett azok a sajátosságok, összefüggések vizsgálata (a világ legáltalánosabb sajátosságai, összefüggései, egysége), amiket a filozófiának a feladata lenne elemezni értelmetlenség. – Mert ezen ismeretek nem bizonyosak.

A filozófia, mint a világ legáltalánosabb sajátosságait, összefüggéseit, egységét kutató diszciplína, „lábon lőtte magát”, „öngyilkosságot” követett el?

Kérdések:

A filozófia melyik felfedezése az, amelyet alapul véve a filozófia éppen azon ismereteket tartja a legértéktelenebbeknek, amiket éppen a filozófiák tártak fel?

A megismerés előrehaladása során a mind magasabb szintű reflexiók általában felgyorsítják a megismerés fejlődését. Mi a magyarázata annak, hogy a megismerés sajátos magasabb szintű (humei) reflexiója megtörténtét követően ennek éppen a fordítottja történt?

A megismeréssel szemben milyen elvárás a magyarázata annak, hogy a megismeréssel foglalkozó filozófiák több évszázada megmaradtak az érdemi (általános) ismereteket értéktelennek tartó felfogásban? Hogy lemondtak arról, hogy a világ legáltalánosabb sajátosságaival, összefüggéseivel foglalkozzanak, hogy a világ sokféle jelenségében az egységet keressék?

2.10 „Csak a bizonyos ismeretek értékesek” tételezés zsákutcába terelte a megismerést, Összefoglalás

  A megismerés korábbi szakaszában bizonyosnak tételezték az anyagi világ létezését, S a tér-időbeli hierarchikus általános rendet; így az erről szóló ismereteket is. A bizonyosság tételezése téves volt. Ugyanakkor ez a tételezés nem akadályozta a megismerés fejlődését, széles lehetőséget adott az újabbnál újabb érdemi ismeretek megszerzéséhez.

Azt követően, hogy felismerték, ezen ismeretek nem bizonyosak, s csak olyan ismereteket tartottak értékesnek, amik teljesen bizonyosak. Az anyagi világ létezésének tételezését, s az általánosságok ismeretét, az értékes ismereteket ignorálták. Ezzel zsákutcába terelték a megismerést; kiemelten a filozófiai megismerést.

Innen úgy kerülhetünk ki, hogy alaposan elemezzük érzéki tapasztalatainkban a hierarchikus általános rendet. Konstatáljuk, hogy e rendhez úgy jutunk el, ha tételezzük a külvilág, az anyagi világ létezését. Azt is konstatáljuk ugyanakkor, hogy sem az anyag létezéséről, sem a hierarchikus általánosságról, rendezettségről nincs bizonyos ismeretünk. Másrészt azt is megtapasztaltuk, hogy a külvilág létezésének, s a hierarchikus általánosságok létezésének tételezése, ismerete a hasznos, érdemi megismerést lehetővé tevő ismeret. Az érdemi, általános ismeretek „gyűjtése” során az anyagi világ, s a megismerésünk természetét is megismerjük.

A fenti tételezés mellett ismereteinkre az a jellemző, hogy a megismerendő valósághoz képest végesek, bizonytalanok. Azon külső valóság, amit megismerünk mindig gazdagabb, mint amennyit tudunk róla. Ezt követően arra is választ tudunk adni, hogy honnan eredhetnek ismereteink bizonytalanságai. Megismerésünk, illetve a tételezett külvilág sajátosságait egymáshoz viszonyítva, konstatáljuk, hogy ismereteink bizonytalansága a megismerés természetéből következik. S hogy az anyagi valóság tételezése, abban az általánosságok tételezése, majd ezek megismerése az igazán értékes ismeret, akkor is, ha ezen ismeretek nem teljesen bizonyosak.

Ezzel tág teret, a lehető legtágabb teret nyitunk a megismerés számára. Akkor ismerhetünk meg tér-időbeli hierarchikus általános rendet az anyagi valóságban, ha van benne. Annyi hierarchikus általánosságot, hierarchikus általános rendet tartunk érdemesnek kutatni a külvilágban, amennyit abban tételezünk. A külvilág olyan tételezése mellett nyílik a legtágabb tér a megismerésre, amelyben tételezzük annak létezését, továbbá teljes tér-időbeli hierarchikus általános determinációt, rendet tételezünk

A fentieknek megfelelően tudatában vagyunk annak, hogy sem a külső anyagi valóság létezéséről, sem annak hierarchikus általános sajátosságairól nincs biztos ismeretünk. E hiányosságot azonban a megismerésünk sajátosságának tudjuk be.

A külvilág létezésére, általánosságaira vonatkozó ismereteink bizonytalanságának előzőekben vázolt magyarázata, értelmezése, a külső valóság és hierarchikus általánosságai biztos létezőnek tételezése nemcsak a filozófia új alapokra való helyezését teszi lehetővé, de az ugyancsak általánosságokat vizsgáló tudományok továbbfejlődése előtt is lebontja az ismeretelméleti, szemléleti akadályokat.

III. A DETERMINÁCIÓVAL KAPCSOLATOS KÉRDÉSEK

3.1. Mi a magyarázata annak, hogy a teljes, egyértelmű anyagi determinációt sokan nem fogadják el?

Sokan nem fogadják el az anyagi világ teljes egyértelmű tér-időbeli meghatározottságát Az a tételezés, miszerint az anyagi világban, az időben egymást követő jelenségek egymáshoz való viszonyában két elv érvényesül; a rend, a determináció is, emellett azonban a rend hiánya is (indetermináció) is érvényesül – alaptalan. A determináció elv elegendő. Két elv érvényét tételezni ott, ahol egy elv alapján is magyarázhatóak a dolgok, teljesen felesleges.

A megismerés során többször lehet találkozni olyan felfogással, amelynél az emberek nem tételez teljes rendet, egyértelmű determinációt a világban. Egyes területeken nem tételeznek több rendet, több megismernivalót, mint amennyit már ismernek.

A legkevesebb rendet az a filozófia tételez, amelyik csak a bizonyos ismereteket – a matematikai, logikai ismereteken kívül – csak az érzéki tapasztalatokat tartja értékeseknek. Nem tételezi a világ hierarchikus tér-időbeli általánosságait, az időbeli rendet. miért nem? Azért, mert az ezekre vonatkozó ismereteket nem lehet bizonyosan megragadni. Eszerint olyan rendet ne keressünk, amit nem tudunk bizonyosan megismerni.

A megismerés és a magyarázó elvek A megismerés fejlődés során arra jöttek rá az emberek, hogy ahol korábban több elvvel, feltevéssel magyarázták a jelenségeket, ott később kiderült, hogy a jelenségekben közös sajátosságok vannak. Vagyis az anyag különböző megnyilvánulásai, jelenségei közt nagyobb az egység, mint azt korábban gondolták. Így kevesebb feltevéssel, kevesebb magyarázó elv alapján egyszerűbbem egységesebben is magyarázhatók a jelenségek. A megismerés fejlődése során az történt, hogy csökkentek a magyarázó elvek, kiderült, hogy a jelenségek, amiket eddig más-más elv alapján magyaráztunk, kevesebb – határesetben egy – elv alapján, egyszerűbben is értelmezhetők, magyarázhatók. Ha különböző jelenségeket több elv alapján is, egy elv alapján is magyarázni tudunk, akkor az egy elv alapján (minél kevesebb elv alapján) való magyarázatot válasszuk. A világban akkor sikerül a legmagasabb szintű egységet megragadni, ha különböző jelenségeit egyetlen szubsztancia megnyilvánulásainak ismerjük meg. Továbbá, ha a jelenségek tér-időbeli viszonyánál egy elv alapján magyarázzuk, az egymásután következő jelenségeket, anyagartikulációkat (teljes rend az időben egymást követő jelenségek egymáshoz való viszonyában).

A magyarázó elvek minimalizálására törekedve mennyi rendet, determinációt tételezzünk a világban? Az ember csak utólag, ismétlődések útján képes megismerni a világban a rendet, a determinációt, az általánosságokat. Vagyis nem képes megragadni a konkrét determinációt, csak az általános determinációban képes megragadni a rendet. Ebből következik-e, hogy ahol az ember nem képes rendet, tér-időbeli rendet megragadni, ott nincs is ilyen rend? Nem következik. Persze nem kizárt, hogy a konkrétság szintjén valóban nincs is rend. Mint ahogy az sem, hogy van. A magyarázó elvek minimalizálását figyelembe véve, mely tételezés mellett magyarázhatók a tér-időbeli jelenségek a kevesebb elvvel? Akkor, ha azt tételezzük, hogy teljes a világ tér-időbeli rendje. Vagyis ha teljes, pontos, egyértelmű a determináció.

Amennyiben azt tételeznénk, hogy a világra nem a teljes, pontos, meghatározottság a jellemző, két elv érvényét tételeznénk adott időpontokban létező konkrét jelenségek éppen olyanná tevőjének. Egyrészt a hierarchikus általánosságoknál a rendet, a determinációt, másrészt a konkrétság szintjén egy másik elvet. Azt az elvet, hogy ott már a determináció, a rend nem érvényesül. Ezzel feleslegesen szegnénk meg a magyarázó elvek minimalizálásának tételét, mivel semmi nem támasztja jobban alá azt, hogy a rend hiánya elv is érvényesül, mint azt, hogy nem érvényesül.

Semmi szükség nincs tehát arra, hogy az időben egymásután következő anyagartikulációknál ne tételezzünk teljes egyértelmű meghatározottságot, azaz ne egyetlen magyarázó elvet tételezzünk. Csak megismerésünk korábban már ismertetett természete miatt nem látjuk pontosan – csak valószínűségileg – előre az időben később bekövetkező eseményeket. Az ismereteink pontatlansága (valószínűségi jellege), ismereteinkben a teljes rend hánya koherensen értelmezhető a megismerés sajátosságából.

Ennek ellenére a teljes tér-időbeli rend a teljes egyértelmű meghatározottság elvét sokan nem fogadják el. Mivel érvelnek? Soha nem sikerült még a teljes determinációt, a konkrét, egyértelmű determinációt megismerni. A valószínűségi, vagyis a nem egyértelmű determináció megismerésnél ez ideig nem jutottunk túl. (Az előzőekben vázolt okok, a megismerés természetében rejlő okok miatt erre a jövőben sem lesz lehetőségünk.) Egy másik érv: Nem lehetséges a teljes anyagi determináció – gondolják sokan –, ha érvényesülne, nem lenne szabad akaratunk. Márpedig mi szabadon választunk az alternatívák között.

Kérdések:

A megismerésünk mely sajátossága miatt nem ismerhetjük meg pozitíve, hogy nem csak az általánosságok, de a jelenségek konkrét sajátosságai is determináltak; akkor sem, ha determináltak?

Miből következtetnek az emberek arra, hogy az anyagartikulációk csak valószínűségileg determináltak?

E tételezés során milyen hibát követ el a megismerés?

Van-e olyan ismeretünk, ami alapján valamelyik determinációra vonatkozó alternatívát preferáljuk?

Melyik tételezés mellett nyílik lehetőség a magyarázó elvek minimalizálására?

3.2. Vajon az alternatívák közti „szabad” választásaink is értelmezhetőek az egyértelmű anyagi determináció mellett?

(E probléma részletes kifejtésére egy későbbi munkában kerül sor)

Ha teljes egyértelmű determináció érvényesül a világban, akkor hogyan magyarázható, hogy lehetőségünk van alternatívák közti választásra? A tejes anyagi determináció nagyon sokféle konkrét determináció útján realizálódik. A cselekvési alternatívák közti választásról gondolják sokan, hogy nem magyarázható a tejes anyagi meghatározottság alapján. A következőképp érvelnek: Az alternatívák közti választásainknak nem az anyag determinálója, hanem a mi tudatunk, választásunk.

Elemezve a megismerési folyamatot, az érzéki megismerést, az emlékezést, az általánosítást, az ismeretek felidézését; ismerve a kielégítendő szükségleteket (például táplálékszükségleteket), amik kielégítésére pozitív, negatív élmények terelik a megismerést, a tevékenységet úgy, hogy a lehetséges alternatívákat – ismereteink szükségleteink alapján – megfogalmazzuk, majd a legelőnyösebben ítélt alternatívát megvalósítjuk. Hol van ezen aktivitások közt olyan, aminél hiányzik az anyagi determináció? Nincs ilyen mozzanat. Csak mi gondoljuk, hogy van. Annak alapján, hogy átéljük, hogy mi választunk. Csak alapos elemzés során derül ki, hogy választásaink értelmezhetők anyagi determináció alapján.

A megismerés, az újabbnál újabb ismeretszerzés, rögzülés is determinálódik. A szükségleteinket jelző élményeink is determináltak, determinálódnak. Az ismereteink, a folyton gyarapodó ismereteink, valamint a szükségleteinket jelző (időben ugyancsak változó) élményeink is determinálódnak. Ennek megfelelően időben – tendenciaszerűen – tökéletesednek (tökéletesedhetnek) választásaink.

Különleges automaták vagyunk Minden választásnál azon ismeretek, illetve élmények határozzák meg azt, hogy a felmerülő alternatívák közül (amelyeket felidézünk, amiknek adott pillanatban a birtokában vagyunk) melyiket válasszuk. Eszerint olyanok vagyunk, mint a gépi automaták? Igen, de… Ugyanakkor jelentősen különbözünk a gépi automatáktól. Életünk során ugyanis gyűlnek az ismereteink is, változnak az élményeink. Ezeknek megfelelően élményvilágunk, értékrendünk is változik. Emiatt választásaink is változnak. A változás alapvető irányultsága, hogy az ismereteink gyarapodásával, illetve élményeink, értékrendünk változásával, tendenciajelleggel szaporodnak alternatíváink, tökéletesednek alternatívák közti választásaink. Mivel magyarázható, hogy a különböző időpontokban történő választásaink során más-más cselekvési alternatívát választunk? Azzal, hogy az idő múlásával újabb ismereteket szerzünk, illetve azzal, hogy újabb élmények érnek bennünket, s ezek hatással lehetnek, vannak választásainkra, értékrendünkre.

Választásaink alapvetően ismereteink gazdagodása révén tökéletesednek. (Az élőrendeződés legmagasabb szintje, az ismeretek gyarapodása, továbbrendeződése alapján valósul meg. Úgy, hogy a tökéletesedő ismereteink hatékonyabb tevékenység útján való szükséglet kielégítést – alkalmazkodást – tesz lehetővé)

A szükségletet jelző élmények mozgósítják a szükséglet-kielégítés szempontjából releváns emlékeinket, ismereteinket, amiket felidézve fogalmazzuk meg, fogalmazódnak meg a cselekvési alternatívák, s ezek közül azt választjuk, amelyek végrehajtása mellett – adott időpontban rendelkezésre álló ismeretek, illetve élmények szerint – a lehető legkisebb negatív élmény, erőfeszítés ellenében nyílik lehetőségünk szükségleteink megfelelő szintű kielégítésére. Az ismeretek gyarapodásán, az újabbnál újabb élményszerzésen, az ismeretek élmények felidézésén alapuló cselekvési alternatívák közti választásaink meghatározódásában nincs determinációs hézag. Az alternatívák megfogalmazása is determinált, az azok közül való választás is determinált.

Az emberek tiltakoznak az ellen, hogy automaták lennének. Pedig – mivel a megismerési folyamat is, a szükségleteinket jelző élményvilágunk is, alternatívák megfogalmazása is, választásunk is determinált – mi is automaták vagyunk. Nagyon lényeges különbségek vannak az általunk készített automaták, és köztünk. Egyrészt nagyon érzékeny, nagyon bonyolult automaták vagyunk. A folyton gyarapodó ismeretek, változó élmények már átprogramoznak bennünket. Szakadatlan továbbfejlődére képes automaták vagyunk.

Utólag értékeljük korábbi ismereteink élményeink alapján azt, hogy milyen alternatívák közt választottunk, eközben ismereteink is élményeink is változtak, gyarapodtak. Ennek megfelelően lehetőség nyílik arra, hogy később hasonló szituációban olyan alternatívát válasszunk, amelyik mellett szükségleteink jobb kielégítésére nyílik lehetőség. Mivel ismereteink permanensen gyarapodhatnak, gyarapodnak, valamint szükségleteinket kifejező élményeink is változhatnak, változnak, időben; továbbfejlődésre, a társadalmilag felhalmozódó ismeretek révén mind tökéletesebb választásokra is képes automaták vagyunk. Szemben a mesterséges automatákkal, amelyek csak az általunk meghatározott program teljesítésére, s az ennek megfelelő választásra képesek, vagyis nem képesek szakadatlan továbbfejlődésre.

Kérdések:

Mivel magyarázható, hogy az emberek azt tételezik, hogy választásaik általuk és nem anyagilag determináltak?

Az érzéki ismeretek, az emlékezés, az általánosítás, ilyen módon az ismeretek, továbbá a szükségleteket megjelenítő pozitív, negatív élmények, majd az ismeretek és az élmények felidézése, a legelőnyösebben tételezett alternatíva választása determináció mozzanata közül melyik lenne az, amelyik nem értelmezhető az anyagi determinációval?

Választásaink miben egyeznek, miben különböznek az emberek által készített automaták választásaitól?

3.3 A mikrofizikai jelenségekről csak valószínűségi ismereteket szerezhetünk. Ebből azonban nem következik, hogy az anyagi világban nem érvényes az egyértelmű meghatározottság

Mikrofizikai jelenségek és a determináció A fizikusok magukról a mikrofizikai jelenségekről és nem e jelenségek ismeretéről tételezték, hogy nem egyértelműen, csak valószínűségileg determinált . Abból, hogy egy-egy jelenséget nem ismerünk pontosan csak valószínűségileg, kétféle következtetés adódhat. 1 Adott jelenség csak valószínűségileg determinált. 2 Egyértelműen determinált, de mi a megismerésünk természetét, sajátosságait ismerve e jelenségeket csak valószínűségileg, vagyis nem pontosan ismerhetjük meg.

E jelenségekről csak úgy érkeznek érzékelhető hatások, ha mi is hatásokat (mérési kölcsönhatás) gyakorolunk rájuk. Emiatt nincs lehetőség eredeti állapotukban való megismerésükre Nem csak a makro-fizikai jelenségek, a mikrofizikai jelenségek is hatást gyakorolnak egymásra. Kölcsönhatnak. Ahhoz, hogy a mikrofizikai jelenségek érzékszerveinkre is hatást gyakoroljanak (mérőműszerek közvetítésével) olyan hatást kell rájuk gyakorolni, hogy e hatás nyomán róluk is érzékelhető hatások érkezzenek (mérő műszereinken keresztül) érzékszerveinkre. Egyetemes tétel, hogy érzékelés útján ugyanis csak akkor szerzünk ismereteket, ha érzékszerveinkhez a vizsgált jelenségről (jelen esetben műszerek közvetítésével) hatások érkeznek.

A mikrofizikai jelenségek csak akkor fejtenek ki e jelenségek számunkra érzékelhető hatást, ha mérési kölcsönhatással állapotukat megváltoztatjuk. Ha ezt nem tesszük, akkor nem érkeznek hozzánk érzékelhető hatások róluk. Mi mérési kölcsönhatás nélküli állapotban szeretnénk megismerni. Erre azonban nincs lehetőségünk, mert ilyen állapotban nem fejtenek ki olyan hatást, amit érzékelni tudnánk. Másként megfogalmazva: Abból, hogy csak ilyen hatásrendszer révén szerzünk egy-egy jelenségről ismeretet, érzéki tapasztalatot az következik, hogy azt a jelenséget, azt a kölcsönhatást, amit mi e hatásrendszer nélkül szeretnénk megismerni, elvileg nem ismerhetjük meg. Az erős fényhatás, amivel pl. megvilágítjuk, hogy hatások érkezzenek róluk érzékszerveinkhez, már megváltoztatja annak az entitásnak az állapotát (helyzetét, impulzusát), amit eredeti állapotában szeretnénk megismerni.

A mikrofizikai jelenségek pontos megismerésének lehetetlensége, valószínűségi szintű megismerése azok hullám sajátosságával is magyarázható A mikro-jelenségek is, a megvilágító fény is hullámsajátosságokkal is rendelkezik. Így nem csak az a pontatlanság adódik ismeretünkben, hogy nem eredeti állapotában, eredeti kölcsönhatásában, hanem megváltozott energiaállapotában ismerhetjük csak meg e jelenségeket. Ismereteink a mikro-jelenségek hullámtermészete miatt is pontatlanok. Így a mikrofizikai jelenségekről ismereteink csak valószínűségiek lehetnek.

Miként értelmezi a mikrofizikai jelenségek determinálódását az a felfogás, ami tejes rendet, egyértelmű determinációt tételez a világban? Abból, hogy nem vagyunk képesek e mikro-jelenségek pontos állapotát megismerni, mert ebben az állapotban róla nem érkeznek hatások érzékszerveinkhez, nem következik, hogy a mikrofizikai jelenségek csak akkor léteznek, akkor determináltak, ha érzékszerveinkre hatnak. Tételezzük, hogy e jelenségek akkor is determináltak, amikor nem érkeznek róluk érzékelhető hatások.

Mi a magyarázata annak, hogy a mikrofizikai jelenségeket nem tudjuk eredeti állapotukban megismerni? Ez amiatt van, hogy a jelenségek érzékeléséhez arra is szükség van, hogy a jelenségekről hatások érkezzenek érzékszerveinkhez. Igen ám, de e jelenségek eredeti állapotukban nem fejtenek ki hatást (műszereinken keresztül érzékelhető hatást sem) érzékszerveinkre. Csak úgy fejtenek ki érzékelhető hatást, ha műszeres hatást gyakorolunk rájuk. De ekkor már nem az eredeti állapotukról, hanem a műszeres hatással megváltozott állapotukról érkeznek hozzánk hatások.

A kérdés a következő! A fentiekben vázolt tapasztaltok, összefüggések bármelyike alátámasztja-e azt, hogy a mikrofizikai jelenségek világában determinációs hézag van, hogy nem érvényesül pontos, egyértelmű determináció, csak valószínűségi determináció? Nem támasztja alá. A fentiekből nem következik, hogy a mikro-jelenségek konkrét alakulásában a determináció mellett egy másik elv is érvényesül. Vagyis, hogy a mikro-jelenségeknél, folyamatoknál determináció hiányának is a rendetlenség elvének is szerepe van.

Nem mond ellent a dolgok alakulásában érvényesülő teljes rendnek, pontos determinációnak az sem, hogy hullámtermészettel is rendelkező mikro-jelenségre ugyancsak hullámtermészetű fotonnal való kölcsönhatást követően mi emberek csak valószínűségi ismeretekhez jutunk. Semmi nem támasztja alá, hogy a mikrofizikában a rend, a determináció elv mellett a rendetlenség elv is érvényesül. Semmi sem támasztja alá, hogy ahol mi nem ismerünk rendet, pontos determinációt, ott nincs is rend, nincs is pontos determináció.

Azzal érvelnek, akik a mikro-jelenségek valószínűségi determináltságát tételezők, hogy itt másról van szó, mint a makro-jelenségek valószínűségi összefüggésénél Ismereteink ez esetben az előzőekben vázoltak miatt (mérési kölcsönhatásokra van szükség, hullámtermészetűek e jelenségek) számunkra elvileg nem pontosíthatók úgy, ahogy a makro-jelenségeknél a mind pontosabb méréssel erre lehetőség nyílik. Szerintük olyannak kell tételeznünk a jelenségeket, mint amilyennek megismerjük. Ha csak valószínűségi ismereteket szerezhetünk róluk, akkor ebből az következik, hogy valószínűségi összefüggés jellemző rájuk a valóságban is.

Nagyon fontos, hogy ilyen-olyan okból véges, korlátozott ismereteinket mindig megkülönböztessük azon valóságtól, anyagi valóságtól, amit modellez Így érvelnek: Akármilyenek is a jelenségek valójában számunkra csak valószínűségileg lehetnek determináltak, mert csak valószínűségi ismereteket szerezhetünk róluk. Mi értelme, jelentősége lenne annak, hogy másként számoljunk velük, ha számunkra csak ilyenek, vagyis csak valószínűségileg determináltak lehetnek?

Valójában nagyon nagy ennek az értelme, jelentősége. A megismerési folyamat során milliószor tapasztaltuk, hogy a valóságban nem olyanok a jelenségek, mint amilyennek azokat ismerjük. Általános tapasztalat, hogy a jelenségekben mindig több, teljesebb a rend, a determináció, mint amit adott időpontig megismertünk. Azért folytatjuk a valóság megismerését, mert azt tételezzük, hogy még van benne olyan rend, determináció, amit még nem ismerünk. Most adjuk fel ezt az elvet? Van olyan tapasztalat, ami azt támasztja alá, hogy a mikrofizikai jelenségek esetében nem érvényesül a pontos determináció? Nincs ilyen tapasztalat. Az, hogy mi a fenti, általunk ismert összefüggések (mérési kölcsönhatás stb.) miatt nem ismerhetjük meg e jelenségek pontos determinációját, nem bizonyítja, hogy nincs is ilyen determináció. Semmi szükség az időben egymás utáni jelenségek kapcsolatánál a teljes rend (egyértelmű determináció) egyetlen elvénél más elv érvényét is tételezni, mivel semmilyen tapasztalat nem támasztja alá hogy más elv – a rend hiánya, indetermináció – is érvényesül.

A nagy felfedezések hatókörét általában túlértékelik Nagy felfedezés, hogy a mikrofizikai jelenségek megismerésénél az előzőekben vázolt korlátok is fennállnak. Hogy e korlátok miatt a mikro-jelenségek világában a megismerésünk, illetve az anyagi kölcsönhatások sajátosságai miatt elvileg nincs lehetőségünk arra, hogy a valószínűségi ismereteknél pontosabb ismeretekhez jussunk. Azt is tudjuk, hogy miért van, hogy csak valószínűségi ismeretekhez jutunk. Azt is tudjuk, hogy mi köze ehhez a megismerésünk sajátosságainak, a mikro-jelenségek hullámtermészetének. A fenti okok miatti pontos megismerésünk lehetetlenségéből azonban egyáltalán nem következik, hogy itt megszakad a világban a determináció, a rend elve.

Ellenvetés: No, de hiába a teljes rend, mi azt mégsem ismerhetjük meg. Akkor meg mi értelme tételezni? Valójában sem azt nem erősítik meg a tapasztalatok, hogy a jelenségek valószínűségéhez tartozó rendezetlenség az anyag sajátossága-e, sem azt hogy nem az.

Teljes vagy csak valószínűségi determinációt tételezzünk? Való igaz, tapasztalataink alapján az előzőekben vázoltak miatt nem tudhatjuk biztosan, hogy a mikrofizikai jelenségek is pontosan determináltak-e, vagy az a helyzet, hogy e jelenségeknél már nem érvényesül az egyértelmű meghatározottság elve. Melyiket tételezzük ilyen szituációban?

A megismerést azért folytatjuk, hogy érzeteink alapján az anyagi világban olyan rendet, determinációt találjunk, amit még nem ismerünk. Ha nem tételeznénk nagyobb rendet a valóságban, mint amit adott ideig megismertünk, akkor nem folytatnánk tovább megismerő tevékenységünket. A mikrofizikai jelenségek megismerése során az előzőekben ismertetett korlátokkal találkoztunk. Nem csak azt tudtuk meg, hogy e jelenségekről csak valószínűségi ismerteket szerezhetünk, hanem azt is, hogy ennek mi az oka, magyarázata. Hogy a megismerésünk természete olyan, hogy emiatt akkor sem szerezhetünk a mikrofizikai jelenségekről pontos ismereteket, ha azok pontosan determináltak. Emiatt valóban nem tudhatjuk bizonyosan, hogy e jelenségek pontosan determináltak-e. Ezen ismeretek birtokában mit tételezzünk a mikrofizikai jelenségekről?

Miért ne tételeznénk ez esetben is azt, amit a megismerés folytatásánál mindig tételeztünk? Hogy az anyagi valóságban több rend (determináció) van, mint amit ismerünk. Az ismereteink természete miatt nem ismerünk a mikrofizikai jelenségeknél pontos egyértelmű determinációt. Ebből az is következik, hogy teljes bizonyossággal nem tudhatjuk, hogy a valóságban pontos, egyértelmű-e a determináció, vagy csak valószínűségi.

Van e valamilyen támpontunk arra vonatkozóan, hogy a kétféle lehetőség közül melyiket válasszuk? Van. A megismerés előrehaladásának eredménye mindig az lett, hogy a valóságban újabb és újabb determinációt, rendet találtunk ott, ahol korábban még ezekről nem volt tudomásunk. Miért adnánk fel a valóságban egyértelmű determináció elvét, a teljes pontos rend elvét. Miért tételeznénk e területen más elv érvényességét is, amikor ezen egy elv alapján is magyarázhatóak a jelenségek?

Ha a valóság magyarázatára elegendő elvet, a rend, a determináció elvét feladjuk a mikro-jelenségek világában, anélkül, hogy ezt alátámasztaná pozitív tapasztalat, annak egész ismeretrendszerünkre súlyos következménye lesz, van Igaz, hogy csak a mikro-jelenségekre vonatkoztattuk e rendezetlenséget, részleges rendezetlenséget, ami közvetlenül csak a mikro-jelenségek létezésének, paraméterértékeinek valószínűségi meghatározottságát tételezi. Alaposabban elemezve e problémát konstatálnunk kell, hogy e tételezés a makro-világban való rendet is, érinti. Ugyanis a makro jelenségek mikrofizikai jelenségekből szerveződnek. Mi következik ebből? Ez a tételezés olyan sarkalatos törvények feladásával is együtt jár, mint a tömeg, az energia megmaradási törvények. Vagyis az energia- és tömegmegmaradás törvénye sem érvényesül pontosan, csak valószínűségileg. Ebből kimondva, ki nem mondva az következik, hogy a tömeg is, az energia is keletkezhet is, illetve el is tűnhet. Tapasztalataink a szóban forgó megmaradási törvények érvényesülését támasztják alá.

A mikrofizikai jelenségek valószínűségi determinációjának tételezése (vagyis amikor az ismereteink valószínűségi jellegéből a valóság valószínűségi meghatározottságára következtetünk) ismeretrendszerünkből kihúzzuk azt a téglát, amin ismeret-építményünk áll. Ezzel ismeretrendszerünk alapjait kérdőjelezzük meg.

Hol téved el a megismerés? Attól, hogy a mikrofizikai jelenségek determinációjáról nem tudunk csak valószínűségi ismereteket szerezni – ismerve a megismerés és az anyagi valóság egymáshoz való viszonyát – megalapozottan következtethetünk arra, hogy mikrofizikai jelenségekben ez esetben is több a rend, a szabályosság annál mint amennyit eddig megismertünk. Az a tény, hogy a mikrofizikai megismerésnél a pontos megismerésnek az anyagi kölcsönhatás sajátosságából, illetve a megismerésünk természetéből fakadó korlátjával is találkoztunk egyáltalán nem támasztja alá azt, hogy e területen a determináció elve mellett egy másik elvnek is szerepe van abban, hogy a konkrét időpontokban az anyagartikulációk konkrétan milyenek.– Alapvető hiba: A determináció hiányos ismeretéből a valóság determináltságának a hiányára következtetni.

Kérdések:

Mi az oka, magyarázata annak, hogy a mikrofizikai jelenségek paraméterértékeit nem tudjuk közvetlenül érzékelni csak úgy, hogy mérőműszerekkel hatást gyakorlunk rájuk?

Ez esetben már nem eredeti, hanem megváltozott állapotukról szerzünk információt. Ez azt jelenti, hogy a mikrofizikai jelenségek eredeti paraméterértékei számunkra megismerhetetlenek

Ha egyszer nem ismerhetők meg e jelenségek eredeti állapotukban, léteznek-e e jelenségek egyáltalán, lehetnek e determináltak egyáltalán?

A mikrofizikai jelenségekről a jelenség paraméterértékeinek sajátossága, s a megismerésünk természete miatt nem szerezhetünk ismereteket csak úgy, ha hatást gyakorolunk rájuk. Továbbá, e jelenségekre az is jellemző, hogy hullámtermészetűek; s csak valószínűségi ismereteket szerezhetünk róluk. Vajon a fentiek bizonyítják-e azt, hogy e jelenségek csak valószínűségileg determináltak? Vagy inkább arról van szó, hogy csak azt támasztják alá, hogy sem az nem bizonyos, hogy egyértelműen determináltak, sem az hogy csak valószínűségileg determináltak?

Ha tapasztalataink alapján sem azt nem tudjuk egy-egy jelenségről bizonyítani, hogy egyértelműen, sem azt hogy valószínűségileg determinált vajon rendelkezünk-e olyan ismerettel, ami alapján valamelyik alternatívát megalapozottabbnak tartsuk? Ha egy dolgot egy elv, illetve több elv alapján is magyarázni tudjuk, van e szükség arra, hogy több elv alapján magyarázzuk a dolgot?

Vajon ugyanannyi elv alapján magyarázható az egyértelmű, illetve a valószínűségi determináció? Ha nem, akkor melyik determináció magyarázható kevesebb elv alapján?

Tapasztalunk-e olyan jelenséget, aminek adott tér-időbeli kialakulása bizonyosan nem értelmezhető egy elv (az egyértelmű determináció elve) alapján?

Mi következik abból, ha a mikrofizikai jelenségek valószínűségi megismerhetőségéből arra következtetünk, hogy e jelenségek a valóságban is csak valószínűségileg meghatározottak: a makro fizikai jelenségek meghatározottságára? Például az anyag, illetve energia megmaradás törvény érvényesülésére? (Figyelembe véve, hogy a makro fizikai jelenségek mikrofizikai jelenségekből szerveződnek.)

Véges, keresés révén megtalált, tévedésre hajlamos ismereteink révén csak az általánosságok esetében ismerjük pozitíve a determinációt, a rendet, a konkrét jelenségeket így csak valószínűségileg ismerhetjük. Megismerésünk haladása során azonban az derül ki, hogy ahol korábban még nem ismertük a determinációt, ott később megismerjük. Ebből arra következtetünk, hogy csak ismeretünk sajátossága miatt nem ismerjük pontosan csak valószínűségileg az egyértelműen determináltnak tételezett valóságot. Úgy jutunk a determináció mind pontosabb megismeréséhez, hogy tételezzük, hogy a világban érvényesül, s keressük.

A mikrofizikai jelenségek esetében azt is tudjuk, hogy eredeti állapotukat a kölcsönhatás természete, a megismerés természete miatt nem ismerhetjük meg. A jelenségek hullámtermészetének is szerepe van abban, hogy e jelenségeket csak valószínűségileg ismerhetjük meg. A fentiekből azonban egyáltalán nem következik, hogy a mikrofizikai kutatások eredménye bizonyítaná, hogy a világban csak valószínűségi determináció érvényesül. Sokkal megalapozottabb tételezés a teljes egyértelmű determináció tételezése. „Ha a mikrofizikánál csak valószínűségi determinációt tételezel, alapvető fizikai törvényeket, megmaradási törvényeket kell érvényteleneknek nyilvánítani, anélkül, hogy ezt a tapasztalatok alátámasztanák.”

IV. ÚJ FILOZÓFIÁRA VAN SZÜKSÉG

4.1 Feladat: Kijutni a filozófiai, s a tudományos megismerés jelenlegi zsákutcájából

A Hume és követőinek az ismeretekre vonatkozó bizonyossági elvárásai zsákutcába vitték a filozófiai megismerést Valójában az érdemi ismeretek az általános ismeretek. Amikhez az érzéki tapasztalataink elemzésével jutunk sajátos kereső tevékenység eredményeként. Sem a külvilág létezését, sem az általánosságait nem ismerjük teljes bizonyossággal. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy a szóban forgó ismeretek értéktelenek. Elméletük szerint: Ha következetesen eleget teszünk e bizonyossági elvárásnak akkor a matematikán, logikán kívül csak az érzeteink a biztos ismereteink. Ha tettek is ezen elvárást elfogadó filozófusok némi engedményt, ha tulajdonítottak is valamilyen (sokadlagos) értéket az általánosabb ismereteknek, alapvető beállítottságuk nem változott.

Tiszteletre méltó elvárás a bizonyosság, ha azonban a megismerés csak az érzetek megismerését jelenti, ez az elvárás a megismerésnél, az emberek gyakorlati tevékenységénél tarthatatlan E felfogás, elmélet – ha következetesen értelmezzük – az emberek mindennapi ismereteinek, tapasztalatainak, életvitelének alapvetően mond ellent. Triviálisan elfogadott, alátámasztott dolog, hogy az általános ismeretek az értékes ismeretek.

Ahhoz hogy e filozófia melléfogását nem csak a gyakorlat cáfolja, az ismeretek valamint a tételezett külső valóság egymáshoz való viszonyát magasabb reflexiós szinten szükséges elemezni. Ezt a célt tűztem ki ebben a munkában.

A megismerés során spontán tételezzük nem csak azt, hogy alapvetően külső valóságot, anyagi valóságot ismerünk meg, de azt is, hogy a tételezett valóság jelenségeihez képest a róla szerzett ismereteink mindig korlátozottabbak, kevesebbek. A megismerés során a tételezett külső valóságról, anyagi valóságról, annak jelenségeiről, összefüggéseiről szerzünk mind több ismeretet. A valóság és a róla szerzett ismeretek közti mind megalapozottabb megfelelés úgy valósul meg, hogy mindig ismereteinket, már megkeresett általános ismereteinket igazítjuk a külső valósághoz, és nem fordítva.

Olyan elméletre, filozófiai elméletre van szükség, ami igazolja a nem teljesen bizonyos ismeretek értékességét Kulcs feladat: Rámutatni arra, hogy az ismeretek magasabb reflexiós szintjén, hogy a megismerés azon bizonyossági elvárása, ami mellett az általánosságok ismeretei értéktelenek hibás. Miért hibás? E felfogás mely tételezése akadályozza azt, hogy az érdemi, az általános ismereteket értékes ismereteknek tartsuk?

Mit tételez ez a felfogás az érzéki ismeretekről? Ha következetes, akkor azt, hogy egyedül ezek a bizonyos tapasztalati ismeretek. A külső, az anyagi valóság tételezése már nem biztos ismeret. Az a probléma ezzel a felfogással, hogy nem foglalkozik azzal a problémával, hogy a megismerők milyen meggondolásból tételezik a külső valóság létezését is, az általánosságok létezését is? S miért keresnek, általános ismereteket is? Miért folyik szakadatlan e kereső tevékenység? Az a helyzet, hogy ezen (általános) ismeretek birtokában folytatott tevékenység nyomán mind hatékonyabban elégítik ki szükségleteiket. Választ kellene adni arra is, hogy ez hogyan lehetséges; ha egyszer azon általános ismeretek, amiket megragadnak nem bizonyosak.

Ezen problémákkal a szóban forgó bizonyosság elvárás képviselői nem foglalkoznak. Olyan elméletre van szükség, amelyik alapján választ kapunk az alábbi kérdésekre. Miért nem bizonyosak a külvilág létezésére vonatkozó ismereteink? Miért nem bizonyosak hierarchikus általánosságaira vonatkozó ismereteink? Ha nem bizonyosak, akkor miért lehetnek mégis értékesek számunkra? Ezen kérdésekre kell választ adni. Nagyon fontos, hogy ezt megtegyük. A bizonyossági elvárás ugyanis éppen azon ismereteket nyilvánította értékteleneknek, amelyek alapján sikeresek vagyunk. Az érzéki tapasztalatok biztos ismeretek ugyan, de önmagukban csak annyi az értékük, hogy minden általános ismeretünkhöz alapul szolgálnak, hogy feldolgozásuk során értékes általános ismeretekhez juthatunk.

Olyan elméletre van tehát szükség, ami alapján a nem teljesen bizonyos ismereteket értékeseknek tekintik. Ezzel megnyílik az út az értékes, általános ismeretek keresése felé, kiszabadul a filozófiai megismerés abból a zsákutcából, amibe sajátos zseniális felfedezése révén lavírozta be magát, amikor felfedezte a szóban forgó ismeretek bizonytalanságát.

Megválaszolandó kérdés: Mi lehet a világ létezésére, illetve hierarchikus általánosságai létezésére vonatkozó ismereteink bizonytalanságának a forrása A megismerésünk során a spontán tételezett külső valóság (anyagi valóság) sajátosságairól, illetve ismereteink sajátosságairól is ismerethez jutunk. Sőt, a külső valóság, illetve ismereteink egymáshoz való viszonyáról is mind több ismeretet szerzünk. Nem abból indulunk ki, hogy csak a bizonyos ismeretek az értékesek, hiszen a tapasztalatok permanensen bizonyítják, hogy a nem teljesen bizonyos általános ismereteink az értékesek. Ebből kiindulva kell arra választ adni, hogy mi miatt van bizonyossághiány.

Lehet, hogy az anyagi valóság nem létezik. Illetve ha létezik is, általánosságai nem bizonyosak. Ha ez az ismereteink bizonytalanságának az oka, akkor nem (vagy nem csak) a megismerés a forrása ismereteink bizonytalanságának. A tapasztalataink azonban arról győznek meg bennünket, hogy megismerésünk természetéből fakad a bizonytalanság. A ismereteinkről tudjuk, hogy végesek. Hogy keresődés, keresés eredményeként jutunk általános ismeretekhez. Ugyanakkor a megismert általánosságokról tételezzük, hogy akkor is hatottak, amikor még nem ismertük, amikor nem jutottunk olyan érzéki tapasztalatokhoz, amelyek érvényességét alátámasztották volna. Továbbá tételezzük, hogy a jövőben is érvényesülnek ezen általánosságok. Ezt azonban – mivel véges ismereteink miatt nem tapasztalhatjuk meg adott időpontban hogy a jövőben is érvényesülni fognak – nem ismerhetjük meg teljes bizonyossággal.

A megismerés fejlődése, a tételezett külső valóságról tapasztalatok által alátámasztott mind több általános ismeret szerzése. Milyen sajátosságokkal rendelkezőnek tételezzük ehhez az anyagi világot? Olyannak tételezzük az ismereteink, illetve az anyagi valóság egymáshoz való viszonyát, ami a mind több értékes, általános ismeretek megszerzéséhez a legtágabb keretet, lehetőséget nyújtja.

Amíg a megismerés nem fedezte fel, hogy a külvilág létezésére, illetve az általánosságokra vonatkozó ismereteink bizonytalanok, addig az ismereteink bizonytalanságát csak a megismerés sajátosságainak tudták be. A valóság létezését, illetve hierarchikus általánosságai létezését bizonyosnak tételezték.

Most majdnem ugyanide jutunk vissza, miután alaposan elemeztük a tételezett külső valóság sajátosságait, a megismerésünk sajátosságait, az ismeretek és az anyagi világ egymáshoz való viszonyát. Van azonban egy lényeges különbség a reflexió szintjében. E magasabb szintű reflexió alapján, már tudjuk, hogy a külvilág létezésére, hierarchikus általánosságai létezésére vonatkozó ismereteink nem bizonyosak. Alapos elemző munka eredményeként azonban azt is tudjuk, hogy az ismereteink bizonytalanságának elvileg két forrása lehet. Anélkül, hogy a bizonytalanság forrásáról teljes bizonyos ismereteink lennének – a megismerés sajátosságainak ismeretében – megismerést tartjuk a bizonytalanság forrásának.

A megismerés lehetőségét alapvetően befolyásolja, hogy tételezzük-e a külső valóság létezését, ha tételezzük, abban tételezünk-e tér-időbeli hierarchikus általános rendezettséget, továbbá, hogy teljesnek vagy csak részlegesnek tételezzük a szóban forgó rendezettséget A külső valóságból annyi értékes, általános ismeret megszerzésére van elvileg lehetőség, amennyi a külső valóságban van. A megismerés alapvető törekvése, hogy minél több ilyen ismeretet szerezzen. Tételezzük-e, hogy a külső valóságban nincs teljes hierarchikus általános determináció, rendezettség? A tudósok, filozófusok gyakran tételeztek, tételeznek ilyet. Az történik ilyenkor, hogy a véges ismereteink a valóságban érvényesülő hierarchikus általános rendet hiányosan tárják fel. majd tételezik, hogy az ismereteink azért hiányosak, azért bizonytalanok, mert a bizonytalanság anyagi valóság sajátossága. Az ilyen tételezések azt sugallják, hogy a megismerés már mindent megragadott abból a hierarchikus általánosságból, determinációból, rendezettségből, ami az anyagi világban van. Azt tételezik, hogy a valóságban (is) van az ismereteink bizonytalanságának forrása, ezért értelmetlen a további megismerés, a bizonyosság keresés. E tételezés a megismerést zsákutcába vezeti.

Az ismereteink és a valóság egymáshoz való viszonyának azon tételezése mellett nyílik a legtágabb tér a valóság megismerésére, amelyik egyrészt az anyagi világot biztos létezőnek tételezi, továbbá az anyagi világban a hierarchikus általánosságok bizonyosságát tételezi, egészen a konkrétság szintjéig. Vagyis teljes anyagi meghatározottságot tételez.

Mi a különbség a megismerés helyének jelenlegi reflexiós szintjén való tételezése, valamint a között, amikor a reflexió alacsonyabb szintjén spontán tételezték az anyagi világ bizonyos létezését, illetve hierarchikus általánosságai bizonyosságát? Az, hogy most már tudjuk, hogy a külvilág létezésének, hierarchikus általánosságai létezésének a tételezése olyan ismereteken alapul, amelyek nem teljesen bizonyosak. Tételezzük az anyagi valóság bizonyos létezését, illetve teljes tér-időbeli hierarchikus általánossága bizonyosságát, noha e tételezés nem biztos ismert. Tény, hogy a megismerés során, az értékes általános ismeretek megszerzését e tételezés egyáltalán nem korlátozza. E tételezés szerint az ismeretek pontatlanságának, nem a valóságnak pontatlansága, pontos determinációjának a hiánya az oka, hanem maguk az ismeretek az okai. Ismereteink végesek, tévedésre hajlamosak. A fenti tételezések a megismerés természete miatt nem teljesen bizonyosak.

 

A külvilág létezése bizonyosságára, illetve hierarchikus általánosságai bizonyosságára vonatkozó tételezéseink az ismereteink gazdagodásával mind megalapozottabbá válnak A megismerés előrehaladása nyomán azonban minden olyan általános ismeretek, amelyek a tapasztalatokkal összhangban vannak, először is azt támasztják alá mind magasabb szinten, hogy bizonyosan létezik az anyagi világ, másrészt, hogy az anyagi világ hierarchikus általánosságai is bizonyosak.

Nincs itt ellentmondás? Tételezzük, hogy az anyagi világ bizonyosan létezik, továbbá, hogy hierarchikus általánossága, teljes tér-időbeli rendezettsége is bizonyosan létezik, holott ilyen ismeretekkel nem rendelkezünk. Ha ismereteinknek ismerjük a korlátait, akkor ennek tudhatjuk be, hogy a külvilág létezéséről, teljes rendezettségéről, egyértelmű meghatározottságáról a megismerésünk természete miatt nincs bizonyos ismeretünk, ezért a valóságban bizonyosságuk tételezhető. S ha tételezzük, akkor a lehető legtágabb keretét biztosítjuk az értékes, az előrelátáshoz, a sikeres tevékenységhez alapul szolgáló ismeretszerzéshez. A szóban forgó értékes ismeretek (hierarchikus általános ismeretek) gyarapodása egyben a külvilág létezésének bizonyosságára vonatkozó, hierarchikus általánosságai bizonyosságára vonatkozó tételezéseinket is mind magasabb fokon támasztja alá.

E tételezés a legtágabb keretét nyújtja a megismerésnek. A megismerés természete miatt nincs arra lehetőség, hogy a külvilág tételezett bizonyos létezéséről, hierarchikus általánosságai tételezett bizonyosságáról is meggyőződhessünk. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy ennek a megismerésünk természetében van az oka. Így meg kell elégednünk azzal, hogy e tételezésünk a megismerés előrehaladásával mind magasabb szinten támasztódik alá.

4.2 Olyan világelméletre, megismerés elméletre van szükség, ami a legtágabb lehetőséget biztosít ahhoz, hogy érzeteinkben mind több hierarchikus általánosságot, rendet kereshessünk, találhassunk

Olyan filozófiára van szükség, ami a legtágabb keretet biztosít az érdemi (azaz az általánosságok) megismeréséhez Az általánosság ismereteink a megismerés természete miatt elvileg nem lehetnek ugyan bizonyosak. De lehetnek mind jobban alátámasztottak. A bizonyossági elvárás zsákutcába terelte a filozófiát. Következmény: Csak a konkrét érzéki ismeretek lehetnek eszerint bizonyosak. Noha ezen elmélet, szemlélet idővel tett bizonyos engedményeket az általános ismeretek valamilyen alárendelt formában való elismerésére, ilyen módon azonban nem látta el, nem láthatta el azt a feladatot, amit a filozófiának teljesíteni kellene. Mik is ezek? A világ legáltalánosabb sajátosságaival, legáltalánosabb összefüggéseivel való foglalkozás. A világban tételezett mind mélyebb egység keresésével való foglalkozás.

Az ismeretek bizonyosságát elváró elmélet nem filozófia. Nem arról van szó, hogy az ismeretek, a nyelv mind alaposabb elemzése nyomán nem született sok eredmény. Született. Ez azonban már nem filozófia. A megismeréssel való foglalkozás egyik kulcs kérdése a filozófiának. A filozófiának a világ legáltalánosabb összefüggéseivel, sajátosságaival kellene foglalkozni. Olyan kérdésekre kellene választ adni, hogy hol a helye az anyagi világban az életnek, az embernek, a megismerésnek, milyen irányú determinációs folyamatok hatására rendeződött az élettelen szintek, élővilág anyaga, hogy a megismerési képesség is megjelenhetett ennek nyomán.

A filozófia és a tudományok koherens világelméletté szerveződése szükséges Olyan filozófiára lenne szükség, amelyik annak megfelelően, ahogy a tudósok általában egységesnek tételezik az anyagi világot, amelyik megtalálja a világban az egyetemes, hierarchikus általános sajátosságokat, összefüggéseket. S amiben a filozófia elmélete és a tudományok elméletei, tételei harmonikusan illeszkednek egymáshoz.

Milyen világelméletre van szükség? Olyanra, amiben ha tételezzük az anyagi világ létezését, ha tételezzük a hierarchikus általánosságok létezését, akkor a legáltalánosabb, illetve a mind konkrétabb sajátosságok megfelelési viszonyban kerülnek egymással.

A tudományok által feltárt ismeretek gazdagodnak. A világ legáltalánosabb összefüggéseivel foglalkozó filozófia számára a tudományok ontják a legáltalánosabbnál a konkrétabb általános elméleteket, tételeket. Ehhez kapcsolódva olyan filozófiára van szükség, ami épít a szaktudományos eredményekre. Hangsúlyozom, hogy az ismeretekkel szembeni bizonyosság elvárás filozófiáján – ami miatt felszámolásra került filozófia – túl kell lépni. A tudományok jelenlegi fejlettsége mellett az emberi megismerés természetét figyelembe véve olyan filozófia elméleti rekonstruálására van szükség, ami a tudományokkal együtt világelméletté integrálódik. Ezalatt azt értem, hogy ezen elméletben a világ legáltalánosabb sajátosságaival, összefüggéseivel foglalkozó elmélet (filozófia) tételei és a konkrétabb sajátosságokkal foglalkozó elméletek (szaktudományok elméletek) tételei harmonikusan illeszkednek. Ez a világelmélet a determináció nyomvonalában vizsgálódik. Akkor ad érdemi választ a megismerés világban elfoglalt helyére, ha azt, mint az anyag szerveződése, rendeződése determinációjaként értelmezi. Ha ez sikerül, akkor konstatálhatjuk, hogy a filozófiában alapkérdésnek tekintett anyag-tudat viszony problémára – nagyon általános (filozófiai) közelítésben – érdemi tudományos magyarázatot sikerül adni.

4.3 Vajon a materialista filozófiák által vizsgált témakörök, illetve az anyag egyetemes sajátosságai közt van-e olyan, ami implicite az összes többit is tartalmazza, átfogja?

A filozófiák több témakörrel foglalkoznak, de nem vizsgálják érdemben ezek kapcsolatát A filozófiák alapirányultsága a világ legáltalánosabb sajátosságaival, összefüggésivel való foglalkozás. Ezen belül a filozófiák több témával, témacsoporttal foglalkoznak. Például a materialista irányzatok az anyag tudat egymáshoz való viszonyával, a dialektika, metafizika elméletével, módszerével, az ezekhez kapcsolódó törvényekkel, a determináció kérdéseivel, az élővilág kérdéseivel, ember világban elfoglalt helyével, a megismeréssel, az anyag-tudat viszonnyal, a társadalom legáltalánosabb összefüggéseivel stb.. Nem foglalkoznak azonban érdemben azzal, hogy milyen kapcsolat van e területek között. Ha a világ egységes, márpedig a materialista filozófusok tételezik ezt, akkor e különböző területeknek is összekapcsoltaknak kell, hogy legyenek.

A filozófia rendet, hierarchikus általános rendet keres a világban. Erre akkor van lehetősége, ha a legáltalánosabb, azaz egyetemes  sajátosságokból indul ki A legáltalánosabb sajátosságok, összefüggések az anyag minden megnyilvánulásában, a filozófiák által vizsgált területek, témakörök mindenikében jelen vannak, érvényesülnek. Ez azt jelenti, hogy a különböző szinteknek, területeknek közös sajátosságai is vannak. Hogyan kapcsolódnak e szintek, területek egymáshoz? Melyek ezek a szintek, területek? Az anyag és a tudat kérdései, a dialektikus, metafizikus elméletek, szemléletek, a determináció problémái, a világ szintes szerveződésének a kérdése, az élet kérdése, a megismerés kérdései, a társadalom általánosabb, legáltalánosabb problémái a determináció témaköre, az ember, a megismerés világban elfoglalt helye, a társadalmi kérdések.

Az anyag egyetemes sajátosságai közt, a filozófiák által vizsgált témakörök közt sajátos kapcsolatok, függések vannak. Az anyag determinációja az anyag összes más egyetemes sajátosságát, s a világ összes tér-időbeli rendjét, rendezettségét átfogja Az anyag, egyedüli szubsztancia. Ebből következik, hogy az anyaggal foglalkozik minden filozófiai által vizsgált témakör is. Vajon van-e olyan témakör, ami implicite az összes többi területet átfedi, amivel a materialista filozófiák foglalkoznak? Van-e olyan egyetemes sajátossága az anyagnak, mint egyetlen szubsztanciának, amelyik az anyagi világ teljes tér-időbeli rendjét átfogja? Van az anyagnak ilyen egyetemes sajátossága, s a filozófiáknak ilyen témaköre? Igen van. Ez a determináció. A determináció oldaláról közelítve nem csak azt ragadjuk meg, hogy mik a legáltalánosabb sajátosságai, összefüggései az élettelen világnak, az élővilágnak, az emberi megismerésnek, a társadalmi jelenségeknek. Azt is rekonstruáljuk elméletileg, hogy hogyan milyen törvények érvénye mellett alakult ki, szerveződött az élettelen világ, az élővilág, s az élővilág fejlődése milyen utakat járt be, hol van az élővilágon belül a megismerés helye, a társadalmi fejlődés helye.

Az élettelen szinteket, e szintekhez tartozó jelenségeket akkor ismerjük meg érdemben, ha nem csak azt tudjuk róluk, hogy milyen sajátosságaik vannak, hanem azt is, hogy milyen törvények érvénye mellett alakultak ki. Az élővilágot is akkor ismerjük meg érdemben, ha nem csak azt ismerjük, hogy a különböző élőszervezeteknek, fajoknak milyen sajátosságai vannak, de azt is, hogy milyen törvények érvénye mellett alakultak ki a különböző fajok, azok különböző sajátosságai. A determináció az anyag azon egyetemes sajátossága, amiben implicite minden más sajátosság, törvény benne van.

A fentiekkel számolva, az anyagi determináció nem egy témaköre csupán a materialista filozófiának, hanem az azon egyetemes sajátossága az anyagi világnak, ami révén az anyag szerveződési szintjei – amikkel a materialista filozófiák különböző témakörei foglalkoznak – kialakultak, viszonylag stabilan léteznek. Nem úgy áll a dolog, hogy a determináció témaköre is, az élővilág, a megismerés, a társadalmi fejlődés is egymás melletti témakörei a materialista filozófiának. A determináció az, ami teljes tér-időbeli rendet átfog. Így a determináció olyan területe a filozófiának, a materialista filozófiának, amelyikben az összes más elvileg megismerhető dolog, így az összes más filozófiai kérdéskör is benne van.

Az anyagi világ különböző szerveződési szintjeit külön is vizsgálhatjuk, de érdemi megismerésükhöz azt is ismerni kell, hogy az anyag egyes szerveződési szintje kialakulása miként determinálódott, determinálódik A megismerés problémája, például, külön is tárgyalható. Amikor azonban ezt tesszük, annak tudatában tegyük, hogy e jelenség is, mint az anyaghoz, az élővilág bizonyos fajaihoz tartozó sajátosság determináció eredményeként alakult ki. Az élet is determináció révén alakult ki. Mi emberek is a determináció termékei vagyunk, megismerésünk, tudatunk is az.

Arra akarok rámutatni, hogy ne álljunk meg a filozófiai megismerés során annál, hogy a filozófia fent felsorolt témaköröket egymástól független, mint egymásmellettieket elemezzük. További általánosításra van szükség. Megkeresni a filozófiának azt a tárgykörét, aminek elemzése során az összes többi tárgykörről kiderül, hogy az anyag egyféle egyetemes sajátossága – a determináció – integrálja azáltal, hogy a determináció az, ami minden tér-időbeli rendet tartalmaz, kialakít.

Kérdések:

Egyetért-e azzal, hogy ha egységesnek tételezzük a világot, akkor ennek az egységnek a materialista filozófiák által tárgyalt témakörök egymáshoz való viszonyában is tükröződni kellene?

Az anyagi világ különböző egyetemes sajátosságai, összefüggései hogyan viszonyulnak egymáshoz? Van e köztük olyan, amelyik implicite az összes többit tartalmazza?

Melyik egyetemes sajátossága az anyagnak az, ami teljes hierarchikus tér-időbeli rendet tételez a világban?

A megismerés általános elve az általánostól a konkrét, a mind konkrétabb ismeretek feltárása irányába való haladás. A megismerés során az általánostól a konkrét megismerése irányába haladva melyik egyetemes sajátosságból kiindulva jutunk a világról a legtöbb ismerethez?

Mi a magyarázata annak, hogy a filozófusok a világ, a jelenségek determináció oldaláról való megismerésével Hume nagy felfedezései óta nem foglalkoztak?

4.3 Vajon a materialista filozófiák által vizsgált témakörök, illetve az anyag egyetemes sajátosságai közt van-e olyan, ami implicite az összes többit is tartalmazza, átfogja?

Normál esetben a filozófusok, s a tudósok is a világban lévő általánosságokat, az általános rendeket vizsgálják. Akár tudatosul bennük, akár nem, a determinációt, általános determinációt vizsgálnak A tudományos, s a filozófiai megismerés is általánosságokat ragad meg. Általános rendeket ragad meg. Azaz determinációt, általános determinációt keres, talál. Minden tudomány, minden filozófia determinációt vizsgál. Akkor is a determináción belüli dolgokat vizsgálunk, amikor egy-egy anyagartikuláció sajátosságaival foglalkozunk, hiszen ezek is a determináció produktumai. Ez esetben azonban a determináció kontinuumából egy-egy mozzanatot kiragadva vizsgálunk. Ez azonban csak részismeret. Az anyagartikulációkkal kapcsolatban nem csak azok sajátosságaiban találunk általánosságokat, rendet. A kialakulásuknál is érvényesül tér-időbeli rend. Ebből következik, hogy akkor ismerjük meg a különböző szinteket, különböző anyagartikulációkat, ha kialakulásuk determinálódását, rendjét is megismerjük.

Mi következik a világ egysége tételéből a világ determinációjára? A szintes szerveződésre? Az, hogy a különböző szervezettségű élettelen szintek, illetve az kvázi végtelen sok lépésben továbbrendeződő élővilág kialakulása, viszonylag stabil létezése is determinált. Nincs a világban determinációs hézag. Az anyagi világra, a determinációra a hierarchikus általánosság a jellemző.

A determináció legáltalánosabb mozzanatait, a determinációt, mint a világ egyik egyetemes sajátosságát a filozófia hivatott vizsgálni. Az anyagi világ különböző szintjei konkrétabb (általános) sajátosságait, determinációját a szaktudományok vizsgálják.

Ha a világban hierarchikus általánosságok vannak, akkor a különböző szinteket általánosságokat modellező ismeretek akkor adekvátak, ha ezt tükrözik Az anyagi világ mindent átfogó tér-időbeli determinációja általánosságainak a megismeréséről van szó, a filozófiai, illetve a szaktudományos vizsgálatok esetében is. Mit is jelent, a hierarchikus általánosság? Azt, hogy az általánosabbnak az alacsonyabb fokú általános sajátos megnyilvánulása. Azaz harmonikus illeszkedés van a különböző szintű általánosságok között. Ezt azt jelenti, hogy a filozófiai, illetve a szaktudományos ismeretek, tételek akkor modellezik hűen a világ hierarchikus általánosságait, ha a filozófiai, és a szaktudományos ismeretek is – amint a világ hierarchikus általánosságai is – harmonikusan illeszkednek.

A filozófiai, s a tudományos ismeretek jelenleg nem tesznek eleget ennek a követelménynek. A jelenleg az ismereteinkre a részekre, részek-részeire tagolódás a jellemző. Tételezzük, hogy a valóságban a világ egységes, hierarchikus általános rend van a világban, ugyanakkor ismereteink nem állnak össze átfogó rendszerré. – A megismerés haladása során sok esetben fordult elő, hogy amikről korábban azt gondoltuk, hogy nincs egység, hogy nem függnek össze, később kiderült, hogy összefüggnek, korábban ezt csak azért nem láttuk, mert még alacsonyabb szintű volt ismeretünk.

Materialista beállítottságú tudósok, filozófusok egységesnek, determináltnak tartják a világot, ugyanakkor olyanok a filozófiák, a tudományos elméletek, amik nem tükrözik ezt az egységet. Most akkor a világ egységesnek, determináltnak tételezése az inadekvát tételezés, s a világban valóban nincs egység, vagy inkább arról van szó, hogy a különböző általánosságokat megragadó tételeket nem tudjuk jól összerakni? Ha nem tételezünk determinációs hézagokat, ha azt tételezzük, hogy a  világ különböző szerveződési szintjei, az élettelen világ s az élet mind magasabb rendű szervezettségű jelenségei a determináció révén alakultak ki, illetve léteznek viszonylag stabilan, akkor az elméleteinkben, a filozófiai, s a tudományos elméletekben van a hiba. Olyan elméleteket kell keresni, amiknek különböző általánosságokat megragadó tételei úgy illeszkednek egymáshoz, amint az anyagi világban az általánosságok egymáshoz való illeszkedését tételezzük.

Mit kell tenni? Át kell építeni a filozófiai, illetve tudományos ismereteinket. Erre tettem egyféle kísérletet. Rájöttem, hogy az anyagi világ egyetemes sajátosságai közül a determináció az, ami teljes tér-időbeli rendet tételez a világban. A determináció alapos elemzésére van szükség. A determinációnál olyan általános sajátosságokat, törvényeket tételeztem, majd sikerült megragadnom, amik alapján értelmezhetővé válik a szintes szerveződés. A világban különböző szervezettségű anyagcsomók, azaz különböző szintekhez tartozó jelenségek vannak. Amikről tételezzük, hogy az alacsonyabb szervezettségű szintek jelenségeiből determinálódtak. Ennek a szerveződésnek a determinációját kell egyetemes, majd mind konkrétabb szinten megragadni. Úgy, hogy a különböző általánosságú ismeretek, tételek úgy illeszkedjenek egymáshoz, hogy a konkrétabb mindig az általánosabb sajátos megnyilvánulása, azaz harmonikusan.

Amennyiben a determináció nyomvonalán vizsgálódunk, sikerül elméletileg rekonstruálni a világ szintes szerveződését úgy, hogy az egyetemes sajátosságok, összefüggések sajátos megnyilvánulásaiként sikerül a kevésbé általános sajátosságokat, összefüggéseket értelmezni, akkor olyan világelmélethez jutunk, amiben a filozófia és a szaktudományok tételei, összefüggései harmonikusan illeszkednek. E közelítésben a világ különböző szerveződési szintjeivel foglalkozó szaktudományok tételei is illeszkednek egymáshoz.

Kérdések:

Mit értünk az alatt, hogy akik (filozófusok, tudósok) általánosságokat, hierarchikus általános sajátosságokat, összefüggéseket vizsgálnak, azok determinációt vizsgálnak – akár reflektálnak erre, akár nem?

Ha a világban hierarchikus általánosságok létezését tételezzük, egységet tételezünk, akkor milyen viszonyt tételezzünk a legáltalánosabb sajátosságokat kutató filozófia és a konkrétabb általánosságokat kutató szaktudományok elméletei között?

Mi a probléma jelenleg a filozófiai és a szaktudományos elméletek, tételek egymáshoz való viszonyát illetően?

4.5 Az új filozófia elméletnek, paradigmájának elfogadtatása nagyobb nehézségbe ütközik, mint a szaktudományok új elméleteinek, paradigmáinak elfogadtatása.

Nehéz feladatról, nagy feladatról van szó. A filozófiák között nincs olyan ontológia elmélet, amelyik megkísérelte volna, hogy megtalálja az érdemi egységet a világ nagyon sokféle jelenségei, összefüggései között. Mivel foglalkoznak napjainkban a filozófusok? A világ egy-egy területének összefüggéseivel. (Például a megismerés kérdéseivel.)

Mi jellemző a jelenlegi tudományos megismerésre, kutatásra? Egyrészt a tudományok az egymástól való függetlenedése, másrészt az a jellemző, hogy a részekre, illetve a részek részeinek a vizsgálatára fókuszálnak.

Szerintem a filozófiának a feladata a világ egységét megragadó új elmélet kidolgozása, az ennek megfelelően paradigmaváltás Olyan általános sajátosságokat, összefüggéseket kellene keresni, találni, amelyek alapján értelmezni lehet, hogy a konkrétabb, a tudományok által vizsgált tételek illeszkednek a filozófiai tételekkel. Kutató munkám során erre tettem kísérletet.

Hogy fogadják a filozófusok, tudósok a filozófiában, a tudományokban az amúgy általuk is szükségesnek tartott új elméletet, a paradigmaváltást? Arról győződtem meg, hogy egy olyan világelméletet (világelmélet keresést) amiben a filozófiai, és a szaktudományos tételek illeszkednek egymáshoz annak ellenére ellenségeskedéssel fogadják a filozófusok is, a szaktudósok is, hogy amúgy elismerik, hogy a megismerés jelenlegi irányultsága, a részek, a részek részei vizsgálata egyoldalú, hogy sem a tudományok, sem a filozófiák nem ragadják meg a világban a részek közötti kapcsolatokat, az egységet. S egyetértenek abban, hogy azon sajátosságokat, összefüggéseket is kellene vizsgálni, amik a részeket összekötik.

50 éve foglalkozom olyan elmélet kidolgozásával ami eleget kíván tenni a vázolt követelménynek – A determináció legáltalánosabb sajátosságait vizsgáltam, arra jöttem rá, hogy a filozófia, a materialista filozófia determináció elmélete hibás. Csak a változásokat tartja determináltaknak. A teljes determinációhoz a változásokat kiváltó determinánsok mellett azon determinánsok is hozzátartoznak, amelyek a változatlanságot, a jelenségek viszonylagos stabilitását determinálják. A determináció legáltalánosabb szintű elemzése nyomán fogalmaztam meg az meg az új determináció elméletet.

Az általánostól a konkrét megismerése felé haladás elvét követtem, s vizsgáltam a világ szintes szerveződését A későbbiekben kívánok részletesen foglalkozni a következő kérdésekkel! Miként determinálódnak a mind magasabb szerveződésű élettelen szintek? Mi az élet alap-meghatározottsága? Milyen közös törvények érvényesülése mellett szerveződik, rendeződik az élettelen, illetve élővilág? E nyomvonalon vizsgálódva jutottam el a későbbiekben részletes kifejtésre kerülő tevékenység– élmény– ismeret alapján való alkalmazkodás összefüggéseivel, ezzel konkrétabban tisztázódott előttem, hogy hol az élet, az ember, a megismerés (a tudat) helye az anyagi világban.

Kérdések:

Miért nehezebb egy olyan filozófiai elmélet elfogadtatása, amelyik azt tűzi ki feladatának, hogy a világ egységét ragadja meg, s emiatt a filozófiák mellett a konkrétabb, szaktudományos elméleteket is kritizálja, mint amilyen nehézséggel jár az új elméletek, paradigmák elfogadtatása szaktudományok területén?

Mi a probléma a jelenlegi filozófiákkal, szaktudományokkal? Mi indokolja új filozófia, s új szaktudományos elméletek keresését?

Milyen összefüggés van a szintes szerveződés determinációjának vizsgálata, valamint a megismerés, a tudat világban elfoglalt helyének a megismerése között?